A STÍLUS. A kezdetek kezdetén még csodaszép asszonyok űzték a művészi tornát, amely nem követelte meg a versenyzőtől, hogy emberfeletti teljesítményt nyújtson, nem a kidolgozott izmokon, a növekedésgátlókon volt a lényeg, hanem a szépség, a frissesség, az egészség.

Aztán volt idő, amikor a fentieknek éppen az ellenkezője volt igaz a sportágra. Az ember már-már azt hitte, hogy külön "tenyésztik" azokat az emberpalántákat, akik úgysem nőnek meg a140 cm-nél magasabbra, nem híznak 30 kilónál többre, nincs saját akaratuk és önálló véleményük. A szőnyegen csodálatosak, de amúgy.

Az utóbbi években újra eljött az igazi nők ideje. A borzasztó elnevezésű ritmikus gimansztikára ismét illik a művészi torna megnevezés. Mert amit az utóbbi időben a világbajnok bolgár Maria Petrova, az olimpiai bajnok ukrán Jekaterina Szerebrjanszkaja, vagy a szintén világbajnok ukrán Jelena Vitricsenko csinált, az valóban művészi volt - esztétikai tekintetben is. És ezzel nagyot nyert a sportág, és nagyot nyertek a nézők is.

AZ ÚJ KIRÁLYNŐ. Ennek az irányzatnak a képviselője az orosz Julija Barszukova, aki azon túl, hogy nagyon csinos és nőies, a mozgásában és a stílusában is az elegancia dominál. Nagyon tiszta a technikája, a balettképzésére nagy gondot fordít. Ő az orosz iskola tipikus képviselője - győzelme azonban nem csak ezzel magyarázható. Egy másik orosz tornásznő, Alina Kabajeva volt az olimpia esélyese, ő merőben más stílusú versenyző. Ő inkább az akrobatikára, a hajlékonyságra alapoz, ami ugyan látványos, de a szakértők szerint a sportágnak nem ez a veleje. A 17 éves Kabajeva azonban nem bírta az esélyesség terhét, kétszer is rontott, így csak a harmadik lett.

A másik jelentős iskola a bolgár, amely az utóbbi években óriási válságba került. A tavalyi világbajnokságon kilencedik lett az együttes kéziszercsapat, most két helyet lépett előre - de egy bolgár csapathoz mérten ez még mindig nagyon halvány teljesítmény. Az egyéni összetettben csupán egy versenyzőt kvalifikált az egykori nagyhatalom, ráadásul Tepesova csupán a 15. lett.

IMPORTÁLT TUDÁS. Hogy mi történhetett a bolgárokkal? Képtelenség mindent átfogó választ adni erre a kérdésre, az egyik ok talán az lehet, hogy számos bolgár szakember külföldre szerződött. Közülük sokan dolgoznak Franciaországban, Spanyolországban, de a távolabbi országokban is nagyon keresettek a bolgár edzők. És ez igaz az orosz szakemberekre is.

Ennek az edzővándorlásnak köszönhető a spanyolok és a görögök előretörése. Igaz ugyan, hogy Sydneyben a spanyolok messze elmaradtak a várakozástól (a döntőbe sem kerültek), de nem kétséges, hogy ha ismét teljes odaadással dolgoznak a sikerért, akkor újra lesz esélyük vb-t és olimpiát nyerni. A görögök ezúttal lemaradtak a csapataranyról (a harmadikok lettek, az oroszok nyertek), de Athénra bizonyára összekapják magukat.

VIKTÓRIA, AZAZ GYŐZELEM. Magyarországot Fráter Viktória képviselte, aki Barcelona és Atlanta után a harmadik olimpiáján vett részt. A 23 éves versenyző, akinél három korosabb tornásznő akadt a mezőnyben, ismét bebizonyította, hogy él-hal a sportágért. Csodaszép gyakorlatokkal mutatkozott be, rontás nélkül csinálta végig az olimpiát, büszke lehet magára, ő mindenképpen győzött. Hogy mégis miért lett csak a huszadik? Nehéz úgy előrelépni, hogy nem áll az ember mögött egy bíró. Pontozásos sportágban nagyon fontos a sportdiplomácia, ami abban az időben volt erőssége a magyar rsg-nek, amikor Sinkó Andrea a szöuli olimpián 6. lett - amikor bolgár edzőnő edzette. Természetesen most is mindent megtesznek a magyarok, Gyerőné Fritsch Zsuzsa szakmai igazgató és Viktória orosz ajkú edzője, Berek Irina, de nagyon nehéz a tűz közelébe kerülni. És ami szomorú, hogy a sydneyi tapasztalatok azt mutatják, ez nem csak a művészi tornára igaz.

Éremtáblázat
Arany Ezüst Bronz
Oroszország 2 - 1
Fehéroroszország - 2 -
Görögország - - 1

Színes Sport 2000.10.05.