Na, ezt a kalapácsvetést felejtsük el, nem tagadva, persze, Gécsek Tibor klasszisát, mert az különben vitathatatlan. Bennem egyébként nem volt akkora várakozás, mint másokban, az elmúlt két év versenyei nem győztek meg arról, hogy mindenképpen neki - nekünk - kell nyernie. Ahogy láttam, a közelmúltban legalább tíz olyan kalapácsvető versenyzett, aki hetvenöt és nyolcvankét méter között dobott felváltva, nyerhetett volna bármelyikük.

Számomra egyébként eddig az atlétika és a vívás volt nagy csalódás, persze magyar szemmel nézve az eseményeket. Nem jó érzés, hogy a sportvilág legnagyobb show-jában, ráadásul a számunkra már csak a hagyományok miatt is oly kedves sportágban alig vittük valamire. Ináncsi Rita, a diszkoszvetők. Szégyen. A vívóknál pedig Nagy Tímea kivételével mindenki alulmúlta önmagát. A kardcsapat leszereplésekor már el sem voltam keseredve, csak valami ürességet éreztem, mintha nem is történt volna semmi. Ez a legrosszabb. Csak tudnám, miért mondogatták egyfolytában Sydney előtt, hogy na, majd most, majd most megmutatjuk. Ismét kiderült, hogy dumában nálunk mindenki olimpiai bajnok.

Az úszás viszont csodálatos volt. Óriási ötlet a szervezőktől, hogy a váltókkal fejeződik be a verseny, ráadásul a vegyes váltókkal. Így mindenki újra láthatja a legnagyobbakat, a kedvenceit. Olyan ez, mint Fellini filmjében, a 8 és félben, amikor a végén újra fölvonulnak a szereplők a színen, mintegy búcsúzásként.

A pólósokat féltem. A görögök elleni meccs után is aggódtam, a hollandok legyőzését követően sem vagyok másképpen. Igaza van Csapó Dudinak, most nem érdemes számolgatni, majd a negyeddöntőtől, akkor érdemes, de azért szerintem nem lenne szabad nyolc gólt kapni a hollandoktól. Fényűzés. Ezért félek, de - nem győzöm hangsúlyozni - ne legyen igazam.

Atlétikában mindkét száz méter csodálatos volt, Marion Jones elbűvölő, kívánom, hogy legyen öt aranya, Maurice Greene pedig olyat tett, amilt még nem láttam, a győzelme után kidobta a cipőjét, valamiféle formatervezett csodát a nézőtérre. Azon gondolkodom, hogy ha szép magyar sikerekkel folytatódik az olimpia, én is kidobom az Australia feliratú kabalazoknimat. De hová dobjam.? A vágtaszámok közben egyébként azt szajkózta a riporter, hogy ČLegyen már melegebb! Legyen már melegebb!Ç, én pedig azt kérdezgettem magamban, hogy ČKicsoda? Kicsoda?Ç.

Örülök, hogy nagy kedvencem, Jan Zelezny nyerte meg a gerelyt. Nálam a gerely a legférfiasabb száma az atlétikának, meg nem mondom, miért, Zelezny pedig szuggesztív figura, sugárzik belőle az erő, úgy hatalmas egyéniség, hogy tulajdonképpen nem csinál semmit. Ezt egyébként a nagy színészekre szokták mondani. És ha már színház, elkerekedett a szemem, amikor megláttam, hogy Michael Johnsonnak külön gyúrópadja van a pálya mellett. Ilyet én még csak a színházban láttam, annak idején a Nemzetiben a Major meg a Gobbi tartott külön kellékasztalkát a színpad mellett, hogy ne kelljen visszamenniük az öltözőbe.

Az apróságok, amelyek persze fontosak, nagyon érdekelnek. Szívesen látnék egy összeállítást, például, a versenyzők arcáról közvetlenül a rajt előtt, vagy ahogy a mesterükkel együtt várják, hogy megjelenjen az eredményük a táblán, aztán az örömükről, a bánatukról. Mámorító ilyenkor figyelni őket. Eszembe jut, hogy amikor nyolcvannégyben megnyílt az önálló Katona József Színház, Csehov Manója volt az első premierünk, s tudtuk, ha siker van, akkor megnyertük a csatát, van léltjogosultságunk. Hatalmas ünneplés volt a végén, lement a függöny, a nézők kifelé igyekeztek, mi pedig a színpad mögött egyszerre törtünk ki hatalmas üdvrivalgásban. A távozó közönség megtapsolta az örömünket. Mi ezt már nem láttuk, nem hallottuk, de beleborsódzik a hátam, ha eszembe jut. Sokat emlegettük később is ezt a pillanatot, mintegy biztatva magunkat.

Csollány fantasztikus. Azért hatalmas tornász, mert a gyakorlata közben szinte lebegett, elvált a szertől, csak őt lehetett figyelni, a mozdulatait, mintha ott se lenne a gyűrű. Ez az igazi esztétikum!

És a végére egy nagy mondás, az ötszörös aranyérmes evezős, Steven Redgrave-től. Azt mondta, ha valaki még egyszer meglátja őt egy olimpián, azonnal lője le.!

Hiába, humor, és egyéniségek nélkül nem létezhet a világ."

Színes Sport 2000.09.25.