Találkozás az őserővel
Két ezüsttel és egy bronzzal gazdagodtak a magyarok
Két nap alatt két ezüst- és egy bronzérem a mieink
mérlege a paralimpiai játékokon. Vasárnap a klasszikus számban, a 100 m-es
gyorsúszásban Sánta Krisztián mindössze 29 századmásodperccel lemaradva
kapott ki a világcsúcstartó holland Houtsmától. A verseny után elmondta,
az ötven méteren szeretné megleckéztetni a holland fiút. Délután aztán a
női kerekesszékes párbajtőrvívónk kitettek magukért, hisz egy ezüst- és
egy bronzéremmel bővült a magyar paralimpiai csapat éremgyűjteménye.
Remek sportember Pálfi Judit. Kedvenc versenyszámában, a
tőrvívásban a négy közé jutásért 13:8-as vezetésről kikapott a német
Stolwerktől, hétfőn viszont revansot vett, az elődöntőben 15:6-ra verte
meg. A döntőben aztán elfogyott az ereje, és úgy tűnt, megelégedett az
ezüstéremmel. Amikor megkérdeztem, azt válaszolta, hogy a döntőbeli
ellenfele maga volt az őserő, és vele nem tudtott mit kezdeni.
A vívócsarnokban a kettes pavilonban nem ritka a magyar
szó. Kovács András, az újpestiek korábbi mestere a spanyol válogatott
szövetségi kapitánya, Nagy József az egyik versenybíró. Hétfőn egy
ismerős, mokány kiállású, bajuszos úr tűnt fel a pástok mellett. Amikor
megszólítottam, és elmondtam neki, hogy harmincegy évvel ezelőtt igen nagy
örömöt szerzett nekem a pesthidegkúti repülőtéren, elmosolyodott.
Gondolom, az olvasók emlékeznek még az 1969-es budapesti öttusa
világbajnokságra, amelynek a befejező számát, a futást, ott rendezték a
hidegkúti repülőtéren. A legtöbben csak Balczó nagy futására emlékeznek,
de hát a junior öttusázók között is aranyérmet nyert egy mokány kiállású,
bajszos fiú, akit úgy hívnak, Pető László. Laci 1981-ben egy nagyobb
futásra vállalkozott, nem olyan rövidre, mint a hidegkúti repülőtéren,
ahol 40 ezren újjongtak a győzelme után, mert Sydneyg meg sem állt. Azóta
is itt él, van egy lovasiskolája, és amikor megkérdeztem tőle, mi a neve,
elhomályosodott a szeme és csak annyit mondott: "Tudod, Budapest
Lovasiskola. Mert én magyar maradok".
ATLÉTIKA
Nők. Magasugrás. T20-as kategória
Paralimpiai bajnok: Lisa Lawrence (Ausztrália) 154 cm, 2.
Szakadzsi (Japán) 153, 3. Tilk (Észtország) 144, 4. Varga Margit
(Magyarország) 141 - új országos csúcs
Férfiak. 400 m (T20)
PB: Juan López (Spanyolország) 48.70, 2. Stewart
(Nagy-Britannia) 49.17, 3. Newell (Ausztrália) 49.35, .7. Orsós Zsolt
(Magyarország) 51.85
CSÖRGŐLABDA
B-csoport, 1. forduló:
Magyarország-Kanada 1-1
ERŐEMELÉS
Nők. 82.5 kg
PB: Emma Brown (Nagy-Britannia) 132.5 kg - új világcsúcs,
2. Abd Elaty (Egyiptom) 120, 3. Dumapong (Fülöp-szigetek) 110, .6. Puxler
Józsefné (Magyarország) 85
ÚSZÁS
Férfiak. 100 m gyors (S14)
PB: Alwin Houtsma (Hollandia) 56.60, 2. Sánta Krisztián
(Magyarország) 56.89, 3. Kolackovsky (Szlovákia) 57.01
4x100 m-es gyorsváltó (S14)
PB: Ausztrália 4:00.63 - új világcsúcs, 2. Nagy-Britannia
4:03.00, 3. Oroszország 4:03.25, 4. Magyarország (Majer Gábor, Sánta
Krisztián, Rácz János, Szedő Tibor) 4:03.93
ÜLŐRÖPLABDA
A-csoport, 3. és 4. forduló:
Hollandia-Magyarország 3:0 (21, 22, 23)
Németország-Magyarország 3:0 (25, 19, 22)
VÍVÁS
Kard. Férfiak. Egyéni. A-kategória
PB: Robert Wysmierski (Lengyelország), 2. Czop
(Lengyelország), 3. Durand (Franciaország), .7. Szekeres Pál
(Magyarország)
Csapat. PB: Franciaország, 2. Lengyelország, 3. Hongkong,
.6. Magyarország (Bolyos István, Szekeres Pál, Döme István)
Párbajtőr. Nők. A-kategória
PB: Silke Schwartz (Németország), 2. Polasik
(Lengyelország), 3. Krajnyák Zsuzsa (Magyarország)
B-kategória
PB: Marta Wirzikowska (Lengyelország), 2. Pálfi Judit
(Magyarország), 3. Weber-Krantz (Németország)
56-ra emlékeztek
Hétfőn október 23-ra emlékeztek Sydneyben: a helyi
magyarok ünnepséget szerveztek, és annak keretében a helyszínen tartózkodó
Szakács Imre, az ISM politikai államtitkára rövid beszédben köszöntötte az
itt élő magyar közösséget.
Mindig csak csigavonalban
Gyalog óriási távolságra vannak egymástól a helyszínek. A
teniszcenter és a médiaközpont közötti távolság legalább három kilométer.
Így aztán a tudósító hosszú kilométereket talpal naponta az egyik, vagy a
másik helyszín megközelítése közben. A rendezők pedig érdekesen, és úgy
tűnik, néha kellemetlenkedve irányítanak. Még egyszer sem tudtam úgy
megközelíteni egy helyszínt, hogy ne kellett volna csigavonalban legalább
ötféle kerítésnél jelentkezni, pedig légvonalban három méterre voltam a
bejárattól. De a hömpölygő tömeg - ugyanis nagyon sokan látogatnak ki a
játékokat megtekinteni - nyugodtan veszi tudomásul, hogy a
kereszteződéseknél lévő, röplabda-játékvezetői magaslaton ülő kalapos úr
vagy hölgy gigafonon keresztül tájékoztatja a tömeget, hogy hol, milyen
esemény van, és kizárólag merre lehet menni.
Sipos János, A Színes Sport 2000.10.24.