Újabb bronzéremmel gazdagodott a 11. paralimpiai játékokon résztvevő magyar válogatott éremgyűjteménye. A fogyatékos nők távolugrásában Orsós Mária 500 centiméteres ugrásával országos rekorddal lett harmadik, és Varga Margit ugyanebben a versenyszámban ötödik 471 cm-rel. Orsós a fiatal kaposvári kislány, az utolsó sorozatban szerezte meg a bronzérmet. A férfiak 100 méteres síkfutásában Ponyori Sándor az előkelő negyedik helyen végzett.

Orsós Mária

A labdajátékokban sajnos nem jeleskedtünk, csörgőlabda válogatottunk kikapott 3:0-ra Litvániától, és csak a 7-8. helyért mérkőzhet. Míg ülő röplabdásainkat 3:0-ra verte Egyiptom gárdája, így ők sem jutottak a legjobb négy közé. A Játékok mai napján az olimpiai stadion parkolója és környéke kicsinek bizonyult az érdeklődöket szállító több mint ezer autóbusz számára. Ami az épek olimpiáján a férfi kosárlaba dream team, az itt a kerekesszékeseknél az Egyesült Államok együttese. A Suoerdome-ba, a mérkőzések helyszínére, már hetekkel ezelőtt minden jegy elkelt. Az amerikai fiúk egyszerűen művészei ennek a játéknak. Az egyik színes bőrű, Allen Davis a kedvenc. Nemcsak a labdával bánik ördöngősen, de csípőből tudja irányítani kocsiját, úgyhogy pillanatról pillanatra fordul vele, egyszer jobbra, egyszer balra 180 fokot is, miközben pattogtatja a labdát. A betörései élményszámba mennek, még kerékkel sem tudják akadályozni, és hát a büntető területre kerekes székkel bejutni, igen nagy bravúr, ugyanis az elzárásokat minden csapat mesterien alkalmazza. A lepattanó szerzés az külön tudomány, a játékosok karja időnként szemmel láthatóan megnyúlik, ugyanis a székből nem szabad illetve nem is tudnak felállni.

A vak sportolók 400 méteres síkfutó döntéjében csak négyen készülődtek, hisz mindegyik futó mellett egy látó fut úgy, hogy kis szalag köti össze őket a csuklójuknál. Általában egy kiváló futót választanak társnak, aki bírja az iramot. A döntőben az esélyes portugál Lopez 300 méternél jött fel az élre. Nagy ellenfele a spanyol Bullido érezte a mellette futó lihegéséből, hogy az előtte van. Próbált ritmust váltani, és futott volna gyorsabban, de mellette a látó versenyző nem bírta. Egy pillanatra a Megbilincseltek cimű film jutott az eszembe. A spanyol azonban fittyet hányt a szabályoknak, eltépte a kettejüket összekötő zsinórt, és eszeveszett hajrába kezdett. A célt nem látta, csak érezte, hogy még nyerhet. Végül centiméterekkel kapott ki a portugáltól, de nem volt szomorú. Amikor látó párja utolérte, még ő kért elnézést tőle, hogy eltépte a kettejüket összekötő köldökzsinórt.

A téli olimpián a szimpatikus síugró, "Eddie, a sas" volt a sztár, aki közel 40 méterrel ugrott kevesebbet a sáncról a többieknél. A nyári olimpián az egyenlítői guineai úszó "Erik, az angolna", aki közel két percet úszott a 100 méteres számban. A paralimpia hőse az indonéz Aspen Torihoran. Az 1500 méteres síkfutásban rajtolt, a látássérültek között. 16 évével az ellenfeleinek a derekáig ért, és a távot 6 és fél perc alatt teljesítette. Az utolsó 400 métert, több mint két perc alatt. Mondanom sem kell, ő kapta a közönségtől a legnagyobb tapsot. Végül is az ausztrálok szemében ő lett "Aspen, a nyúl."

Sipos János, A Színes Sport 2000.10.27.