Ha a leghűségesebb vendégnek járó díjat kellene odaítélni, akkor az egész biztosan Csötönyi Sándornak járna. A bunyósok főnöke, a Magyar Ökölvívók Szakszövetségének az elnöke minden évben résztvevője - hozzászóló résztvevője - a sportújságírók országos találkozójának.

- A jövő héten kezdődő junior világbajnokságra már megjöttek az első vendégek, köztük a kubai ökölvívók is. Velük találkozom Tatán, oda kell sietnem - mondta Csötönyi Sándor, akinek az elmúlt hétvégén rendezett tisztújító közgyűlésen ismét bizalmat szavazott a tagság. Immáron a harmadik alkalommal.

- Örül neki?

- Úgy érzem, hogy a mostani megválasztásom a legértékesebb. A harmadik ciklust kezdhetem meg, ez pedig azt jelenti, hogy az ökölvívók társadalma értékeli a törekvéseimet, az elnökség igyekezetét.

- Amikor az első megválasztása előtt az egyik kortesbeszédében azt mondta, hogy "közületek való vagyok", nem mindenki értékelte egyöntetűen pozitívan ezt. Voltak ellenhangok is.

- A lehető legnagyobb örömmel mondom, hogy ezek gyakorlatilag megszüntek. Megértették, és elfogadták, hogy csakis közösen léphetünk előre, csak így tudjuk megmenteni a bokszot. Sokáig emlegették a vesszőparipáimat, az utánpótlás-nevelést, a menedzselést, a közszereplést, a sportág mutogatását , s azt hitték, hogy ezáltal én akarok főszereplő lenni. Pedig nem én voltam a középpontban, hanem az ökölvívás. Végre megértették, s ez tényleg boldogsággal tölt el. Látom a munkám értékét, az értelmét és az eredményét.

- Az utánpótlást emlegette az előbb. Ez azért nem minden esetben színjeles.

- Pedig ha a számokat nézzük, itt is előbbre léptünk. Három éve hetvenhét szakosztály volt Magyarországon, ma pedig pontosan hússzal több, tehát majdnem száz. De ha már az utánpótlásnál tartunk, a kadett Európa-bajnokságról aranyéremmel jöttünk haza. Lehet, hogy most nem mindenkinek mond sokat Kóczián aranyérme, de ha majd, adja Isten, néhány év múlva a felnőttek között is sikereket ér el, akkor majd mindenki a kadett Eb-sikeréig nyúl majd vissza. Akkor fogjuk igazán értékelni, akkor jönnek rá, hogy léteznek első lépcsőfokok is.

- Ebben az évben viszont volt egy lépcsőfok, amelyre nem tudtak fellépni. Pontosabban fogalmazva: Erdei Zsolt nem tudtott az olimpiai dobogó legmagasabb fokára állni Sydneyben, pedig oly sokan várták-remélték ezt.

- Higgye el, maga a kárvallott, Erdei Zsolt reménykedett ebben a leginkább. Sokszor nyilatkoztam már az olimpia óta erről a mérkőzésről, s most sem tudok mást mondani, mint korábban. Az orosz Gajdarbekov akkor és ott jobb volt nála. Még akkor is, ha a mérkőzésvezető nem állt a helyzet magaslatán.

- Akkor és ott jószerével csak a bírót, meg a pontozókat okolta a vereségért.

- Dühös voltam, tehetetlen, meg szomorú. Azóta már láttam a videofelvételt, meg eltelt néhány hét is, s abból a dühömből csak annyi maradt meg, hogy nem volt megfelelő a bíráskodás. De tény, hogy nem ez döntötte el a meccset.

- Csak bronz lett a vége, de a sportág legalább elmondhatja, hogy 1980 óta valamennyi olimpiáról éremmel tért haza.

- Moszkvában Váradi és Lévai volt éremszerző, most pedig Erdei lett harmadik. Összesen nyolc érem jutott nekünk ebben a két évtizedben, ami egyértelműen jelzi, hogy a magyar bunyó mindig felmutat tehetségeket, s jobbára olyanokat, akikkel számolni kell az ellenfeleknek.

- Kócziánokkal például.

- Lehet, hogy Athénban, vagy azt követő olimpián már ő ül itt, s vele beszélgetnek majd, mint érmessel.

- Térjünk még vissza Erdei Zsoltra. Azt nem kérdezem meg, hogy sajnálja-e, mert biztosan fáj a szíve, hogy profinak áll. Inkább azt árulja el, hogy nem tartja-e kicsit korainak a váltást?

- Ha igazán őszintén akarok válaszolni, akkor azt mondom, hogy talán egy-két évet még várhatott volna. Egy amatőr vb meg egy Eb belefért volna. Ha viszont a másik oldalt nézem, azt, hogy felnőtt világ- és Európa-bajnok, hogy az a profi istálló szerződtette, amelyben Kovács Pista is dolgozik, akkor azt mondom, megértem a lépését, menjen, sok sikert kívánok neki.

- Hogy ne unatkozzon, nyakunkon a junior világbajnokság. Gondolom, nagy feladat lesz a megrendezése.

- Sokkal nagyobb, mint gondoltuk volna azt korábban. Özönlöttek a nevezések, s ma már azt mondhatom, hogy 327 öklöző indulása egészen biztos, s négy ország név szerinti végleges nevezését még várjuk. Ekkora létszámmal még soha, sehol nem rendeztek ökölvívóversenyt. Megmondom őszintén, nem is tudom, mihez kezdünk ekkora tömeggel, arról nem beszélve, hogy hét bizottsági ülésre is sor kerül a vb ideje alatt. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.

- Úgy, mint az 1985-ös Európa-bajnokságon, meg a három évvel ezelőtti világbajnokságon?

- A rendezéssel és az eredményességgel kapcsolatban is igen a válaszom.

- Mit várhatunk a juniorjainktól?

- Az én véleményem az, hogy két-három érem benne van ebben a csapatban. Sokan kételkednek ebben, én viszont okkal hiszem.

- Nem árt a kincstári optimizmus sem.

- Nem, s talán ez is szerepet játszhat abban, hogy harmadik alkalommal is megválasztottak elnöknek. Azt persze nem szabad elfelejtenem, hogy ezt az optimizmust az elmúlt évek eredményei támasztják alá. Ez pedig sok jó szakember és segítő munkáját bizonyítja.

Róth Ferenc, Színes Sport 2000.10.27.