"Iszonyúan izgalmasak a versenyek. Ahogy telnek-múlnak a napok, egyre több a majdnem, azaz parányi különbséggel dönt szinte mindenütt. Talán ettől olyan emberközeli az egész, attól, hogy szerencse is kell a sikerhez. Meg attól, hogy óriási drámákat produkál a sport, Kovács Iván búcsúja, Nyeste Adrienn leesése a szerről, vagy Kuttor Csaba bukása igazi dráma volt. Ha már a triatlonnál vagyunk, muszáj bevallanom, hogy beleszerettem a sportágba. Embert próbáló sport ez, mégis látványos, izgalmas. A jövő század nagy sikertörténete lesz. Szerintem. Meg a strandröplabda. Sohasem hittem volna, hogy ilyen látványos, elsősorban persze akkor - már bocsánat -, ha nők versenyeznek. Egyébként pedig úgy vettem észre a tévéközvetítések jóvoltából, mintha több lány és asszony versenyezne az olimpián, mint férfi. Jól van ez így, ennyi jár a férfiszemnek. Kivéve persze. Kivéve persze a súlyemelést. Istenem, miért nem tud mindenki úgy kinézni közülük, mint a mi Márkus Erzsink? Miért nem figyel arra mindegyikük, hogy úgy legyen sikeres, hogy nő marad?

És persze az emlékeimtől is közelebb jön az olimpia. Nézem az evezést, és persze azonnal eszembe jutottak a római-parti szép napok, a legendás csónakházak, a Béke meg a Vöcsök. Nézem a sportlövészetet - megjegyzem, sohasem hittem volna, hogy élvezni fogom -, s beugrik a Margitsziget csúcsán lévő lőtér, meg az, hogy ha edzettek az agyaggalamblövők, nem lehetett arrafelé evezni.

Most tudtam meg, Kovács Ági jóvoltából, hogy az úszók nem, vagy csak alig figyelnek egymásra a vízben. Fontosabb, hogy hűek legyenek a saját taktikájukhoz. Nos, Ági esetében a taktika és a hűség egyaránt szuper volt. Az úszásnál maradva, Czene Attila teljesen meghatott. Óriási versenyző, fantasztikusan tért vissza, kísértette az emlékeket - egyes pálya, mint Atlantában -, s az ördögöt is, hiszen erőn felül vállalt az elején. De sikerült, amit tervezett, ismét bebizonyította, hogy világklasszis.

Bátorfiék szenzációsak. Amit Tóth Krisztinával műveltek, az maga a csoda. Ázsiaiak ellen null kettőről, a döntő szettben tizenkilenc tizenkilencre állni, ez egyszerűen varázslatos, tudomásul véve, hogy pingpongban mi, európaiak még mindig csak kaparunk az ázsiaiak után.

Mintha viszonylagos lenne, mi a kudarc és mi nem az. Aki élete legjobbjával áll elő Sydneyben, az már megtette a magáét, függetlenül a helyezésétől. A kardozó Ferjancsik Domonkos negyedik helye dicséretes, hiszen például a legendás Pozdnyakov be se jutott a legjobb négy közé. Az viszont kudarc Ferjancsiknál - szerintem -, hogy dobálta a sisakját. Aligha hiszem, hogy valaha, valaki is megijedt volna az ilyesmitől. Ami a harmadik helyért vívott csörtéjét illeti, azt értem, hogy a német Kothny rondán vív, nehéz vele megküzdeni, azt viszont már nem, hogy ha tudom, mire számíthatok, miért nem vagyok képes fölkészülni ellene. Ez még akkor is igaz, ha most megint kiderült, az olimpia más, mint a többi verseny. Olyan ez, mint a színésznél, aki hiába jó a filmekben, hiába csodálják milliók a vásznon, hogy mit tud, az mindig a színpadon dől el. Mert nekünk a színház a verseny, ahol bizonyítanunk kell.

Nagyon meg tudok hatódni egy-egy eredményhirdetéskor, sejtem, mit érezhetnek a versenyzők a dobogón. Úgy lehetnek vele, mint mi, színészek a premier végén, a tapsnál. Bennünk van, hogy a pillanat egy folyamat vége, amit produkáltunk, az sok-sok kín, gyötrődés végeredménye. Vagy másként, a végleges eredménye. A sportolóknak a következő nagy versenyig, nekünk a következő előadásig.

Krimivel is szolgál az olimpia, hallom, hogy a francia Pérec már Párizsban van, az atlétanő dúlva-fúlva otthagyta az olimpiát. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lehet a háttérben, talán nem véletlen, hogy kielégítő magyarázattal még senki sem szogált.

Arra pedig rájöttem, hogy most kellene fiatalnak lennem, és Ausztráliában. Ahogy hallom, arrafelé a lányok azokra a fiúkra utaznak, akik visszahúzódnak, csendben elüldögélnek egy-egy partin. Vajon, ki lehet az? - kérdezik a lányok, s ők kezdeményeznek. Ez lenne a nekem való, igen nagy rutinom van a visszahúzódásban az ötvenes évek végének házibulijairól."

Színes Sport 2000.09.23.