Kedd reggel a Népstadion toronyépülete elől újabb versenyzők, edzők, orvosok, gyúrók, sportvezetők és újságírók vágtak neki a több mint 24 órás útnak Sydneybe. A magyar delegáció legnagyobb csoportjának, köztük Deutsch Tamás sportminiszternek az indulása háromnegyed kilencre volt tervezve. Hat busz várta a sportolókat és kisérőket, hogy - rendőri felvezetéssel - kivigyék őket a ferihegyi repülőtérre, ahonnan Bangkok érintésével jutnak majd el Ausztráliába. Eleinte úgy tűnt, hogy tartható lesz a terv, ám később egyre nagyobbra duzzadt a tömeg, s már jó előre látszott, hogy egy kis csúszás lesz az időben. Arra ugyan senki sem számíthatott, hogy ekkora tömeg verődik össze.

Az utazókat több száz családtag, barát, barátnő, újságíró, tévés, fotós, autogramvadász zsongta körül. A csendes várakozás a nap melegének növekedésével mind nagyobb zsibongássá vált. A reggeli hűvösség elmúlt, az összetartozóknak szorosan egymás mellett kellett maradniuk, ha nem akartak elsodródni egymástól. Atléták, birkózók, kajakosok, kenusok, műúszók, vívók, mind ott búcsúzkodtak a buszok előtti kavalkádban. A vízilabdázók és a teniszezők csinálták jól, ők egy kicsit távolabb, ámde sokkal nyugodtabb körülmények közepette várták az indulást.

Ahogy közeledett ez az idő, a kezdeti jókedv úgy csapott át szomorkás hangulatba. A máskor olyan magabiztos sportolók a búcsúzáskor mind elszomorodtak. Különösen a kisgyermekes családapáknak és -anyáknak volt nehéz. A keménykötésűnek tartott kardvívó, Köves Csaba könnyes szemekkel indult a buszhoz, de gyorsan visszafordult még egy utolsó puszit adni kisgyermekének.

Nagy nehezen mindenkit feltuszkoltak a buszra, és a nem éppen könnymentes integetés után reménységeinkkel kigördültek a járművek.

Korányi szabadságon

Az indulásra váró tömegben ott volt kiváló középtávfutónk is, akitől titokban azt remélik, hogy számában, a 800 méteres síkfutásban döntős lesz. Korányi Balázsról van szó, aki az utóbbi hetekben beteg és sérült volt, olimpiai felkészülése tehát nem a legjobban sikerült. Adódott tehát a kérdés: milyen állapotban utazik Sydneybe?

- Inkább nem mondok semmit, hiszen nem akarok semmit sem elkiabálni - mondta Korányi Balázs. - Most jól vagyok, szerintem az erőnlétem sem rossz. Majd meglátjuk, hogy mi sikeredik Sydneyben. Remélem, hogy jó eredménnyel térek majd haza. A megfázásom elmúlt, a lábam sem fáj már. Sajnos, viszonylag rég tudtam versenyezni nyolcszázon.

Korányi Balázs az MTI Econewsnál gazdasági újságíróként is dolgozik.

- Múlt pénteken még benéztem a kollégákhoz, amúgy július tizenötödikén voltam bent utoljára dolgozni. Azóta szabadságon vagyok - tette hozzá Korányi, aki az Egyesült Államokban végezte el gimnáziumi és egyetemi tanulmányait.

Schulek Ágoston, az atlétacsapat vezetője:

"Az elmúlt hetekben minden rendben volt a csapat körül, egyedül a kalapácsvető Kiss Balázs sérülése sajnálatos, ami miatt nem indulhat az olimpián. Ebben a csapatban egy érem és öt-hat helyezés benne van. A pontszerző sportágak között a harmadik, negyedik helyre várom az atlétákát. "

Fazekas Róbert diszkoszvető:

"Egyszer utaztam húsz órát autóbusszal Romániába, ami nagyon fárasztó volt, de ezt a hosszú utat azzal nem lehet összehasonlítani, mert pályafutásom egyik legfontosabb versenyére megyek. Az olimpián szeretnék a döntőbe kerülni, amelyhez hatvanhárom méter körüli eredmény szükséges. "

Szabó Zsuzsa rúdugró:

"Sajnos, ez az idény eddig nem úgy sikerült, ahogy a télen reméltem. Az idén négyszázhúsz centiméter fölött nem ugrottam, pedig az olimpián ennél több kell. Jó lenne megjavítanám ezévi legjobb eredményemet a selejtezőben, mert azzal már biztosan döntőbe juthatok."

Rabcsák Károly, az evezős Pető Tibor klubedzője:

"Lehetőséget kaptam arra, hogy az utolsó napokban a fiúk munkáját segíthetem. Tibor panaszkodott, hogy a rendezőség igen mereven bánt vele a doppingvizsgálaton. Körültekinthetöbb, udvariasabbak lehetnének ezen a téren is a házigazdák."

Machán Róbert, a teniszválogatott szövetségi kapitánya:

"Versenyzőink nem lesznek kiemeltek, ha az első fordulóban sikerül is elkerülni egy nagyágyút, a másodikban biztos, hogy már nagyon erős ellenfelet kapnak. Minden nyert mérkőzés számunkra ajándék lesz."

Polyák Imre, birkózó olimpiai bajnok:

"Kijöttem elbúcsúzni a fiúktól. Egy olimpiára kijutni nagy öröm és felelősség. Ezek a fiúk kemény négy évet dolgoztak, hogy eljuthassanak a játékokra. Nagyszerű érzés hazánkért küzdeni a világ legjobbjai ellen, és sikeres esetén bajnokként hazajönni. Nekem négyszer is megadatott, hogy olimpián szerepeljek, egyszer sikerült nyernem is. Szurkolok az utódoknak."

TATÁR ATTILA, balássy, Színes Sport 2000.09.13.