Jövőre ugyanitt, a SuperDome-ban rendezik a férfi teniszezők év végi nagy versenyét, a Mesterek Tornáját. Ínyenceknek való esemény, de nem cserélnénk el jelenlegi helyünket egy jövő decemberi ülésért. Elvégre mi most a Mester Tornájára várunk. A gyűrűk urára.

Elég sokat. A múlt szombaton Csollány Szilveszter egyszer már bemutatta lenyűgöző gyakorlatát. Még az egyéni összetett selejtezőjében. Nem vacakolt sokat, rögtön a gyűrűhöz osztották be, ott másodikként felment, kapott 9.775-öt, amivel első helyen jutott be a szer döntőjébe. Fura, de ezúttal a jelenési sorrend megfordult. Most Csollány - akárcsak esztendőnként a szilveszter - utoljára maradt. Utolsó szer, utolsó tornász. Vetélytársai mind előtte csinálják meg keresztjeiket, kézállásaikat, átfordulásaikat, leugrásaikat. Úgy fest, a sorsolásnál Fortuna nem feledkezett meg a protokollról: a király mindig a legvégén tűnik fel a színen.

Mert az. Nyolc napja közölte, nem idegesíti, hogy elsőnek megy fel, hogy nincs ideje feloldódni a verseny hangulatában. Aztán még hozzátette, hogy a döntő után egyedül fog a dobogó tetején állni (akkor a bolgár Jordan Jovcsev ugyanannyit kapott, mint ő).

Kokóra emlékeztetett. Kovács István mondta ugyanezt Atlantában. Azért jött, hogy megnyerje, pont.

Csodáltam ezt a fantasztikus izomembert (is). Elvégre Csollánynak eddig szinte mindig keresztbe tettek. Az olaszok nagyját, Yuri Chechit sohasem előzhette meg, Atlantában ezüstöt nyert mögötte. Aztán amikor ő kikopott, a görög Dimoszthenisz Tabakoszt nyomta be elé a ăbírómaffia".

Nem izgatta. Amilyen irdatlan kötegek duzzadnak a felsőtestén, olyan kemény és konok fejjel készült arra, hogy a csúcsra érjen. Abban a sportágban, amelyben nem tudsz annyira jó lenni, hogy ne függjél a szeredet körülülő uraktól és hölgyektől. Hiába függsz a legszebb tartásban a gyűrűn, ha ez és ez ezzel és ezzel már lepacsizta a helyezéseket.

De bízzunk abban, hogy olykor az igazság is győzhet ebben az elrohadt világban.

Az ukrán Roman Zozulja kezdte a sort, laikus szemmel nem tűnik valami összeszedettnek, néha utána kell igazítania, lábat emelni, effélék, 9.637 - nem lehet veszélyes.

Másodikként Tabakoszt rakja fel az edzője. A görög nem csinál nagy bravúrokat, inkább lendületes, mint erős, a feje reszket a gyakorlat közben, mint a kocsonya, mellesleg szőke, mint az ókori Athén lakói voltak a Balkánról érkező népcsoportok beözönlése előtt. A szelíd arcú hellén ugyanannyit kap, mint a kvalifikációban, 9.762-t, nem rossz, de nem is verhetetlen. Utána egy másik nagy vetélytárs, Marius Toba, a németek erőtörpéje. Izomból dolgozik, de a leugrásba nem tud beleállni, nagyon nem bánjuk, 9.675, vele már nem kell számolni. Ha viszont csupán a közönség reakcióira építenénk, a kínai Jang Vej légi bemutatója alapján akár meg is remeghetnénk, a népnek tetszik, a bíróknak nem annyira, pfújoz is a karzat, midőn a 9.712 megjelenik az eredményjelzőn.

Sebaj, a plebs véleménye nem oszt, nem szoroz, nekünk egyébként is Jovcsevre kell koncentrálnunk, a bolgárok nagy öregjére, aki egyszer már majdnem abbahagyta, aztán visszatért, s a harmadik olimpiáján ugyanannyival érkezett a fináléba, mint Csollány. Csakhogy az egyik elembe beleremeg a szer, elég látványosan, ami a pontszámban is jelentkezik (9.737). Amikor a fehérorosz Ivan Ivankov markolja meg a gyűrűket, Szilveszter feláll, elkezd járkálni. Kezén fekete kesztyű, a kincset érő ăszerszámokra" muszáj vigyázni. Ivankov nem vágja ki a biztosítékot, 9.700, már csak a japán Ivai Norimaszát kell kibekkelni. A sárga emberke szintén himbálózik, mint a szél által borzolt futószőlő, gondja van a földet éréssel is, 9.662-vel alulról szemléli a mezőnyt. Ezután a képlet egyszerű: elég ugyanúgy megcsinálni a ăgyakit" - a berkekben így hívják -, mint a selejtezőben, a 9.775 ugyanis elég az elsőséghez.

Csollány azonban nem elégszik meg ennyivel.

Amikor Vereckei István szövetségi kapitány felsegíti a magasba, a szeme meg sem rezdül. Látszik rajta az a szent révület, amely az életük legnagyobb teljesítményére készülők tekintetét szokta jellemezni.

Magát a mozdulatsort írásban úgysem lehet visszaadni. Erőelem erőelemmel kapcsolva, nincs a földkerekségen még egy halandó, aki képes lenne ehhez hasonló bravúrokra. Amikor a kézállásból mérhetetlen lassúsággal leereszkedik úgy, hogy hasmánt, a talajjal párhuzamosan, kereszttel megtartja magát, a produkciókat amúgy meghitt csendben szemlélő közönség egy emberként morajlik fel: tízezer emberből ösztönösen szakad ki lenyűgözöttséggel vegyes hörgés, minthogy olyasvalamit láttak, amiről abban a minutumban lelkük mélyén úgy gondolták, nem létezik, hogy ezt csontból, izomból és szalagból gyúrt homo sapiens meg bírja csinálni.

Utána még néhány szenzációs, rezzenéstelen arccal és testtel kitartott elem (hihetetlen, hogy míg a többiekről üvölt, kevés híja megszakadnak, ő mintha nem is a teljes testsúlyát lebegtetné lehetetlenebbnél lehetetlenebb pozitúrákban), majd a leugrás jön.

Csak az legyen meg.

Mint a cövek, úgy áll a talajon.

Aztán a levegőbe csap, érzi, ennek meg kell lennie.

Nincs igazság, ha nincs meg.

Ennél jobbat nem láttunk ma. De az a fél perc, amíg összeszedik a hat bírótól az osztályzatot. Aztán leszedik a legmagasabbat és a legalacsonyabbat, átlagolják, betáplálják. Még azok a századmásodpercek is örökkévalóságnak tűnnek, amennyi idő alatt a billentyűzettől a nagytábláig eljut az információ.

Írják már ki, hogy ő nyerte meg! Elég, ha csupán egyetlen századdal mutat többet az nyamvadt tábla a görög pontszámánál, csak jelenjenek meg a számjegyek!

Egy 9-est várunk, majd a pötty után minimum két 7-est. Azzal beérne huszonnégy év tornatermi szenvedésének gyümölcse. A véres húsig lekopott tenyerek gyötrésének minden fájdalma, a vállszalagok gyilkos megterhelése, a rontásokat követő puffanások, azok a sötét pillanatok, amikor az ember úgy érzi, nem, ezt úgysem tudom megcsinálni, hogy aztán fogcsikorgatva sokadszor is nekirugaszkodjék, lüktető halántékkal, gyöngyöző homlokkal, sajgó ízületekkel, lila foltokkal, robbanásig feszült izomrostokkal.

Ennek kellene most visszaköszönnie. Milyen őrültség, nem? Huszonnégy év egy alig egyperces gyakorlatban. És persze az azt követő négy kalkulusban.

Négy arab számjegy.

Ettől függene egy fejét sportolásra adó emberi lény lelkivilága? Hogy örökkön égő sebet sütnek belé, avagy egy életre egyensúlyba kerül?

Talán igen, talán nem.

Mígnem nagy hirtelen megjelenik a piros számsor.

Elég csak a második értékre pillantani - és Szilveszter immár olimpiai bajnokként indul el a mennyek felé, de legalábbis a kapitány nyakába.

9.850.

Beteljesedett.

Supola, a realista

Másodikként került be a döntőbe, végül azonban hatodik helyen zárt Supola Zoltán a lólengésben. A dunaújvárosi tornász elismerte, ennél sokkal többre nemigen számíthatott. ăVolt egy kicsi korrekció a gyakorlatban, az orsó sem sikerült úgy, ezzel ma nem érdemeltem meg, hogy dobogóra kerüljek - értékelt rendkívül józanul. - Urzica és Poujade egyébként is kiemelkedik a mezőnyből, ők a világ legjobb lovasai, jogosan végeztek az első két helyen. Én örülük, hogy egyáltalán bejutottam a fináléba, ha valaki azt mondja a kiutazás előtt, hogy pontszerző leszek ebben a számban, elfogadom, elvégre nekem nem a lólengés az erősségem."

A harmincadik születésnapját hétfőn ünneplő Supola elmondta, ajándék gyanánt ugyan nem teszi meg ez az eredmény, de annak sincs értelme, hogy elkámpicsorodjon, a realitás az realitás. Arról még nem döntött, az év végén végleg leteszi-e a lantot, avagy folytatja: ăAttól is függ, a civil életemben hogyan alakulnak a dolgaim. Ha nem úgy, ahogy számítom, talán folytatom, bár őszintén szólva tisztában vagyok azzal, hogy nincs ott a helyem a világ tetején, az pedig már nem igazi motiváció számomra, hogy kikerüljek egy világbajnokságra és a döntőért küzdjek."

Nők

UGRÁS

Olimpiai bajnok: JELENA ZAMOLODCSIKOVA (Oroszország) 9.731, 2. Andreea Raducan (Románia) 9.693, 3. Jekatyerina Lobaznjuk (Oroszország) 9.674, 4. E. Moyá (Spanyolország) 9.618, 5. L. Martínez (Spanyolország) 9.612, 6. S. Amanar (Románia) 9.537, 7. Tung Fang-hsziao (Kína) 9.487, 8. D. López (Mexikó) 8.843, .36. Nyeste Adrienn (Magyarország) 9.262

FELEMÁS KORLÁT

Olimpiai bajnok: SZVETLANA HORKINA (Oroszország) 9.862, 2. Ling Csie (Kína) 9.837, 3. Jang Jün (Kína) 9.787, 4. V. Karpenko (Ukrajna) 9.775, 5. T. Zsarganova (Fehéroroszország) 9.737, 6. O. Roscsupkina (Ukrajna) 9.725, 7. J. Produnova (Oroszország) 9.650, 8. E. Teza (Franciaország) 9.512, .75. Nyeste Adrienn (Magyarország) 8.850

Férfiak

TALAJ

Olimpiai bajnok: IGORS VIHROVS (Lettország) 9.812, 2. Alekszej Nyemov (Oroszország) 9.800, 3. Jordan Jovcsev (Bulgária) 9.787, 4. Jang Vej (Kína) 9.750, 5. Li Hsziao-peng (Kína) 9.737, 6. M. Dragulescu (Románia) 9.712, 7. M. Hamm (Egyesült Államok) 9.262, 8. J. Podgornij (Oroszország) 8.550

LÓLENGÉS

Olimpiai bajnok: MARIUS URZICA (Románia) 9.862, 2. Eric Poujade (Franciaország) 9.825, 3. Alekszej Nyemov (Oroszország) 9.800, 4. Ri Dzsang Hjung (Dél-Korea) 9.775, 5. Pae Gil Szu (Koreai NDK) 9.762, 6. Supola Zoltán (Magyarország) 9.762, 7. O. Beres (Ukrajna) 9.712, 8. Ny. Krjukov (Oroszország) 9.700

GYŰRŰ

Olimpiai bajnok: CSOLLÁNY SZILVESZTER (Magyarország, klub: Dunaferr SE, edző: Limperger István, nevelőedző: Szólás Nándor) 9.850, 2. Dimoszthenisz Tabakosz (Görögország) 9.762, 3. Jordan Jovcsev (Bulgária) 9.737, 4. Jang Vej (Kína) 9.712, 5. I. Ivankov (Fehéroroszország) 9.700, 6. M. Toba (Németország) 9.675, 7. Ivai N. (Japán) 9.662, 8. R. Zozulja (Ukrajna) 9.637

A szeme ugyanolyan rezzenéstelen, mint amikor a gyakorlatot végezte. Holott tíz perce olimpiai bajnok. Mégis. Látszólag hideg, mint a jég. Nem csoda, hogy egy pillanatra sem remegett meg a nagy tét miatt.

Egész nap pusztán egyetlen könnyelműséget követett el: amikor két percre elszaladt, hogy aláírjon egy, a doppingvizsgálathoz szükséges papírt, az aranyérmét otthagyta az interjúszoba asztalán. Mi, magyar újságírók azért vigyáztunk rá, mi tagadás, kézbe is vettük a nemes fémet. Jól fog mutatni a vitrinben.

Annak az embernek a vitrinjében, aki - mielőtt elutazott Sydneybe - tán a helyet is megcsinálta a medáliának.

A sör sem ártott

ăÉn már otthon megmondtam, hogy nyerni fogok - közölte Csollány Szilveszter. - Tudtam, hogy ezzel a gyakorlattal nincs ellenfelem. Pontosabban egy akad: saját magam. Meg talán a pontozók, de erre nem szeretnék kitérni. A legfontosabb az volt, hogy tökéletesen megcsináljak mindent, ha ez megy, az én technikai tudásommal simán megelőzöm a többieket. Talán az a kínai fiú lehetett volna rám veszélyes, aki tavaly világbajnokságot nyert, de ő nem indult - bár azt hiszem, ennél a gyakorlatnál ő sem tudott volna jobbat. Az edzéseken a lengyelek és a szlovének kapitánya odajött hozzám és kijelentette, ha ezzel nem győzök, akkor nincs igazság a földön."

Magát a ăgyakit" ekképp jellemezte: egy élet munkája. ăNevezhetjük akár életműnek is, amelybe beépült mindaz a tudás, amelyet huszonnégy év alatt szereztem - mosolyodott el a szőke erőművész, aki egyébként tavasszal lépett be a harmincasok táborába. - Szinte hihetetlen, de sohasem éreztem még olyan jól magam, mint az utolsó két hétben. Fizikailag, szellemileg, minden tekintetben. Száz százalékot tudtam nyújtani minden edzésen, és még el sem fáradtam túlságosan. A múlt szombati selejtező után kicsit el is engedtem magam, nem mondom, hogy zabáltam, de azért ettem rendesen, legurítottam néhány sört is - ennek ellenére a hétvégét követő első edzésen ugyanolyan jól mozogtam, mintha mi sem történt volna."

Szilveszter a fináléban is úgy ment fel a szerre, mintha mi sem történt volna. ăEgyszerűen nem vettem tudomást a többiekről. Nem néztem őket, amikor a pontszámukat bemondták, befogtam a fülemet, és biztos, ami biztos, még énekeltem is magamban, nehogy meghalljam. Engem egyszerűen idegesít, ha arra figyelek, hogy esetleg ez magasat, vagy éppenséggel alacsonyat kapott. Pszichikai nyomás alá kerülnék, ha ezzel foglalkoznék, ezért egyszerűen nem is pillantottam az eredményjelzőre. Higgyék el, ez tényleg így van, amikor felmentem a gyűrűre, foglalmam sem volt, ki hogyan áll, legfeljebb sejtéseim voltak, elvégre a nézők tetszésreakcióit nem tudtam teljesen kizárni."

Már leugrás közben tudta

Arra szintén emlékszik, hogy a közönség felhördült a gyakorlata fénypontjánál. Ezzel kapcsolatban elmesélte, a selejtező során tapasztalt hangzavart akkor még egy kicsit fokozta is azáltal, hogy direkt lelassította a legkegyetlenebb erőelemet, hadd csodálkozzanak a szurkolók. ăJó volt hallani - villant fel kajánul a szeme. - Egyáltalán nem zavart meg, mert ez nálam valahogy úgy csapódik le, mintha a műtőben lennék, altatás közben. Az orvos rákérdez, hogy alszom-e már, én még hallom, de már nem tudok és nem akarok vele kommunikálni. Azaz eljut hozzám a lelátó hangja, ám nem köti le a figyelmemet."

A bajnok azt is elárulta, már a földet érés előtt tudta, hogy övé az elsőség: ăAmint elindultam lefelé, és megláttam a talajt, biztos voltam benne, hogy én leszek az aranyérmes. Természetesen néhány százaléknyi esély mindig van az ellenkezőjére, de akkor nem támadtak kétségeim, még afelől sem, hogy hiba nélküli lesz a leérkezés."

Arra, hogy mi lehetett az a másfél tized, amelyet levontak tőle, nem tudott válaszolni: ăNem éreztem odafönt, hogy valamilyen hibát elkövettem volna, ugyanakkor tudni kell, hogy manapság már nincs tökéletes gyakorlat. A hetvenes-nyolcvanas években valószínűleg tízest kaptam volna, jelenleg azonban egyszerűen lehetetlenség a maximális pontszámmal győzni."

Amikor pedig kiírták a 9.850-et, a boldogságtól ordítani tudott, ámbátor arra a legcsekélyebb mértékben sem emlékszik, mi mindent mondott: ăDe ilyen lelkiállapotban szerintem mindenki így van ezzel. Ezt a pillanatot egyébként nem tudnám visszaadni, annyira csodálatos volt. Ennél csodálatosabbat még nem is éltem meg." Az érzéseit persze plasztikusan szavakba foglalta: ăNem mondanám azt, hogy felemelő. Felemelő az, amikor valakinek gyereke születik, vagy megkapja az érettségi bizonyítványát. Ez más. Inkább beteljesülésnek nevezném."

Úgy ám, elvégre az aranygyűrűs nem mindennapi életpályát járt végig. Tizenegy éve került be tartalékként a válogatottba, hogy aztán a gyerekkori barátnak - akivel hatéves koruk óta együtt kenik a kezükre a magnéziumot -, Supola Zoltánnak a sérülése után immár teljes jogú csapattagként szerepeljen. Csakhogy a kívülállók szerint kezelhetetlen, önfejű fiatalembert 1993-ban száműzték a csapatból, mondván, túlzottan balhés ember ahhoz, hogy ebben a mérhetetlen önfegyelmet követelő sportágban érvényesülni tudjon. Néhány gyönge pillanat erejéig még az is a levegőben volt, hogy esetleg abbahagyja. Mígnem 1995 augusztusában, élve a lehetőséggel, az Egyesült Államokba költözött, ahol St. Louisban és Sacramentóban tornázott és edzősködött egy egyetemi csapatban.

Edzett, mint az állat

Kijelenthetem, hogy Amerika hozta meg a fordulópontot. Azt hiszem, ott komolyodtam meg, mert rászorított az élet. Ketten voltunk a feleségemmel, mindenben magunknak, nekem kellett döntenem, nem hagyatkozhattam másra. Aztán az is segített valamelyest, hogy itthon különféle mendemondák kaptak szárnyra rólam. Hogy el vagyok hízva, hogy nem edzek rendesen, meg ilyesmik. Ez adott még több erőt, hogy bebizonyítsam, igenis érek annyit, mint bárki más. Ha úgy tetszik, egyszerűen elkezdtem edzeni, mint az állat. Amikor a Puerto Ricó-i világbajnokságon második lettem, nagy hüledezés támadt, de legalább észrevették a pozitív tulajdonságaimat is. Ezután az atlantai ezüstérem már nem volt akkora meglepetés, azóta pedig azért dolgozom, hogy eggyel továbblépjek."

Mint örökös - többnyire jogtalanul - ezüstre ítélt, most bevallottan elégtételt érez azok után, amiket vele műveltek, de azt is beismeri, 1996-ban még nem volt érett a nagy sikerre: ăA gyakorlat akkor sem volt gyenge, ám én mentálisan még nem voltam annyira erős, amennyi az aranyhoz kell. Mostanra viszont gondolkodásmódban is eljutottam arra a szintre, ami egy ilyen sikerhez elengedhetetlen."

S hogy mi lesz ezután? Ez nem kérdés: folytatja. ăA következő idénytől kezdve erőelemet kell erőelemmel kapcsolni a legmagasabb pontszámhoz, azaz eljött az én időm. Ezt sem a görög, sem a bolgár nem tudja normálisan megcsinálni, és a fiatalabbak közt sincs senki, aki veszélyes lehet rám. Úgy gondolom, az elkövetkező négy év minden valószínűség szerint az enyém lesz."

Adja Isten! A beszélgetésnek aztán lassan vége szakadt, minthogy jelenése volt a doppingvizsgálaton. Még belekukkantott a részletes pontszámokat tartalmazó listába, egy ehelyütt nem idézhető jelzővel illette az őt egyedül lepontozó orosz bírót, majd a lombik mellől mobiltelefonáló cimborával, Supola Zoltánnal közölte: ăJövök már, jövök. Nem lesz könnyű, ha megihatnék három sört, gond nélkül menne, így viszont beletelik egy kis időbe, úgyhogy mondd meg nekik, ne izguljanak."

A zárókérdést hallva - felfogta-e már, hogy ő, Csollány Szilveszter ezen az estén beírta magát a történelemkönyvekbe - megrázta a fejét. ăErre nem tudok válaszolni, de szerintem nem is lehet. Képtelenség csak úgy pillanatok alatt átgondolni, mivel jár ez az egész, és egyelőre nem is akarok ezzel foglalkozni. Majd ha hazamegyek, talán akkor. Akkor majd lesz időm feldolgozni, mi is történt most velem."

 
Az otthon melege

Csollány Szilveszter, a Dunaferr SE 30 éves tornásza hosszú pályafutása során számtalan világversenyen állt már a dobogón, jobbára csak az ezüstérem jutott neki, ritka kivétel volt az 1998-as szentpétervári Európa-bajnokság, amelyen első helyen végzett. Olimpiáról és világbajnokságról is van már második helyezése. Itt volt már az ideje, hogy megkoronázza a pályafutását.

- Szilveszter nemcsak mint tornász, hanem mint ember is a csúcsra jutott. Nagyon büszke vagyok rá - mondta Horváth Judit, Csollány Szilveszter édesanyja. - Életünk értelme fejeződött ki ebben az aranyéremben. A fiam ötéves kora óta tornászik, oly sok lemondás és erőfeszítés után végre megszerezte a sportban elérhető legrangosabb címet, olimpiai bajnok lett. Úgy vélem, hogy abban az aranyéremben az anyai szeretet is ott csillog. Amikor hazajön, először egy meleg ölelést fogok adni neki.

Csollányné Szabó Szilvia és kétéves kislányuk, Szimóna is végigizgulta a finálét.

- Talán csak Atlantában csinált ehhez fogható jó gyakorlatot a férjem. Már amennyire én meg tudom állapítani, most még egy lapáttal rátett - mondta Szilveszter felesége. - Nagyon jó erőben van, és végre sikerült elérnie élete nagy célját, olimpiai aranyérmet szerzett. Az elutazás előtt azzal cukkoltuk, hogy milyen sok ezüstérme van, persze csak vicceltünk vele. Nem tudom én sem, hogy meddig folytatja még a versenyzést, a férjem hirtelen szokott dönteni. Nemrég olyan kijelentést tett, hogy ha az új tornaszabályok számára kedvezőek lesznek, akkor meg sem áll 2004-ig. Majd meglátjuk. Most csak annyit tudok mondani, hogy nagyon büszke vagyok rá.

 
Ónodi Henrietta: "Szívből gratulálok!"

Az Amerikában tanuló Ónodi Henrietta tőlünk tudta meg, hogy egykori tornásztársa, Csollány Szilveszter nyert. Barcelona olimpiai bajnoka nagyon örült a hír hallatán:

- Ez a siker már kijárt Szilasnak - kezdte. - Olyan régen a világ élvonalához tartozik, annyit dolgozott a sikerért, hogy mindenképpen megérdemelte. Szerintem már Atlantában is ő volt a legjobb, de szerencsére volt ereje kivárni ezt a lehetőséget.

- Ön tudja, hogy mit érezhet most.

- Valóban, hiszen én is átéltem a győzelem pillanatát. Olimpiát nyerni fantasztikus, őszintén mondhatom, hogy semmivel sem lehet pótolni.

- Bízott Csollány sikerében?

- Tudtam, hogy ha tökéletesen megcsinálja a gyakorlatát, akkor nyer. Már annyiszor maradt el egy hajszállal az aranytól, hogy most úgy éreztem, nyernie kell.

- Mit gondol, Szilveszter folytatja?

- Nehéz kérdés, mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogyan tovább. Barcelona után én is befejeztem, aztán Atlantára visszatértem, mert hiányzott a torna. Szilveszternek lehet esélye továbbra is, de ő dolgozott a sikerért, ő tudja, hogy érdemes-e vállalnia a folytatást. Szívből gratulálok neki, és sokszor puszilom.

Színes Sport 2000.09.25.