Magyar szempontból rendkívül fontos olimpiai színhely lehet a Convention Center, amelynek kiállítási csarnokaiban küzdenek meg a birkózók, a cselgáncsozók, az ökölvívók, a súlyemelők és a vívók. Egy kisebb öböl, a Darling Harbour partján terül el az építmény, igen hosszan, de csodaszép környezetben, amelyet a természet és az ember közösen alkotott. Szemközt felhőkarcolók erdeje magasodik, de olyan építészeti megoldásokkal, amelyek révén belesimul a környezetbe, az egyes épületekre a karcsúság a legjellemzőbb, miáltal nem tűnnek félelmetes monstrumnak. Az öböl partja a helyiek és a turisták kedvelt sétatere, éttermek és üzletek hosszú sora található itt, a látvány sem utolsó, nem csoda, hogy látogatóinak száma naponta a százezret is meghaladja évek óta, most biztosan sokkal többen vannak.

Gőzerővel folynak az előkészületek a Centerben, az egyes csarnokok bejáratai zárva. A sajtóbuszok még nem járnak el odáig, a gyalogút pedig egy szálloda parkolóházán keresztül, ember által át nem járható, zárt villamospálya felett vezet, fedett hídon át - éppen egy áruház legfelső szintjére, ahonnan az ember mozgólépcsőkön lejut a földszintre, és máris a Center oldalbejáratánál van. Civil még ott sem léphet be, aki viszont igen, az csak az alapos biztonsági szűrőkön át.

Negyedórás járás eljutni az épületkomplexum másik végébe, azaz az elejére, mert onnan kezdődik a számozás. Az egyes csarnokok előtti lépcsőházakat más és más színű padlószőnyeg borítja, nyilván strapabíró, mert tízezrek tapossák majd, noha egyszerű földi halandó házon belül nem járkálhat a színhelyek között odabent. Az egyik büfében éppen szakácsoknak és pincéreknek mutatták be kínos pontossággal, mi lesz a teendőjük. Az árlap már kinn van, egy hot dog hat, egy görög saláta hét ausztrál dollárba kerül, az italárakat még nem függesztették ki, automatából egy kólát 3.80-ért lehet venni. Hogy ne törjék a fejüket, elmondjuk, hogy egy dollár most 173 forint, átszámítgatni azonban ez esetben sem érdemes, az árak - mint rendesen - igazodnak a helyi pénztárcákhoz.

Az első csarnok mindjárt kettő. Az 1. és a 2. számút nyitották egybe, hogy elférjen a kilencezer nézőt befogadó, a küzdőteret három oldalról körülölelő lelátóépítmény, amelyet előbb a dzsúdó, majd a birkózás hívei töltenek meg. Középen, a dobogón már áll a két tatami, s a tetejükre most még a győzelmi dobogó is került, amelynek három "lépcsőfoka" fejére állított söröskupakra emlékeztet, szinte egymás mellett állnak, a középső arany-, a két oldalsó pedig ezüst-, illetve bronzszínű. Az eredményjelző táblán azt olvasni, hogy a 81 kiló aranyérmese a spanyol Ivan Esteban. Még szerencse, hogy valójában Ricardo Echarte indul itt spanyol színekben, akinek idei legnagyobb sikere a januári moszkvai viadalon szerzett hetedik hely, a mi Tölgyesi Krisztiánunk valószínűleg nem attól tart, hogy ő halássza el előle valamelyik érmet.

Noha a kisebbik vívóterem mögött található egy hatalmas sajtóalközpont, itt is van egy külön sajtóterem, egy emelettel feljebb. Lifttel mentünk fel, amelyben a legszembetűnőbb az a nagy tábla, amely arról szól, hogy aki az egész Centerben érvényes dohányzási tilalmat a felvonóban szegné meg, húsz dollár büntetést fizet. A legnagyobb büntetési tételt, a háromszáz dollárt az ide vezető autópálya-szakaszon láttuk kiírva, és azt azoknak kell leróniuk, akik az olimpiai sávra illetéktelenül ráhajtanak, és akadályozzák a hivatalos gépjárműveket.

A harmadik csarnok az ökölvívásé lesz, az előcsatározásokra hét és félezer, a döntőkre pedig tízezer néző fér be. Említhettük volna korábban is, de itt a bejáratnál valahogy fő helyen állnak a szelektív szemétgyűjtő edények, tulajdonképpen három egybekapcsolt kukáról van szó, amelyet jól dekorálnak, a tetejükön pedig rések várják a bedobandókat, külön a műanyagot és üveget, külön a papírt, az ételmaradékokat és az egyéb hulladékokat. Az ausztrálok fegyelmezetten szortíroznak, következésképpen Sydney is olyan tiszta, hogy tán még a magyar turisták is megnevelődnek benne.

A vívókat két terem várja. A döntő résztvevőit egy ötezres színházterem, magasra épített színpaddal, míg a délelőtti előcsatározások egy kisebb, kétezres, négy pástos küzdőtéren zajlanak. A pástokat itt színek is megkülönböztetik egymástól, a mellettük lévő padlózat színe más és más, számuk talán nincs is, és a nézők is alighanem a kékre, a zöldre, az arany- vagy a citromsárgára hivatkoznak majd, ha megbökik a szomszédot, hogy amott mekkora csörte zajlik!.

Ha az ember a súlyemelőkre kíváncsi, a ki-, illetve most még bejárat előtt feljebb megy egy emelettel, ott van ugyanis a 3850 ülőhellyel bíró auditórium. Kevesebb a hely, itt viszont párnázottak a székek, szemben a többi csarnok műanyag ülőkéivel, aki tehát lesz olyan szerencsés, hogy bejut például a török Naim Süleymanoglu negyedik olimpiai aranyat megcélzó viadalára, az kényelmesebben tud elhelyezkedni. A bemelegítőteremben is jártunk, már minden a helyén, s onnan léptünk ki mi is a versenydobogóra. Furcsa élmény szemben állni azzal a félkaréjjal, ahol az ember amúgy, rendesen ülni és izgulni szokott. A rend azonban most már igen gyorsan helyreáll Sydneyben, megkezdődnek a versenyek, s mi is leülhetünk a megszokott helyünkre, alighanem kevésbé megszokott, heves szívdobogással.

Színes Sport 2000.09.16.