Ric Birch, a sydneyi nyitó ünnepség amerikai művészeti rendezője kemény szavakkal bírálta Michael Knight olimpiai minisztert, aki egyben a szervezőbizottság (SOCOG) elnöke is.

- Már alig vártam, hogy elhagyhassam Ausztráliát. A miniszterrel folytatott állandó viták miatt háromszor is felajánlottam a lemondásomat - panaszkodott a ceremónia igazgatója, aki már az 1984-es Los Angeles-i és az 1992-es barcelonai játékok megnyitójának a rendezésében is szerepet játszott

- Amikor az ember Knighttal tárgyal, olyan, mintha a Gulagon akarna valamit elintézni - mondta Birch, aki egy másik interjúban nyomdafestéket nem tűrő szavakkal ócsárolta az olimpiai minisztert.

(Prológ: a betelepített fegyencekkel benépesített Ausztrália nyelve a deportálások zenitjén dívó, 18. századi londonit idézi, amelyben minden é hangot á-nak ejtettek. Errefelé az O. K. - nálunk oké - nem "okéj", hanem "okáj". Egyébként nem állnak fejjel lefelé itt, a Föld alulsó felén.)

Okáj

Dara Torres, aki holtversenyben nyert bronzérmet női száz gyorson, az utolsó úszónapon már nem bírta tovább cérnával, és nekiindult. A kijáratnak. Az amerikaiak busza ugyanis sehogyan sem akart megérkezni, ezért Torres úgy döntött, kiáll az út szélére, és leinti az első arra járó kocsit. Kisvártatva jött is egy, mit több, meg is állt. Egy tűzoltóautó. A legénység szíves örömest vállalta, hogy elviszi a jenkit az olimpiai faluba - más kérdés, hogy a bejáratnál posztoló őrök rémülten szaladtak össze, amikor meglátták a pirosra mázolt lajtorjás járművet, nekik ugyanis senki sem jelezte, hogy tüz van, oltani kell. Amikor kiderült, mi járatban vannak a lánglovagok, megnyugodtak a kedélyek, Torres leszállt és megköszönte a fuvart. Egy tüzes pillantás kíséretében.

Nem okáj

Itt van most már nekünk a trampolin is, hála a magasságos Samaranchnak. A gumiasztalon mívelt ugraburgálás ugyanis kizárólag a NOB-elnöknek köszönhetően került fel az olimpiai programba. Annak idején a végrehajtó bizottsági procedúra során a spanyol hevesen lobbizott a sportág felvétele mellett, ám úgy tűnt, a minimális többség ellenzi a kivénhedt akrobaták olimpikonná avanzsálását. A késő éjjelbe nyúló vita végeztével megtartott voksoláson a jelenlévők szerint 5-4-gyel a "nem" győzött - volna, ha Juan Antonio nem közli az egybegyűltekkel, hogy "nem láttam rendesen a kezeket, nem tartották fel normálisan, így nem lehet egy ilyen fontos ügyben dönteni. De ezt nem is csodálom, későre jár, mindenki fáradt, reggel frissen ébredve, kipihenten szavazunk." Azzal berekesztette az ülést, embereivel másnapra megdolgoztatta az egyik ellenzékit, a trampolin pedig a friss verőfényben 5-4-gyel fölvétetett a játékok műsorára. A bunjee-jumpinggal kapcsolatos lobbizásokról egyelőre nem érkezett jelentés.

Színes Sport 2000.09.25.