Rosszul felvetett kérdésekre rossz válaszokat adott a négy évvel ezelőtt megszületett sporttörvény; a Deutsch Tamás sportminiszter által megfogalmazott kitétellel szinte mindenki egyetértett a délelőtti sportfórumon. Vass Károly a sportegyesületek képviseletében ehhez még hozzátette: a céltévesztésnek az volt az alapvető oka, hogy nem készült alapos helyzetelemzés a magyar sportról, és nem állt a háttérben konszenzussal elfogadott nemzeti sportstratégia.

Ehhez képest mára változott a helyzet. Mint a sportminiszter a vita során elmondta: "Nem üres lapra kezdtük írni az új törvényt." Vagyis támaszkodtak olyan, régebbi keletű tudományos elemzésekre, amelyek különböző egyetemi tanszékeken készültek, illetve támaszkodtak a legkiválóbb gyakorlati szakemberek tanulmányaira is. Az újabban készült elemzésekkel együtt többszáz oldalas, szerkesztett háttéranyagot adnak át a parlamenti képviselőknek, segítségül az új sporttörvény vitájához. Deutsch Tamás szerint az igényelt sportstratégia is megfogalmazódott már, ám maga a törvény is világosan mutatjameg, hogy a jelenből hova akarunk eljutni.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a sportfórumon - éppúgy, mint mindennapjaink során - egyetértés alakult volna ki a "fent" és a "lent" képviselői között, azt azért érzékelni lehetett Tápiószentmártonban is, hogy egy lépéssel megint közelebb kerültek egymáshoz az álláspontok, netán a minisztérium pontosabban artikulálja az elképzeléseit, támaszkodik saját tapasztalataira is, és a távlatokat is tisztábban tudja megmutatni.

Kovács István megyei sportigazgató ellenvéleményt fogalmazott meg. Felidézte, hogy a magyar sport középszintjén dolgozók örömmel fogadták a régi törvényt, mert az mentette meg testkultúránk hagyományosan erős szervezettségét. A miniszter szerint az most sincs veszélyben, hiszen az új törvény az önkormányzatok gondjaira bízza a saját igazgatási rendszer kialakítását, amely működhet társadalmi alapon is, nem csak a közigazgatási formációban lehet hatékony. Deutsch Tamás hozzátette: az országot így feleslegesen féltették egy évtizede a demokráciától azzal, hogy még nem érett, még nem alkalmas rá, így a sportban működő társadalmi szervezetek is éppúgy képesek ellátni egykoron államinak hitt feladatokat is. Fogalmazhatunk úgy, hogy ebben a vonatkozásban a két törvény egymásra épül, az első megmentette, a második továbbfejleszti a magyar sport erejét biztosító szervezettséget.

Az igazi vita persze kimondatlanul is a pénzről folyik. A miniszter úgy véli, hogy a sporttársadalom a korábbi, automatikus állami támogatási rendszert szerette volna konzerválni az előző törvénnyel. A mai sportvezetők viszont azt mondják, hogy számukra mindegy a forrás, de a gazdaság egyelőre képtelen a minimális működési feltételeket is biztonságosan, folyamatosan megadni a sportnak. Eközben Nyugat-Európából egyre növekvő állami támogatásról érkeznek a hírek, amelyek valóságtartalmát Sydney eredményei is igazolták.

Az új sporttörvény tehát alighanem jószándékú, megokolt elosztási rendszert kíván életbe léptetni. A parlamenti sportbizottság ellenszavazat nélkül engedte át a törvényjavaslatot, és - a legújabbkori magyar demokráciában szinte példátlan módon - még a módosító javaslatok is várhatóan hatpártiak lesznek. Mi több, az ellenzék képviselői azt is kinyilvánították, hogy ha a sport érdekében úgynevezett kétharmados törvényeket, például az önkormányzatit módosítani kell, abban is partnerek lesznek.

A megoldás tehát az ország gazdasági helyzetével függ össze leginkább. Tudjuk, Európa a mienknél gazdaságilag jóval fejlettebb államaiban, a mienknél sokkalta nagyobb nemzeti jövedelemből a mienknél magasabb százalék jut a testkultúra fejlesztésére. Itt tartunk, és ebben aligha a sporttörvény hoz majd gyökeres fordulatot.

Szekeres István, Színes Sport 2000.10.27.

A sportolók közül elsőként az olimpiai ezüstérmes súlyemelőnő, Márkus Erzsébet érkezett meg a Kincsem-lovasparkba a szombathelyi klubelnök, Csigó Szabolcs társaságában. A konferenciateremben még javában tartott az új sporttörvényről szóló fórum, amikor beléptek. A mikro- és makrogazdaság, a sportszociológia, a humánerőforrás és más a témához kapcsolódó kifejezések hallatán talán eljátszott a gondolattal: mennyivel kényelmesebb lenne melegítőbe bújni és benézni abba a konditerembe, amelynek bejárata jól látható volt a terem nagy üvegablakain keresztül.

Márkus Erzsébet, Kemény Dénes és Ferjancsik Domonkos válaszolt a kérdésekre

A megbeszélés végén a fogathajtópálya mögött rögtönzött lovasbemutatót rendeztek a vendégek tiszteletére. A puszta tizenkettes ezúttal is nagy sikert aratott. Erzsébet zsebéből pedig előkerültek a papírzsebkendőbe csomagolt kockacukrok.

- A csikóknak tartogatom, úgy hallottam, hogy az istállóban többet is megnézhetek - mondta. - A férjem állatorvos, mindenki szereti az állatokat a családban. Láttam már lovasbemutatót máskor is, de mindig elcsodálkozom azon, hogyan képes valaki a hátsó két lovon állva a többit ennyire összhangban irányítani.

Az ügyes lovasnak viszont éppen az tűnhet lélegzetelállító produkciónak, amikor valaki nő létére világcsúcsot ér el élete legfontosabb súlyemelőversenyén, az olimpián. Márkus sydneyi szerepléséről csakis az elismerés hangján szól mindenki a 69 kilogrammosok súlycsoportjának eredményhirdetése óta. Hiszen szakításban világcsúcsot elérve megverte a világ egyik legerősebb kínai súlyemelőnőjét, a lökést követően pedig csupán nehezebb testsúlya miatt szorult a második helyre.

Bőven kapott gratulációt a Kincsem-lovasparkban is. Kipihenten, ha úgy tetszik, "nyaralásból" jött a sportfórumra, ugyanis kedden érkezett haza Tunéziából.

- Egy hétig voltunk távol a férjemmel és Krisztinával, a kislányunkkal - mesélte. - A pihenés ránk fért már, mivel a versenyekre való felkészülés miatt két éve, hogy nem voltunk nyaralni. Most egyébként bőven lesz alkalmunk bepótolni sok mindent, amit az utóbbi hónapokban kénytelenek voltunk elmulasztani. Elmenni vacsorázni, barátokkal találkozni, vagy éppen moziba járni. Ha jól emlékszem, legutóbb a Tarzant láttuk, és mivel a mesefilmről van szó, természetesen Krisztina kedvéért néztük meg.

Habár Sydneybe közvetelnül a verseny után Márkus azt mondta, hogy többé nem kíván versenyezni, most már sejtelmesen mosolyog, ha erről kérdezik.

- Nem vonulok még vissza. Folytatom a súlyemelést egészen addig, amíg úgy érzem, hogy van előttem elérhető cél, és képes vagyok motiválni önmagamat. Úgy tervezem, hogy a jövő héttől újból edzésbe állok.

(borbély), Színes Sport 2000.10.27.

Nem volt könnyű Igaly Diána közelébe férkőzni az olimpiai érmesek találkozóján, mert a csodakanca, Kincsem szobrának avatására érkezett tápiószentmártoni általános iskolások autogramért ostromolták az olimpiai bronzérmes skeetlövőt, akitől megtudtuk, a puskát nem csak edzésen és versenyen használja:

Kovács Tamás és Igaly Diána a sportfórumon

"Tizennyolc év óta vizsgázott vadászként tagja vagyok a Kamaraerdei Diana Vadásztársaságnak. A társaságunk területén főleg az apróvad, a fácán, a nyúl, a róka honos. A nemesvadnak számító őz is él az erdeinkben, de nem sok, vadászaink ezért nem lőnek rá. Nekem nincs is golyós fegyverem, amivel ezekre a nagyvadakra lőni lehetne. A minden év novemberében kezdődő vadászszezon idején sok helyre hívnak vendégvadásznak, de én legszívesebben a Törökbálint melletti erdőbe szeretek kimenni rókalesre. Ha van egy kis szabadidőm, és úgy érzem, hogy egyedül szeretnék lenni, akkor vállamra kapom a sörétes puskámat, és nekivágok az erdőnek, amit nagyon szeretek. Kiülök a lesre, és várom a rókát. Ha nem jön, az sem baj, a lényeg, hogy én egyedül ott lehessek."

(roska), Színes Sport 2000.10.27.

Irigylésre méltó helyzetben voltak a tápiószentmártoni diákok, mert a magyar olimpiai csapat tagjai közül többen házhoz jöttek, a sportfórumra érkezett sportolókat és sportvezetőket megrohamozták a fiatalok, akik értékes aláírásokat gyűjtöttek. Nagy sikere volt például Kemény Dénesnek, az aranyérmes férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitányának egészen addig, amíg meg nem érkezett az olimpiai bajnok vívónő, Nagy Tímea, akit jól megdolgoztattak a gyerekek.

A meghívottak között három olimpiai érmes anyuka is ült, akiket Török László riporter először arról kérdezett, hogy az anyaság hogyan befolyásolta sportpályafutásukat.

Nagy Tímea a tápiószentmártoni diákok gyűrűjében

Nagy Tímea elmondta, hogy sokáig számára a legfontosabb a vívás volt, ez viszont lánya, Csenge születésével megváltozott. A szüléstől ugyan fizikailag nem lett erősebb, lelkileg viszont igen. Az olimpián is előfordult, hogy ellenfele vezetést szerzett, de ez nem keserítette el, hanem még nagyobb küzdelemre serkentette. Vura Márta pszichológussal sokat beszélgettek arról, hogy vert helyzetből hogyan lehet belső akarattal felállni.

- A legnagyobb rivális, a francia Flessel legyőzése után, a döntő előtt nem gondoltam a rám váró fináléra. Nem foglalkoztam azzal, hogy pályafutásom talán legfontosabb asszója következik, hanem a lányomra gondoltam. Arra, hogy milyen volt kisbabának, próbáltam felidézni grimaszait, szokásait. Ez lelkileg megnyugtatott, és sikerült megnyernem a döntőt.

Kovács Tamást, a vívóválogatott technikai igazgatóját arról faggatták, hogy Nagy Tímea aranyérme ellenére miért kell magyaráznia az olimpiai bizonyítványt.

- A vívásban a sikeres elődök nagyon magasra tették a mércét, míg sok sportágban az egy aranyérem a maximumot jelentheti, nálunk három érem volt az elvárás. Ez nem volt irreális, mert a női párbajtőr és a kard egyéni és csapatversenyében is vívóinknak esélyük volt az éremszerzésre. Sajnos, a négyből csak egy jött be. A jövő miatt is nagyon fontos megtalálni arra a választ, hogy esélyeseink a döntő pillanatokban miért hibáztak.

A kardozó Ferjancsik Domonkos például egy lépéssel maradt el a dobogótól, negyedik lett:

- Ma még számomra az olimpiai szereplésem csalódást jelent, mert ugyan bekerültem a legjobb négy közé, de ott kétszer kikaptam. Az idő bizonyára megszépíti majd ezt a pontot érő helyezést, de érmet szerettem volna nyerni.

Kovács Tamás, a világbajnokságokon sikeres magyar csapatok mérsékeltebb olimpiai szereplésével kapcsolatban elmondta, hogy például a kardegyüttes összeállítása nem sikerült. A két fiatal, Ferjancsik és Nemcsik Zsolt mellett a harmincnégy éves Köves Csaba ugyan a Világkupa-verrsenyeken kiharcolta az olimpiai csapatba kerülést, de sajnos Sydnyben csődöt mondott.

- Sajnos bedőltem Köves Csabának, hiba volt. Kapott egy utolsó lehetőséget, amivel nem élt, hanem visszaélt - ismerte el Kovács Tamás.

A sportfórum résztvevői a győzelem titkára voltak a kíváncsiak, erről faggatták Kemény Dénest is:

- A magyar vízilabda-válogatott pozitív szemléletű csapat, ezért a két vereség után is a játékosok hittek a győzelemben. A srácok nyerni akartak, mert tudták, hogy az elmúlt évek sikerei után számukra az egyetlen elismerést jelentő út a dobogó legfelső fokára vezet. A formaidőzítés jól sikerült, az olimpia elején még nem játszott jól a csapat, de aztán egyre jobban belelendült. Más labdajátékokban is megfigyelhető, például a labdarúgó-világbajnokságokon, hogy a végső győztes az elején még bukdácsol, fokozatosan azonban belelendül. Sydneyben sikerült a legfontosabb mérkőzéseken a legjobban játszani, s ezért megnyerhettük az olimpiát.

Salánki Miklós, Színes Sport 2000.10.27.