|
|
| ||||
|
Sydneyt szidni Szólam öt karikára Néha bizonyára maguk az ausztrálok is eltűnődnek saját maguk furcsaságain, amelyek jellemzően megmutatkoznak egyebek között az olimpiai játékok előkészületeiben is. Nem tudom pontosan, vajon az irántuk érzett rokonszenvem, vagy egyszerűen csak a megértésükre törekvő igyekezetem miatt, de úgy vélem, hasonlítanak ránk. Azonfelül, hogy kiemelkedő olimpiai hagyományaink miatt egyaránt sportnemzetnek tekintenek bennünket, nekik is szokásuk ok nélkül már előre aggódni valamin, felnagyobbítani a bolhát elefánttá, mondvacsinált indítékokat keresni borúlátásra, kétkedésre, s bajt gyanítani ott is, ahol nincs. Divat továbbá náluk is az önmarcangolás, no meg egymás marcangolása, jóllehet tudják, hogy békés módon is el lehetne intézni a vitás kérdések zömét. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) vezetői (a legilletékesebbek tehát) messzemenő elégedettséggel nyilatkoztak a korszerű olimpiai létesítményekről, s általában az előkészületek állapotáról. Akadtak ugyan kisebb fennakadások, de a szervezők eddig 32 előolimpiai tesztversenyt rendeztek meg -- rendben. Anyagi nehézségek sem vetődhetnek fel, hiszen az ausztrál kormány és a földrésznyi ország legnépesebb állama, Új-Dél-Wales kormányzati garanciája szilárd biztosítékot jelent. A különleges jogokkal és hatáskörrel kinevezett olimpiai miniszter, Michael Knight úr éppen a napokban terjesztette elő és fogadtatta el a képviselőházzal az úgynevezett Olympic Arrangements Billt, az Olimpiai Rendelkezések törvényét, amely szavatolja a zökkenőmentes lebonyolítást. Elvárható lenne, hogy az említett biztató fejlemények ismeretében a rendező ország közvéleménye bizakodással tekintsen a hátralévő hónapok elé. Az ausztrál azonban, mint jeleztem, eléggé nyughatatlan természet: nyakra-főre elégedetlenkedik, kifogásol, tiltakozik, fenyeget, kételkedik, viszályokat gerjeszt. Eredetéből, történelméből fakadóan -- a tévedés jogát fenntartva -- úgy vélem, minden nemzetnek lehetnek "genetikailag" öröklött jegyei. A világért sem akarom megbántani a derék ausztrálokat, csupán történelmi tényként írom le, hogy a híres felfedező, az angol Cook kapitány, mai hazájuk földjét 1770-ben nyilvánította brit tulajdonnak, s 18 évvel később a britek kiterjedt büntető kolóniát létesítettek, ahová ezrével telepítették az elítélteket. A rendszer megszüntetéséig, 1839-ig a becslések szerint 161 000 kétes egyént deportáltak a földrészre. Azóta több generáció követte egymást, s váltak ezek tagjai nyilvánvalóan tisztességes, elődeiktől eltérően törvénytisztelő állampolgárokká, ám a nyughatatlanság, úgy tűnik, mindmáig tipikus jellegzetességük maradt, az önszaggató kétkedéssel egyetemben. Nézzük, példának okáért -- lapunk is hírül adta --, hogy miken vannak mostanában fennakadva. Ha már némi történelmi fejtegetésbe fogtunk, kezdjük hasonlóval! A gyarmatosítók előtt mintegy 40-60 000 esztendővel a szigetország őslakosai (aboriginals, népszerűen az abók) Délkelet-Ázsiából vándoroltak ide. A büntető kolóniák idején számuk legkevesebb 300 ezerre, legfeljebb 1 millióra tehető. Azóta persze nagyot fordult a világ, jelenleg Ausztrália lakossága 19 millió (a kenguruké mellesleg 40 millió felett van), az abók pedig egyetlen kis százalékát alkotják a népességnek. A primitív sorban tartott bennszülöttek utódai -- 1962-ig még szavazati joguk sem volt -- az olimpiai játékokat arra akarják felhasználni, hogy elégtételt csikarjanak ki a szövetségi kormánytól a keserű múltért. Tüntetést rendeztek már a NOB legutóbbi, Sydneyben tartott végrehajtó bizottsági ülése idején is, de ezt csak szerény figyelmeztetésnek szánták. Az 1940-es, '50-es években az ausztrál kormányzat úgy akarta integrálni az abókat a társadalomba, hogy gyermekeiknek bizonyos százalékát elválasztották szüleiktől, máshová telepítették és nevelték fel őket. A "Lopott generáció" tagjai, leszármazottai most anyagi kielégítésre tartanak igényt, és mindenekelőtt arra, hogy az embertelen módszerért az ausztrál kormány hivatalosan kérjen bocsánatot az őslakosságtól. "Ha ez nem történik meg -- jósolta meg a napokban Charles Perking, az aktivisták vezetője --, akkor súlyos incidensekre számíthatunk az olimpia idején." Senki sem vitatja, hogy a bocsánatkérésnek minden erkölcsi alapja megvan, ráadásul nem jelentene tekintélyvesztést, s nem okozna különösebb fáradságot sem. John Howard kormányfő mindazonáltal eddig csökönyösen ellenállt. Ha belegondolunk, az egész semmibe sem kerülne, s a megoldás helyett, lám, feleslegesen mind veszélyesebb feszültség keletkezik... Polgárháborús hangulat uralkodik Bondi Beach környékén is. Tüntetésekre, utcai összecsapásokra van kilátás amiatt, hogy májusban elkezdődik a strandröplabda-stadion építése, de a helyi lakosság ragaszkodik a terület érintetlenségéhez, és kész akár a buldózerek elé is feküdni. Minden szebb, korszerűbb, vonzóbb lesz a játékok után, a lakosság ellenben kitart a megszokott mellett. Okos kompromisszum és tárgyalások helyett a két oldal mind ellenségesebb hangot üt meg, s félő, hogy valóban súlyos incidenseknek nézünk elébe. Országos botrányba fulladt az ausztrál kajak-kenu bajnokság az olimpiai versenyek színhelyén. Nem az nyert, aki a legjobb volt, hanem a legszerencsésebb, aki előbb tudott kiszabadulni a versenypálya hínár-tengeréből. Rémálom az olimpiára gondolni. Érdemes lenne idézni abból a vitriolos levélváltásból is, amely a világhírű úszóedző, John Talbot és az Ausztrál Olimpiai Bizottság elnöke, John Coats között zajlott le. A világot rengető téma az Adidas és a Speedo cég forradalmasított úszódresszének a viselése. A Nemzetközi Úszószövetség szabályzata nem egyértelmű. Az Adidas és a Speedo cég által kifejlesztett, nyaktól bokáig fedő Fastskin (gyorsbőr), illetve Sharkskin (cápabőr) átlagosan mintegy háromszázalékos eredményjavulást jelent a viselő számára. A kérdés a hazai, csaknem tettlegességig fajuló viharok közepette Nemzetközi Sportdöntőbizottság előtt dől el, remélhetőleg még a májusban megrendezendő, olimpiai válogatónak számító országos úszóbajnokság előtt. Amennyiben végezetül a szemelvények után javasolhatom, egyezzünk meg abban: ha Sydneyben és környékén az aránylag kevésbé jelentős és -- legalábbis megítélésünk szerint -- viszonylag könnyűszerrel megoldható ügyekben ennyire túlfűtött szenvedélyek csapnak össze, s ezekre ennyi energia jut, akkor reményeink szerint feltehető, hogy a nagy ügyekben -- nincs igazán gond. Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2000.04.28. |
| ||||||||||
|
SYDNEY 2000 |
|
FONTOS
