FONTOS


 

Csollánynak az aranya, Vargának a lába bánta az évet
Torna '99

Ismét eltelt egy év, és ilyenkor általában számot vetünk: mit hozott az esztendő, esetünkben az 1999-es év?

Voltak sikerek és kudarcok, nagy győztesek és talán még nagyobb vesztesek, új csillagok és visszavonulók, akadtak emlékezetes pillanatok és olyanok, amelyeket legszívesebben elfelejtenénk, születtek világ- és Európa-csúcsok, hol sírtunk, hol pedig nevettünk.


Csollány Szilvesztert többnyire gyűrűn láthatjuk, de azért a többi szeren, így a lovon is megállja a helyét.
Éppen úgy, mint egy évvel korábban, vagy azelőtt, vagy azelőtt...

És mégis, 1999 egy kicsit más volt.

Sorozatunkban az esztendőre jellemző legemlékezetesebb pillanatokat próbáljuk felidézni, természetesen a teljesség igénye nélkül, a magunk szubjektív módján.

Lássuk tehát, hogy milyen volt 1999 Magyarország és a világ tornasportjában!


A Nemzeti Sport szerint az Év embere: Csollány Szilveszter
"Az olimpia után át kell gondolnom az életemet"


- Hogy érzi, milyen évet zárt? - kérdeztük Csollány Szilvesztert.

- Összességében jót. Az év nemzetközi versenyein egy harmadik, egy második és sok-sok első helyet értem el. Csak azt sajnálom, hogy az ezüstérmet éppen a világbajnokságon szereztem, van már három vébé-ezüstöm. Jó lett volna egy arany.

- Csalódott?

- Csalódottnak éppen nem mondanám magam, de boldogabb lennék, ha győztesként tértem volna haza.

- Az idén harmincéves lesz, meddig csinálja még?

- Az olimpia után mindenképpen át kell gondolnom az életemet. Az biztos, hogy ezt a hajtást már nem folytatom tovább, többek között a feleségem és a kislányom miatt sem. Nagyon sokat voltunk egymástól távol, és ez nem jó így.

- Mi volt az ön számára az év legpozitívabb mozzanata?

- Egyértelműen az, hogy ilyen öregen még ilyen jól bírtam a felkészülést. És nem csak gyűrűn, a többi szeren is.

- És a legnegatívabb?

- Az, hogy a vébén hetedikként kerültem be a gyűrűdöntőbe, és az, hogy a csapat nem vívta ki az olimpiai részvétel jogát.

A leg legjei

Csollány Szilveszter összeállította minden idők legjobb tíz tornászának a listáját. A névsor ábécérendben:

Férfiak: Dmitrij Bilozercsev (szovjet), Cukahara Micuo (japán), Eberhard Gienger (német), Gusiken Kodzsi (japán), Kato Szavao (japán), Li Ning (kínai), Valerij Ljukin (kazah), Magyar Zoltán, Pelle István, Vitalij Scserbo (fehérorosz)

Nők: Szvetlana Boginszkaja (fehérorosz), Nadia Comaneci (román), Szvetlana Horkina (orosz), Natalja Jurcsenko (szovjet), Keleti Ágnes, Nelli Kim (kazah), Olga Korbut (fehérorosz), Jelena Produnova (orosz), Ónodi Henrietta, Szabó Katalin (romániai)

Olimpia - magyar csapatok nélkül - A divat mondja meg, hogy ki vagy

Sem a női, sem a férfiválogatottunk nem vívta ki az olimpiai részvétel jogát az októberi világbajnokságon. Még sohasem fordult elő olyan, hogy egyik csapatunk sem képviseltette magát az olimpián.

Sydneyben meg fog esni ez a képtelenség.

Ami lassan már nem is olyan képtelenség. A legutóbbi olimpián a férficsapatunk nem lehetett ott, de a női igen. Már akkor is sokan megdöbbentek: hogyan lehetséges, hogy ez a nagy hagyományokkal büszkélkedő sportág hiányosan képviseli magát az ötkarikás játékokon?

Csapat híján az egyéni résztvevőkben bízhatunk. A férfiaknál a kiírás szerint három magyar versenyző lehet ott Sydneyben, a nőknél csupán egy. Csak a világbajnoki és olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok Csollány Szilveszter helye biztos, a férfiak két kvótájáért, és a nők egy helyéért (amelyet Ónodi Gabriella szerzett) válogatózni fognak a versenyzők.

Lehetne keresgélni a felelősöket, megkérdőjelezni, hogy valóban mindenki megtett-e mindent a kitűzött célokért, de nem biztos, hogy volna értelme. Inkább arra a kérdésre lenne érdemes megkeresni a választ (és aztán tenni ellene), hogy manapság miért kell lasszóval fogni a gyerekeket, hogy elkezdjenek sportolni. És miért fontosabb az, hogy elég divatos legyen a ruhájuk, mint az, hogy izmos vagy elpuhult test van-e a ruha alatt...

Csak a felszínen van csillogás - A tátongó űr

Mint minden olimpiát megelőző évben, tavaly is az ötkarikás játékokra kvalifikáló világbajnokság jelentette az esztendő fő eseményét. 1998 szép magyar sikereket hozott, Csollány Szilveszter (gyűrű) és Varga Adrienn (ugrás) is Európa-bajnoki címet szerzett. Mindenki, aki közel áll a tornához, örült az eredményeknek, de tudta, ez csak a felszín.

Alatta óriási űr tátong. Évről évre egyre nehezebb összetoborozni a válogatottakat, lassan ott tartunk, hogy annyi válogatott kerettag van, mint amennyi versenyző szerepelhet a világbajnokságon, tehát a válogatás lassan kezdi értelmét veszteni. Nem csoda hát, hogy a vb előtti időszakban már érezhető volt a feszült hangulat. A szövetségi kapitányok (Vereckei István, Kalmár Zsuzsa) minden igyekezetük ellenére sem tudtak ütőképes csapatot igazgatni. Pedig minden tőlük telhetőt megtettek, de - futballnyelven szólva - a mi tornasportunk a világéhoz képest "kispályás". A magyar torna ennek ellenére szerzett világbajnoki érmet 1999-ben, és több Világkupa-győzelemnek örülhetett, igaz, ezek az eredmények egyetlenegy versenyző (Csollány) nevéhez fűződnek.

Ezután néhéz mit mondani 1999-ről, talán a világbajnoki címet nyerő román női válogatott edzőjének, Octavian Bellunak a szavai többet mondanak mindennél. A mester a vb után úgy nyilatkozott, hogy az olimpiáig szinte a teljes csapatát lecseréli, mert nincs megelégedve a versenyzőivel. Elmondta, hogy tornászlányait nem csak a torna érdekli, nem elég terhelhetőek, nincs bennük elég alázat. Arra utalt, hogy a mai versenyzőket már nem lehet motiválni, nem lehet meggyőzni őket a munka értékéről.

Lehet, hogy Bellu véleménye szélsőséges, lehet, hogy már idejét múlta a hozzáállása, de ő olyan tornaedző, aki arra szerződött, hogy világbajnokokat neveljen.

És világbajnokokat nevelt...

Varga Adrienn sérülése - Az elátkozott dressz

1999. április 11-ét írtuk. A magyar nemzetközi bajnokság második napján a döntőket rendezték. Békében letudtuk a verseny nagyobb részét, a nőknél már csak a talajfinálé volt hátra.

Varga Adrienn következett, aki éppen egy évvel azelőtt aratta élete legnagyobb sikerét, ugrásban Európa-bajnok lett.

Indult a zene, elkezdődött a gyakorlat, minden ment a maga útján. Az egyik nehéz ugrássor következett, annak is az utolsó eleme. Már az elugrásnál érezni lehetett, hogy valami nincs rendben.

Varga Adrienn a fejére érkezett. A teremben néma csönd lett, néhányan odarohantak a magatehetetlen versenyzőhöz. A fejét nem ütötte meg, de lábra állni nem tudott. Edzője, Lukács József hozta le a talajról a karjaiban. Adriennt még aznap megműtötték.

Az év végén újra versenyzett, ám az októberi világbajnokságot kénytelen volt kihagyni. Nélküle nem is vívta ki a csapat az olimpiai részvételt, neki sincs kvótája, és ki tudja, milyen vb-eredménytől esett el amiatt a rossz mozdulat miatt. A kérdéseket még lehetne sorolni - de minek...

Adrienn sem ezt teszi. Készül és nem néz vissza.

Ám azt a dresszt, amelyet 1999. április 11-én viselt, soha többé nem ölti magára.

Magyar szakemberek külhonban - Az exportált tehetség

Az októberi világbajnokságon számos csapatnál külföldi edző ténykedett. Természetesen a magyar szakemberekben sem volt hiány. Csáky József már évek óta a portugáloknál edzősködik, nemrégiben Hajdú László is az ibériai országban próbálkozott. A vb-n feltűnt két újabb magyar szakember - külföldi melegítőben.

Király Sándor Svájcban dolgozik, kitűnő eredménnyel. Nagyon régen volt példa arra, hogy született svájci vb-n érmet szerezzen, Király tanítványának, Dieter Rehmnek sikerült, ugrásban harmadik lett. (Azért jegyeztük meg, hogy született svájci, mert a kínai Li Tung-hua szerzett Svájcnak vb-aranyat.)

Jordanov Zoltán is büszkén térhetett vissza új hazájába, Angliába. Vezérletével a brit női válogatott - történetében először - kivívta az olimpiai részvétel jogát.

Áprilisban még csak nézte a magyarokat - Fél esztendő alatt a világ tetején

Azon az ominózus áprilisi magyar nemzetközi bajnokságon, amelyen Varga Adrienn megsérült, elindult egy román versenyzőnő is. A viadal első napján, az összetett küzdelmekben második lett Varga mögött, ahogyan egy évvel korábban az Európa-bajnokságon is az ugrásdöntőben.

A finálékban csupán egy szeren győzött a román hölgy, talajon, ahol Varga megsérült. Ha a magyar nem adja fel a versenyt, a román lány arany nélkül tért volna haza. A további szereken is csupán egy érmet szerzett a szomszédból érkezett tornászlány, ugrásban lett harmadik.

A viadal két napja során a magyarok közül Varga Adrienn, Pásztor Ildikó, Zsirai Adrienn és Reubl Tünde is legyőzte egy-egy szeren, vagy az összetettben.

A román hölgyet Maria Olarunak hívják - októberben a világbajnokság összetett versenyében fölényesen győzött. A legjobb magyar a 49. lett, a csapat a 21. helyen végzett.

Írta és összeállította: Tamás Rita, Nemzeti Sport 2000. január 8.



SYDNEY.2000

CIKKEK
KÉPEK

  

 
LINKEK

  SYDNEY 2000