Valamirevaló ausztrál nőszemély mostanság egy tini szuperhőssel álmodik: Ian Thorpe néhány perc alatt a nemzet első számú idoljává nőtte ki magát. Holott még a feje lágya sem nőtt be, legalábbis nem teljesen, hisz épphogy tizenhét múlt.

Ám az elmúlt napokban összehozott három arany- és egy ezüstérem fényében ő nem egy ifjú a sok közül, hanem a "Thorpedo", akinél jobb gyorsúszó még nem született széles e világon. Már most multimilliomos, szerény becslések szerint csak a mostani medáliatermés ötmillió ausztrál dollárt hoz a konyhára - de ha hinni lehet a róla készített portréknak, nem szaladt el vele a ló.

Thorpe például továbbra is a szüleinél lakik, Sydney egyik nem túl elegáns munkásnegyedében, Milperrában, saját maga takarítja a kortársaihoz méltóan meglehetős rendetlenségben tartott szobáját, reggelenként kávéval ébreszti az édesanyját, Margaretet, továbbá, mint minden tizenhét éves srác, koptatja az iskolapadot (az East Hill-i gimibe jár). Világsztárként számára továbbra is a család a legfontosabb, a kívülállók amondóak: épp azért válhat belőle állócsillag, mert ennyire normális, földön járó srác, akit otthon szeretet vesz körül. "Az úszásában is motiválják a szülei, ugyanis leírhatatlan örömöt okoz nekik, ha látják Iant győzni - mondta a családot közelről ismerő úszólegenda, Dawn Fraser. - Engem mindig lenyűgöz, amikor nézem a Thorpe-okat, amint a fiuknak szurkolnak, annyira átélik a verseny minden egyes pillanatát."

Graham McNiece, az egyik legmenőbb ausztrál sztármenedzser szerint: "Ian a legideálisabb alany, ugyanis eltökélt, tehetséges, ugyanakkor azt is illusztrálja, mennyire fontos egy fiatal életében a család támogatása, azaz bármelyik gyerek elé odaállítható követendő példaként, ami a mai világban hihetetlenül fontos."

Hogyha ezek a gyerekek belesnek a Thorpe família házába, azt láthatják, hogy Ian, ha éppen nem kedvenc együttesének, a Red Hot Chili Peppersnek a zenéjét hallgatja (szigorúan olyan hangerővel, hogy az ne zavarjon mást), akkor a konyhában tesz-vesz, a család által hetente egyszer felkeresett Nan nevű étterem receptjeit próbálja életre kelteni, vagy éppenséggel jégkrémet szopogat, mint az egyik kedvenc ínyencségét. Énekelni nem fogják hallani, vagy ha igen, a napot is megemlegetik, amikor megütötte fülüket a mutálás után egy tölgyfa zengedezését idéző hang. Aztán elcsíphetik még kutyasétáltatás közben - Tinynek hívják mini foxiját -, vagy moziban, esetleg videojátékok előtt - egy biztos, azt nem foghatják rá, hogy rosszul öltözött, minthogy Armani és Versace a két kedvenc divattervezője, többnyire az ő cuccaikat hordja. Ám ez az egyetlen terület, ahol némi luxust megenged magának, egyébként őt is zavarba hozza szüleivel egyetemben (apja, Ken nyugdíjas köztisztviselő, egykori remek krikettjátékos), hogy az ausztrál posta hétfőn az ő arcképével ellátott bélyeget bocsátott ki.

"Hihetetlen- csóválta a fejét édesanyja (civilben általános iskolai tanárnő). - Mi, a nagyszülőkkel egyetemben mindig azt mondogattuk neki, hogy Don Bradmannél nagyobb alakja nem volt az ausztrál sportnak, márpedig eddig csak róla nyomtak bélyeget. Én azt hiszem, ha Ian csak feleannyit elér, mint Don, már nem lehet elégedetlen." A mama szerint Ian otthon továbbra sem szupersztár, hanem a fiuk, "így tud továbbra is józan maradni." A Thorpedo így is nyilatkozott aranyérme és ezüstérme után. Hoogenbandtól elszenvedett vereségét követően például kijelentette: "Megtiszteltetés volt vele versenyezni."

Holott igazán elszállhatott volna magától, elvégre első napi, lehengerlő 400-as sikerét követően 48 üzenet várta az olimpiai faluban hagyott mobiltelefonján, köztük a honfitárs színésznő, Nicole Kidman szívből jövő gratulációja, amelyet az amerikai férj - a neve tán ismerős lesz -, Tom Cruise is kiegészített valami hasonlóval. Ugyan velük kifejezetten baráti kapcsolatot ápol - mégsem száll el attól, hogy tizenéveinek kétharmadánál ilyen társaságban mutatkozhat.

Amikor például kedd este a 4x200-as váltó megnyerését követően visszatért a faluba, és a biztonsági őrök szokás szerint felszólították, hogy a nála lévő fémtárgyakat tegye ki a műanyag dobozba - ne jelezzen az érzékelő kapu -, Ian nem mondogatott olyasmit, hogy "de ezt ugye nem kell odaraknom", hanem szó nélkül levette az aranyérmet a nyakából, és behelyezte a tálkába.

Színes Sport 2000.09.21.