Azt mondja Csurka Laci, hogy nekem szerencsém van, mert mindig a sikeres napokon kerülök sorra. Én pedig azt mondom, hogy nekem minden egyes nap sikeres, mert úgy, ahogy van imádom az olimpiát, rajongok érte, ezért aztán én tulajdonképpen jutalmul kapom a magyar sikereket.

Ennyit, előljáróban.

Az olimpia egyébként arra is jó, hogy kedvet teremtsen a sportoláshoz vagy fölidézze az emberben a sportolással kapcsolatos emlékeit. Nekem is eszembe jutott, hogy volt idő, amikor külföldre menvén, mindig magammal vittem a futócipőmet, kocogtam én Párizsban, a Luxembourg-kertben, Perthben a folyó partján, Hongkongban a tenger mentén, mindenütt, ahol csak jártam. A legemlékezetesebb kalandom Chicagóban volt, a Michigan-tó partján. Az utolsó napon futás után hirtelen elhatároztam, hogy úszom egyet a tóban. Úsztam, pedig tilos volt, nagyon jólesett, de a büntetés nem maradt el. Úgy, ahogy voltam, csuromvizesen voltam kénytelen futni a buszhoz, majdnem elkéstem az indulást a reptérre az úszás miatt. Mellesleg a hajnali futás a legjobb fajtája a városnézésnek, kora reggel még kihalt minden, olyanok a házak mindenütt, mint valamiféle óriási díszletek.

Amikor az Übü királyt játszottuk, az első időben minden reggel futottam egyet, kellett az erő, mert a szerep nagy fizikai megterheléssel járt. Rengeteg mozgással, meg ki is voltam tömve rendesen, szóval kellett az erő. Az volt a módszerem, hogy futás közben időnként krákogtam, artikulálatlanul üvöltöttem, hogy a mozgás közben, lihegve is megtaláljam a saját orgánumomat. Ha valaki akkor figyelt engem, szépeket gondolhatott rólam. Mint ahogy az ötvenes években is, amikor annyira szerelmes voltam az atlétikába, hogy a nagybátyám szérüskertjében kialakítottam magamnak egy pályát. Talicskával homokot hoztam az ugrásokhoz, ágakból magasugróállványt fabrikáltam, még súlyt is löktem. Volt egy lova a nagybátyámnak, állandóan sót nyalogatott. Ezt a sótömböt vettem kölcsön a lótól, azzal löktem súlyt.

Nem szégyellem, mert az atlétika óriási. Bevallom, nekem az a kép tetszik a legjobban, amikor már lassan-lassan kiürül a stadion, fény még van, ilyenkor a rúdugró állvány olyan, mint egy diadalív, a dobóhely a rácsokkal pedig, mint egy katedrális. Diadalív és katedrális - az atlétika fővárosában.

Ami a versenyeket illeti, Gebrselassie fantasztikus, hatalmas futó, de a nyilatkozatai sem hétköznapiak. A riporter szerint azt ígérte, hogy ha hazamegy, templomot épít a falujának, ott fönn, háromezer méter magasan. A riporter így mondta, "épít", én pedig arra gondoltam, hogy milyen remek magaslati edzés lesz neki ahogy rakja egymásra a téglákat, miközbe a sok ČlustaÇ etióp csak ül a földön és nézi. De félre a tréfával (egy kicsit), lenyűgöző volt Gebrselassie mellbedobása, az ahogy a hajrában ráeszmélt, hogy baj van, s máris döntött. Lenyűgözött Cathy Freeman is. Hát kérem, így kell tűrni, ha esélyes valaki, így kell megfelelni a legnehezebb kihívásoknak. Ő gyújtotta meg a lángot, ami óriási ötlet volt, gondolom, kifogta a szelet az őslakosoik, az abók olimpia elleni indulatvitorlájából, ám hogy a béke teljes legyen, kellett a győzelme is. Nyert. Nem véletlen, hogy utána hosszú-hosszú percek kellettek neki ahhoz, hogy fölengedjen, elképzelni sem lehet mekkora feszültség dolgozott benne.

Ide tartozik, hogy én megértem azokat a sportolókat, akik nem hajlandók nyilatkozni a versenyük előtt. Én is így vagyok a premierig, s nem modortalanságból. Az ember képes rá, hogy kibeszélje magából a feszültséget, márpedig a feszültségnek, az izgalomnak jótékony hatása is van, ébren tartja a figyelmet, segíti az összpontosítást.

Bárdosi meccse egy őrület volt. Rég izgultam ennyire, s rég örültem ennyire második helynek. Mert harc volt mögötte, hatalmas erőfeszítés, csak most éppen nem sikerült a győzelem. Van ilyen, emberi dolog. Azt mondta a riporter, hogy ő mindenkinél jobban örül ennek az ezüstnek, cáfolom, miért nem kérdezett meg engem? Egyébként látták, hogy Bárdosi a zoknijában tartja a zsebkendőjét? Ez a zsebkendő lehetett a török imaszőnyege, miközben Bárdosi a szőnyegen ott szorgoskodott körülötte, fölötte. Egyébként észrevették? Zokni. Szóval, lehet valami az én Australia feliratú kabalazoknimban is.

Színes Sport 2000.09.28.