Tudta. Nagyon pontosan tudta. Az olimpiai aranyéremnél sokkal, de sokkal többet veszített azon az október elsejei döntőn a sydneyi Superdome-ban. Nemcsak az arany maradt ott a legtávolabbi földrészen, hanem a LEHETŐSÉG is! A lehetőség arra, hogy feketén-fehéren rögzüljön az örökkévalóságnak: a magyar női kézilabda-válogatott az ezredfordulón a világ legjobbja. Amit nem kell megmagyarázni, amire nem kell okokat keresni, hogy miért sikerült. Miért nem sikerült megnyerni azt a meccset, amelyen alig negyedórával a vége előtt hat góllal vezetett a magyar csapat. Azon a meccsen, amelyen addig semmi nem utalt arra, hogy összeomlanak a lányok, és nem nyerik meg a végjátékát a döntőnek, pedig egy szimpla évközi találkozón mosolyogva, könnyedén, látványosan növelték volna tízre, tizenkettőre a hatgólos előnyt. A döntő elúszott, és ezzel az is végérvényessé vált, hogy az elmúlt évtized legnagyobb magyar kézilabdázó-egyénisége olimpiai aranyérem nélkül int búcsút a csarnokoknak. Kökény Beatrix vigasztalhatatlanul sírt az olimpiai dobogón, amikor a második fokán állva nyakába akasztották a sportág eddigi legnagyobb magyar ötkarikás sikeréért járó ezüstérmet.

- Megnyugodott már valamennyire a lelke?

- Nyugodtabb vagyok, mint Sydneyben voltam az eredményhirdetéskor - mondta a válogatott csapatkapitánya. - De rettentően sok időnek kell eltelnie, mire ezt az ezüstérmet igazából a helyére tudom tenni.

- Mikor oldódott fel először?

- Amikor megérkeztünk Budapestre, és a repülőtérről a buszok behoztak bennünket a Népstadionba. Nagyon jólesett, hogy ennyien vártak bennünket, és ennyien örülnek az eredményünknek. Ha ez ennyi embert boldoggá tud tenni, akkor talán mégsem akkora kudarc ez a második hely.

- Mivel töltötte el azt a szűk egy hetet, amely a hazaérkezés óta eltelt?

- Pihentem, azt hiszem, szükségem van rá. A hétvégén a férjemmel elmentünk Hévízre, az Európa Fit Hotelbe. Ez az a szálloda, amelyben a válogatottal is laktunk a felkészülés vége felé. Mindent elénk tettek akkor is, amikor a csapattal ott laktunk. Most is hihetetlenül kedvesen fogadtak. Akkor voltak ott körülöttünk, amikor kellett, sohasem éreztük tolakodónak a gondoskodásukat. Ráadásul, amikor felhívtam a hévízieket, hogy szeretnénk menni a hétvégére, nem volt hely a szállodában, de pár perc múlva mégis jelezték, menjünk csak nyugodtan, lesz szoba.

Hogy még véletlenül se zavarjanak

- Nem is hozták szóba az olimpiát?

- Szóba nem, ezt is úgy oldották meg, hogy még véletlenül se zavarjanak azzal, hogy kimutatják, mennyire büszkék ránk és arra, hogy segíthettek nekünk a felkészülés alatt. Amint odaértünk, éppen csak lepakoltuk a cuccainkat, amikor kopogtattak. Gézu kinyitotta az ajtót, és jeges vödörben "beengedett" egy üveg száraz pezsgőt. Ezzel gratuláltak a szállóban a sydneyi szerepléshez. Nagyon jólesett a kedvességük.

- Ahogy kutatgatok az emlékeimben, ön nem tartozik az alkoholt akár csak egy kicsit is kedvelők táborába. Mi lett a pezsgő sorsa?

- A koccintáskor illendőségből egy picit belenyaltam, a többit Gézu megitta három nap alatt.

- Fürödtek a tóban is?

- Nem, bár a víz meleg volt, de az idő ahhoz hűvösnek tűnt, hogy szabad téren pancsoljunk. Egyébként is, minden adva volt a szállodában. Amikor éppen nem aludtunk, akkor általában a pezsgőfürdőben "brűgöltünk".

- Megígérte klubedzőjének, Németh Andrásnak, hogy az év végéig még segít a Fradinak a pályán. Hiányzik a kézilabda?

- Nem mondanám, hogy vágyaim netovábbja a hétfői edzés, de sok választási lehetőségem nincs, ha már egyszer megígértem, hogy Pásztor Zsófi sérülésére tekintettel az őszi hét meccsen még pályára lépek. Pénteken kezdődik a bajnokság, a jövő hétvégén meg megyünk Győrbe rangadót játszani, ahol ha nyerünk, hogy hivatalos formában fogalmazzak, nagy lépést teszünk - már így az elején - a bajnoki cím megszerzése felé.

- Ha már visszakanyarodtunk a kézilabdához, meg az edzésekhez, látva azt az irtóztató mennyiségű munkát, amelyet az olimpiai felkészülés alatt elvégeztek, árulja el, mit gondol arról, miért nem volt kirobanó formában az olimpiai torna folyamán?

Olyan jól játszani, ahogy csak tudok

- Igazából erre nem tudom a választ. Tény, hogy rengeteget dolgoztunk, és én iszonyatosan szerettem volna olyan jól játszani az olimpián, ahogy csak tudok. Igyekeztem úgy készülni, úgy koncentrálni, hogy a legjobb legyek a pályán. Aztán mégsem sikerült. Elmondhatatlanul sajnálom, hogy nem tudtunk aranyérmet nyerni, ennél jobban csak amiatt vagyok szomorú, mert nem tudtam ennél jobban játszani. Mondjuk legalább úgy, mint a tavalyi norvégiai világbajnokságon, ahol a hazaiak elleni meccset leszámítva jól ment a játék, úgy gondolom, nemcsak nekem, hanem az egész csapatnak is.

- Többek között talán ezért is érdekes játék a kézilabda. Általában az kerül reflektorfénybe, aki a gólokat lövi.

- Ha így tekintjük, valóban egyszerű sportág a miénk. Ha az átlövőknek igazából megy, akkor nagy probléma nem lehet. Szerencsére az olimpián Farkas Ági és Bojana Radulovics szenzációsan játszott.

- Ennek tükrében viszont az egyszerű szurkolók számára még jobban feltűnt, hogy Kökény Beát bizonyosan látták már jobb formában játszani. Bár ez is érdekes, egyrészt, mert nem a kutyaütőket verte meg a csapat, hanem a világbajnokot, a vébé ezüst- és bronzérmesét, másrészt, akitől évek hosszú során keresztül megszokták, hogy világszínvonalú játékot nyújt, attól a kicsit gyengébbet már nehezen fogadják el.

- Nálam jobban senki sem szerette volna, ha jobban tudja segíteni a csapatot támadásban is, nem csupán a védekezésben, bár a torna utolsó két meccséig elöl is én irányítottam. Norvégia ellen azonban Siti Bea nagyon jól játszott, nem sok oka volt Mocsai Lajosnak a változtatásra. Hátul Nagy Anikó sérülése miatt egyébként is kevesebben maradtunk a végére, jól be kellett tehát osztanunk az erőnket.

- Azért a döntőben, amikor tizennégy perccel a lefújás előtt megállt a csapat tudománya, gondolom, megfordult a fejében - ha már cserélt a kapitány, mert egy picit pihentetni kívánta az addig a labdákat elosztó Farkas Ágit -, hogy esetleg ön meg tudná tartani a labdát, és meg tudná úgy szabni a támadások ritmusát, hogy ne indítsanak le bennünket egyfolytában.

Egyszerűen nem volt időnk visszakerülni a pályára

- Az egészen hihetetlen, ami a csapattal 23-17 után történt. Kijöttek a dánok öt plusz egyes védekezésre, ezzel kivették a támadásainkból Radulovicsot, és arra emlékszem, hogy egyszerűen nem volt időnk Simics Jucóval visszakerülni a pályára, nem volt mód a támadás-védekezés megszokott cseréire, mert az ellenfél a rossz megoldásainkból szerzett labdákkal azonnal leindított, így sorra kaptuk a gólokat. Hogy ki játszik az adott pillanatban a pályán, annak eldöntése a szövetségi kapitány joga és felelőssége. Nem gondolkodtam azon, hogy mi van, ha én irányítok. Az az öt perc úgy maradt meg az az emlékezetemben, hogy amikor lejöttem, hat góllal vezettünk, és mire egyáltalán pályára kerültem, egyenlő volt az állás. A dánok meg vérszemet kaptak, és ahogy az ilyenkor törvényszerű, persze, hogy minden bejött nekik, az is, amit addig meg sem mertek próbálni. Alattam is ellőtte például Bżttzau a labdát, szinte a földről. Ráadásul még vissza is húzta. Nagyon nehéz ez ellen bármit is csinálni.

- Megnézte azóta a döntőt?

- Nem, és azt hiszem, ez lesz az a meccs, amelyet sohasem fogok visszanézni a videón.

- Mit csinált a döntő után?

- Ottmaradtunk hatan a záróünnepélyen, de nem tudtam felfogni, mi is történik éppen körülöttünk. Aztán mire visszaértünk az olimpiai faluba, a csapat másik fele már bement a városba a vízilabdásokkal. Teljesen más volt, mint Atalantában, Sydneyben ugyanis az elhelyezésünkből eredően szét volt szórva a csapat. Atlantában egy épületben lakott az egész magyar küldöttség, úgyhogy könnyebb volt közös programokat kialakítani. De talán jobb is, hogy akkor lefeküdtem, mert bár aludni csak keveset tudtam, nem hiszem, hogy az ünneplő pólósoknak megfelelő partnere tudtam volna lenni akkor este.

- Dacára annak, hogy a közös búcsúest elmaradt, a pályán nagyon egységesnek tűnt a magyar női kézilabda-válogatott.

Nem veszthetjük el

- Az is volt! Most már jó ideje együtt játszunk, rengeteget dolgoztunk, Raduloviccsal sokat erősödtünk, mindegyikünk tudta, hogy megbízhat a másikban, mert képes arra, hogy megoldja a feladatát. Ilyenkor összeadódnak a lelkek. Ezért is tudtunk többször is vesztett állásból fordítani, mint például a franciák ellen.

- Vagy például az osztrákok ellen, akkor, amikor már nem volt szabad hibázni. A horrorisztikus befejezésű negyeddöntőre miként emlékszik vissza?

- Csak az járt a fejemben, hogy ezt a meccset egyszerűen nem veszíthetjük el. Olyan nincs, hogy csak az ötödik helyért folytathatjuk tovább, abból iszonyatosan nagy botrány lesz. És megnyertük, mégpedig azért, mert sosem adtuk fel, és jó közösséget alkottunk.

- Aztán abból a lendületből úgy megvertük másnap az elődöntőben a világbajnokot, hogy szerintem Griniék még most sem értik, mi történt velük azon a meccsen.

- Ez az olimpia teljesen más ritmusban zajlott, mint amihez egy kézilabda-világversenyen hozzászokott az ember. Kétnaponta meccsek a csoportban, aztán négy nap szünet, utána meg egy napod sincs, és már mehetsz a világbajnok ellen mérkőzni. Nem könnyű ehhez hozzászokni, és talán a felfokozott hangulatot, az olimpia légkörét is nehezebb feldolgozni, hiszen az semmivel össze nem hasonlítható. Mégis talán amiatt játszott olyan jól a csapat a norvégok ellen, mert nem volt idő semmivel foglalkozni, hiszen gyakorlatilag le sem jöttél a pályáról az osztrákok után, máris ott voltak a norvégok. No, meg az is hozzájárult ahhoz a teljesítményhez, hogy minden görcs alól felszabadított bennünket az tudat, hogy bent vagyunk az elődöntőben.

- Most meg nemsokára itt az Európa-bajnokság.

- Tényleg nagyon közel van az Európa-bajnokság az olimpiához, de hát ezen megint nem tudunk változtatni. Meg kell próbálni összeszedni magunkat, az olimpián járt többi csapatnak sincs több ideje készülni a kontinensversenyre, mint nekünk. Bár, az igazat megvallva, elég nehéz lesz olyan motivációt találnom, mint az olimpia előtt. Arra nagyon odafigyeltem, arra nagyon készültem, ott nagyon meg akartam mutatni. Azért is fáj még jobban a lehetőség, ám erről már beszéltünk

MOLNÁR CSABA, Színes Sport 2000.10.10.