Ne temessünk! Kérek szépen mindenkit, ne temessen! A kézilabdás lányokat különösen ne. Kétségtelen, kár volt eltékozolni a hétgólos előnyt, bosszúság, hogy nyolcgólos hátrány lett belőle a végére, de fölösleges temetni a lányokat. Ki tudja, lehet, hogy így jártunk jobban! Ez még csak a selejtező, az a fontos, hogy majd később, a legjobb nyolctól kezdődően rendben legyen minden. Én hiszem, hogy így lesz. Tartom, nagy értéke ennek a csapatnak, hogy nem taktikázik, nem számolgat, hanem megtesz mindent a győzelemért, a magyar színekért. A lányok most sem törődtek azzal, hogy melyik ágon lenne jobb folytatni majd a csoportmneccsek után, játszottak, mentek előre, nyerni akartak, még tetemes hátrányban is. Ennek az alapállásnak kamatoznia kell a végén, egyszerűen muszáj. Jó csapat ez, képes okulni a kudarcaiból. A franciák ellen a védekezés volt fantasztikus, most a támadás, főként az első félidőben, össze kell állnia a képnek, s össze is fog. Az olimpia előtt voltam a lányoknál Tatán, tudom, milyenek, ezért bízom bennük annyira. Föl is kellene hívnom őket, hátha segíthetek valamit.

Délelőtt a színészválogatott edzése után a pálya portáján szorongva néztük végig Kovács Ági döntőjét. Ez egyszerűen fantasztikus! Ugyanazzal a taktikával úszott, mint a középdöntőben, és megint sikerrel. Óriási, amit Kiss Laci mondott, hogy erre az utolsó tizenöt méterre készültek négy éven át. A hajrára összpontosítottak, mert senki sem hitte volna, hogy ez a vékony lány így bele tud erősíteni a végén. Jó, jó tudom, az előtte lévő száznyolcvanöt métert is le kellett úszni, Ági le is úszta, és nem akárhogyan.

Hölgyeim, megemelem a kalapom Önök előtt! Eddigi érmeinket ugyanis a lányoknak, asszonyoknak köszönhetjük, két arany, egy-egy ezüst és bronz, s mind a nőktől. Nem is tudom, előfordult-e már ilyen a magyar sport történetében. Csütörtökön Igaly Diána hozott érmet. Csodálatos volt, amilyen önfeledten örült a bronznak, látszott rajta, hogy élete álma teljesült, hogy övé az egész világ. A verseny előtt hallottam egy másik sportlövő, Joó Éva nyilatkozatát, azt mondta, hogy Igaly most olyan formában van, hogy nem maradhat el az eredmény. Így is történt.

Ferjancsik negyedik helye nálam jó eredmény, ilyen fiatalon, az első olimpiáján dicséretes produkció. Egyébként a fiam annak idején együtt vívott vele és Nemcsikkel, voltak jó eredményei - korosztályos második, harmadik helyek -, így ismerem ezt a generációt, Ferjancsik már gyerekként kimagaslott belőle.

Bátorfiék is remekeltek. Négy közé jutni asztaliteniszben óriási tett, hiszen mások a körülményei, szokásai, hagyományai a sportágnak Ázsiában, mint Európában, mondjuk nálunk. Az első szettet megnyerte Bátorfi és Tóth, és később is versenyben voltak, főként a negyedik szettben. Meg kell nyerniük a kisdöntőt, már csak azért is, mert Bátorfi Csillának egyszerűen jár, igen jár az olimpiai érem, olyan pályafutással, mint az övé kötelezően.

Jól állunk, s most jön majd a java! Most jön el a mi időnk! Nekem szeptember huszonnegyedike, harmincadika és október elseje a napom, e hét vasárnapján Csollány Szilveszter tornája, a kardcsapat és a kalapácsvetők jönnek, a jövő hét szombatján jönnek az öttusázó fiúk, a kajakosok, a kenusok és Erdei Zsolt döntője, az olimpia utolsó napján pedig az öttusázó lányok, megint a kajakosok és a kenusok, aztán a női kézilabdázók meccse az éremért és a vízilabdadöntő. Nagyon várom ezeket a napokat, s ami fontosabb, a hölgyek remeklése után várom a fiúk feltámadását.

Gyerünk, uraim!"

Színes Sport 2000.09.22.