Már több sportolói küldöttség elutazott az olimpiára. Őket követik sportvezetők, politikusok, köztük Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter is. A tárca vezetője bizakodással várja a magyarok szereplését - derült ki a péntek délelőtti sajtótájékoztatón.

"Ez számokban kifejezve annyit jelent, hogy ha ötnél kevesebb aranyérmet nyernénk, csalódott lennék. Öt-hat elsőség tisztes helytállást jelentene, amivel elégedettek lehetnénk. Ha legalább hétszer játszanák el a magyar Himnuszt, akkor már kimondottan jól teljesítenének a versenyzőink."

A miniszter meggyőződése, hogy nem lesz magyar doppingbotrány Sydneyben, hiszen a Sportkórház a Magyar Olimpiai Bizottság megbízásából több, mint nyolcszáz vizsgálatot végzett el, így a magyar küldöttség valamennyi tagja átesett a mintavételen. Közűlük mindenki "tisztának" bizonyult, az összes teszt negatív eredményt hozott. Derűlátásra adhat okot az a tény, hogy a sportolók vizeletét és vérét is megvizsgálták a szakemberek, tehát minden lehetséges módon megszűrték a társaságot.

"Ha ezek után valaki mégis megbukik, az szégyellje magát! Azon túl, hogy az illető az adott sportágban megkapja az eltiltását, a büntetőjogi felelősségre vonást sem kerülheti el, hiszen nálunk bűncselekménynek számít a doppingolás. Tudni kell, hogy az egész magyar sportra árnyékot vet egy ilyen felelőtlen cselekedet. Akár egyetlen eset is beláthatatlan károkat okozna mindannyiunknak."

Lapunk kérdésére Deutsch Tamás elmondta, hogy vonatkozik ez a most fennakadt két atlétára, Szekeres Juditra és Dobos Gáborra is. Az ő esetük talán még nem keltette fel annyira a világ figyelmét, de ha az olimpia alatt történne hasonló eset, azzal talán nagyobb terjedelemben foglakoznának, mint az aranyérmeseinkkel.

Az állami támogatás mértéke mindenki szerint megfelelő volt, hiszen az elmúlt két esztendőben nyolcszázmillió forintot osztottak szét a kiemelt sportágak között. Az érintett vezetők felállítottak saját maguknak egy mércét, annak alapján osztották szét a támogatást, amelynek "hetékonyságát" így számon lehet tőlük kérni.

A közvélemény nyilván "magyarosan" értékel majd. Néhány hónap múlva csak az elsőkre emlékszik, a bronzérmesek nevét már nem biztos, hogy fel tudják sorolni. A miniszter a saját jóslatát nem tárta az újságírók elé. Leírta az álmát egy papírra, amelyet a nyilvánosság előtt vesz majd ki a páncélszekrényéből, és akkor majd kiderül, mennyire "érzi" a magyar sportot a szaktárca gazdája.

(gadácsi) , Színes Sport 2000.09.09.

A napokban ironikusan jegyeztem meg, ha így megy tovább, nem lesz zsúfoltság az olimpiai faluban, mert egymás után érkeznek a hírek olyan sportolókról, akik fennakadtak - az úgy látszik egyre kisebb lyukú - doppinghálón, ezért nem vehetnek részt az olimpián Sydneyben.

Mert legszebb öröm a káröröm, egészen addig, amíg a hírügynökségek azt nem repítik világgá, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség két magyar atlétát, Szekeres Juditot és Dobos Gábort doppingolás miatt két évre eltiltott a versenyzéstől.

"Szóval már a magyarok is. Hát nem véletlenül olyan eredményes az a kis közép-európai ország" - valószínűleg így reagáltak erre a hírre külföldön.

Őszintén írom, sajnálom Dobost és Szekerest, akik inkább áldozatok, mint bűnösök, mert tiltott szerek nélkül rövid távon és gátfutásban ma már lehetetlen eljutni a nemzetközi élmezőnybe. Ők megpróbálták, odakerültek, de megbuktak. Védekezhetnének azzal, hogy az ellenfelek is doppingolnak, viszont róluk ez még nem derült ki.

Érthető az is, hogy a két atléta megpróbálta tisztára mosni magát, védekezésük azonban - a nemzetközi szövetség ellenőrei manipulálták Dobos italát, és Szekeres vizeletét - nagyon gyenge lábon állt. Ennek ellenére a Magyar Atlétikai Szövetség fegyelmi bizottsága felmentette Dobosékat, pedig ezzel a döntéssel azt a látszatot keltette, mintha a két futó a szakvezetés tudomásával "erősített" volna, ezért nem büntették őket.

A kívülálló számára már a tavaszi fegyelmi bizottsági üléseken kiderült, hogy ezt a "mesét" nemzetközi szövetség nem fogja bevenni, ezért a magyar sport megítélése érdekében sokkal szerencsésebb lett volna májusban itthon lezárni a két ügyet, s nem most, az olimpia előtt, amikor a sportvilág sokkal érzékenyebben reagál minden doppingesetre.

A szégyennek ugyan nincsenek fokozatai, de az nem mindegy, hogy a magyar doppingesetekről hogyan, s miként értesült a világ.

(salánki) , Színes Sport 2000.09.09.