|
|
| ||||
|
Szólam öt karikára - Ki nyit?
Vajon hibátlan lesz az ötkarikás ünnep Sydneyben? Sikerül megúszni doppingbotrány nélkül? Kísért-e majd Atlanta szelleme, ahol - a telekommunikáció őshazájában - csődöt mondott a számítástechnikai rendszer, s ahol sohasem lehetett biztos az ember abban, hogy a busz a jelzéseknek megfelelő helyre viszi el? Mindazonáltal nem lenne ildomos nagy horderejű kérdésekkel, s eleve kétkedéssel kezdeni a kétezres esztendőt. Nincs szándékunkban ilyesmi, sőt távol áll tőlünk még a leghalványabb gyanakvás is. Bizakodás, derűlátás, remény él bennünk, s egyébként is hiszek Görgényinek. Pista barátom hazalátogatott Ausztráliából, éppen Sydneyből, ahol szövetségi kapitányként a majdani vendéglátók női vízilabdázóit készíti fel a nyári játékokra, amint ez kiderült a lapunkban megjelent vele készült interjúból is. Együtt ebédeltünk, és "Göresz" leplezetlen elismeréssel áradozott a létesítményekről, a rendezők nagyvonalúságáról, s úgy tűnt, semmiféle elfogultság sincs a hangjában, amikor a fantasztikusnak ígérkező megnyitóról is szólt. Emlékszem, ekkor szerettem volna hirtelen közbevágni, de rádöbbentem, halat eszünk, s nem akartam hogy szálka akadjon meg régi barátom torkán, ezért egy falat petrezselymes krumplival együtt a felhőtlen csevegést esetleg megzavaró kérdést is lenyeltem. Nem a már többször is tálalt fura esetnek a lezárására voltam kíváncsi, azaz arra, hogy miként rendeződött az amerikai gyermekénekkarnak az ügye, amelynek a megnyitón való szereplésétől - a közfelháborodás miatt - sietve lemondtak a rendezők (tényleg, az ausztrál gyerekek nem tudnának énekelni?). Ismeretes ugyanis, hogy az amerikaiak szerződésszegés miatt beperelték a szervezőket. De hát ez tényleg csak egy piti kis bonyodalom, nem kétséges, hogy ezért nem érdemes akadékoskodni. Nem, a megnyitóval kapcsolatban ennél érdekesebb kérdés tolult a nyelvemre, amelyre azóta sem kaptam választ: ki nyitja meg Sydneyben az olimpiai játékokat? Ismét hangsúlyozom, a világért sem akarok kekeckedni, valaki biztosan megnyitja az olimpiát. Nem olyan nagy ügy az egész, annál is kevésbé, mert ezt a nyilvános szereplést senki sem használhatja fel politikai célokra, kampányolásra, nem lehet rafinált szónoklatokat tartani. Itt, kérem, még mellébeszélni, jószerével egyáltalán beszélni sem igen lehet, hiszen az olimpiai charta egyetlen - némileg bővített - mondatot ad az egyelőre ismeretlen személy szájába: "Az újkori XXVII. olimpiai játékokat Sydneyben ezennel megnyitom". De ki mondhatja el a fenti szavakat? Még nem lehet tudni. A már idézett olimpiai charta világosan fogalmaz: ez az államfő - Head of State - privilégiuma. Alkotmányos berendezkedés szempontjából Ausztrália monarchia, a Nemzetközösség tagja, ezért az 1952 óta uralkodó II. Erzsébet királynőt illeti meg a megnyitás joga. A további főszereplők: Sir William Deane, a királynő helytartójaként fungáló kormányzó, John Howard, az "ausziknál" a tényleges hatalmat gyakorló munkáspárti miniszterelnök és Frank Sartor, Sydney főpolgármestere. A szálak akkor kuszálódtak össze, amikor II. Erzsébet királynő 1999 februárjában kijelentette, hogy nincs szándékában megnyitni az olimpiai játékokat. A sydneyi szervezőbizottság (SOCOG) John Howard mellett tette le a voksát, ezt levélben jelezte a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, amely közölte, nem óhajt beleavatkozni az ügybe. II. Erzsébet lépésének az okát egy dátumban kell keresnünk. 1999. november 6. az olimpia történetében semmit sem jelent, ellenben az ausztrálok históriájában mérföldkőnek számít. A "kenguruk" ezen a napon népszavazással döntöttek arról, hogy államformájukban megtartsák-e a képviselőházzal, szenátussal, de a monarchia keretei között működő parlamenti demokráciájukat, vagy a képviselőház és a szenátus intézményének megtartása mellett, ám a királyság eltörlésével köztársaságban éljenek tovább. A népszavazáson az állampolgároknak valamivel több mint 55 százaléka a monarchikus berendezkedés fenntartása mellett voksolt, ezt a kormányon lévő munkáspárt is támogatta. Érdekes, hogy Howard ettől függetlenül is úgy vélte, őt illeti meg a játékok megnyitó ceremóniája, mondván: a királynő már lemondta, a kormányzó személyét pedig a nemzetközi közvélemény sehová sem tudja tenni. Az ellene mind erőteljesebben megnyilvánuló támadások hatására azonban néhány héttel ezelőtt belátta, nincs értelme tovább küszködnie azért az egy mondatért. Marad a kormányzó?... A kérdést dr. Schmitt Pálnak, a NOB protokollfőnökének szegeztem a napokban. A magyar NOB-tag véleménye szerint szervezete nem óhajt beleszólni az ügybe, de nyilvánvalóan ragaszkodik a charta előírásaihoz. Mást nem is tehet. Tehát a királynő, vagy a helytartója, azaz a kormányzó... Megváltozott azonban a helyzet a népszavazás után, a királynő számára kedvezően alakult a helyzet. - Néhány nappal ezelőtt alkalmam volt beszélni a leányával, Anna hercegnővel - mondta Schmitt Pál -, aki szintén tagja a NOB-nak, és szavaiból azt vettem ki, hogy II. Erzsébet esetleg megváltoztatja korábbi elhatározását. A királynői döntést feszültség nélkül várjuk. Felkészülésünket ugyanis a téma nem befolyásolja. Nemzeti Sport, Gallov Rezső 2000. január 13. |
| ||||||||||
|
SYDNEY 2000 |
|
FONTOS
