Az olimpia szimbólumaival díszített Vígszínházban már az idei nagy ötkarikás sportesemény emelkedett hangulata érződött szombaton délelőtt, miközben a sydneyi küzdelmekre készülő kiváló sportolóink a fogadalomtételre gyülekeztek a színház előtt és a pompás előcsarnokban. A felkészülés üteme felgyorsult, az idő mind sietősebben telik, és sokan érezhették méltán úgy, mintha a fogadalomtétel már közvetlen közelségbe helyezné a világ kiemelkedő sportünnepét, mintha a felemelő aktus már elengedhetetlen és szerves része lenne a világeseménynek. A fogadalomtétel annyiban valóban hasonló a játékokhoz, hogy ez is csak négyévenként ismétlődik.

Az ünnepi eseményen számos korábbi olimpiai bajnok- közöttük Balczó András, Buzánszky Jenő, Hidegkuti Nándor, Temes Judit - mellett eleget tett a meghívásnak és megjelent Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter, Szabó Imre, a parlament ifjúsági és sportbizottságának elnöke, valamint szövetségi és sportegyesületi vezetők az ország minden részéből.

Nyitányként Liszt Ferenc Magyar rapszódiájának csodálatos akkordjai hangzottak fel a Rajkó-zenekar jóvoltából, majd harsonák szavára az olimpia görög papnőinek öltözött hölgyek vonultak be fáklyával, és gyújtották meg a színpadon elhelyezett kandeláberben a lángot. Vörösmarty Mihály Szózatát hallhattuk Hegedüs D. Géza ihletett előadásában, majd dr. Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke lépett a mikrofon elé. Mindenekelőtt köszönetet mondott a kormánynak a gondoktól mentes olimpiai felkészülésért, az Ifjúsági és Sportminisztériumnak, a Testnevelési Egyetemnek és az Országos Sportegészségügyi Intézetnek, a Népstadion és Intézményei, illetve az edzőtáborok vezetőinek, a szövetségek és sportklubok támogatásáért, majd kiemelte az olimpizmus mind kiemelkedőbb szerepét a nevelésben, hazánk megjelenítésében a nemzetközi porondon, továbbá egy békésebb és jobb világ megteremtésében. Emlékeztetett arra, hogy az ENSZ a NOB kezdeményezésére szólította fel valamennyi tagországát arra, hogy az olimpia időszakára függesszenek fel mindennemű fegyveres cselekményt.

Schmitt Pál elmondta, hogy a szeptember 15-én kezdődő olimpiai játékokon Sydneyben huszonöt sportágban mintegy száznyolcvan versenyzőnk vesz részt, az ötkarikás eseményt követő Paralimpiai Játékokon pedig kilenc sportágban előreláthatóan ötvenöten. Beszédét befejezve a MOB elnöke az olimpiai küldöttség tagjai nevében ígéretet tett arra, hogy sportolóink hagyományainkhoz méltó igyekezettel versenyeznek majd, tudatában annak, hogy tizenötmillió magyar számára okozhatnak felemelő örömet sikereikkel, és a szereplésnek különös jelentőséget kölcsönöz Magyarország ezeresztendős fennállásának, a millenniumnak ünneplése.

Orbán Viktor miniszterelnök közvetlen szavakkal köszöntötte a megjelenteket. Biztosította a versenyzőket arról, hogy lélekben minden magyar ott lesz mellettük, és kiemelte:

- Önök kivételes helyzetben vannak, hiszen egyéni diadalukkal nemcsak maguknak, hanem egy egész országnak szerezhetnek rendkívül nagy örömet. Ehhez kívánok jó egészséget és szerencsét - mondta befejezésül a kormányfő.

Kedves, szívderítő epizódját alkotta a programnak egy roppant tehetséges, talpraesett kecskeméti sportoló kislány, a BMX kerékpáros- világbajnokságot is megjárt, sokszoros hazai bajnok Sinkó Andrea fellépése. A "Jövő évezred olimpiai ódája" című saját versét szavalta nagy sikerrel. Az alábbi részlet ebből való:

"Síri csend, tiszteleg a világ, dobogón a győztes áll.
Himnusz szól. Ünnep, mosoly, s örömkönny csordogál.
Gyorsabban, magasabban, erősebben!
Békében, boldogságban, szeretetben - a jövő évezredben!"

A vers elkészült egyébként angol fordításban, eljutott dr. Schmitt Pál MOB-, és Juan Antonio Samaranch NOB-elnökhöz is.

Ezt követően került sor az ünnepség fénypontjára, az olimpikonok és paralimpiai résztvevők fogadalomtételére. Köztársaságunk zászlaját Güttler Károly úszó Európa-bajnok olimpiai "veteránunk" vitte fel a színpadra Kökény Bea olimpiai bronzérmes, vb-ezüstérmes kézilabdázónk és Kolonics György olimpiai és sokszoros világbajnok kenus kíséretében. A fogadalom szövegét Mincza Ildikó párbajtőrvívó-világbajnoknő és az Európa-bajnok, Világkupa-győztes vízilabda-válogatott kapuvédője, Kósz Zoltán mondta, és mögöttük felsorakoztak az olimpiai programban szereplő magyar sportági képviselők.

Befejező aktusként Kőbán Rita, olimpiai és világbajnok kajakozó hölgyünk - aki immár a negyedik olimpiájára készül -, a MOB sportolói bizottságának elnöke mondott köszönetet mindazoknak, aki versenyzőink felkészülését odaadással segítették.

A fogadalomtétel Himnuszunk hangjaival zárult, amelyet a Vígszínház társulatának és népszerű művészeink fergeteges, remek hangulatot teremtő, színvonalas műsora követett.

(gallov)

Schmitt Pál, a MOB elnöke
"Akárhányszor is vettem részt sportolóként, majd sportvezetőként az olimpiai eskütételen, mindig is nagyon megérintettek ezek a pillanatok. Ilyenkor érzem, hogy az olimpia az más, mint a többi verseny, a csak négyévenként visszatérő lehetőség különlegessé teszi ezt az alkalmat. Tudom, hogy fantasztikus érzés a magyar olimpiai csapat tagjának lenni, hiszen a sydneyi játékok alatt egy egész ország szurkol majd a magyarokért, és örülök annak, hogy ezt az érzést ezek a sportolók is átélhetik majd."

Erdei Zsolt ökölvívó:
"A sérülésem miatt egyelőre csak bicegek, de természetesen ennek ellenére eljöttem, ki nem hagytam volna ezt az ünnepi pillanatot. A műsor nagyon tetszett, együtt énekeltem a színészekkel, az pedig, hogy én is ott állhattam a színpadon, még emlékezetesebbé tette ezt a délelőttöt."

Tóth Krisztina asztaliteniszező:
"Már voltam olimpián, ezért tudom, hogy milyen nagyszerű és semmivel sem helyettesíthető érzés ott lenni az ötkarikás játékokon. A párommal, Bátorfi Csillával nemsokára megkezdjük a felkészülést a sydneyi játékokra, mert célunk továbbra is az éremszerzés. Jó volt részt venni ezen az ünnepi eseményen, de az még jobb lenne, ha az olimpia után is lenne miért ünnepelnünk."

Lengyel Imre műugró:
"Furcsa, de egyben megható érzés volt a színpadon állni,és közben az eskü szövegét mondani. Nagyon fontos hetek, hónapok következnek az életemben, ugyanis most alapozom meg, a reményeim szerint jó olimpiai szereplést. Addig már nem is megyek vissza Amerikába, hanem itthon készülök az olimpiára."

Megfogadták

Állnak szívükre tett kézzel. "Én... a magyar olimpiai keret tagja, fogadom..." A gondolatok messze, nagyon messze járnak. Valahol Sydneyben, nyilván.

Reggel van, csípősen fúj a szemembe a szél, vízre kell menni, az újabb aranyért, ha lehet, gondolhatja Kőbán Rita. Így volt ez Szöulban, Barcelonában és Atlantában is. Az utóbbi kettőn sikerült. Ha netán harmadszor is...

Az uszoda illata, a beugrás előtti feszültség, akárcsak az előző három olimpián. Két bravúros ezüstérem után vajon most mennyi lesz bennem, néz a közönség sorai fölé, valahová a semmibe Güttler Károly.

Erdei Zsolt tekintete maga a dac, az elszántság. Mint négy éve Kovács Istváné volt. Vajon a végeredmény is olyan lesz-e? "Töretlen akarattal, legjobb tudásom szerint..."

Csollány Szilveszter épphogycsak beesett Brémából. Megint egy ezüst. Mikor hiszik már el, hogy én vagyok a legjobb, mikor engednek nyerni? És a tornász csak mormolja maga elé a fogadalom szavait.

Még négy hónap és vége. Befejeztem, köszönöm szépen, ennyi volt. De mennyi is? Kökény Bea tudja, hogy utoljára feszül neki, még egy ilyen lehetősége nem lesz, Sydney után elbúcsúzik, egyáltalán nem mindegy, hogyan.

És mondják az esküt. Legelöl Mincza Ildikó, költőien szép a tekintete, és Kósz Zoltán, elsöprő győzelmi vágy a szemében. "Mindent megteszek, hogy a világ sportolóinak legnagyobb seregszemléjén..."

A mokány Lengyel Imre, a törékeny Tóth Krisztina, a hatalmas Stark Tibor és a szelíd Igaly Diána. Már Sydneyben járnak, vagy talán már ismét idehaza.

"Hazámat, a Magyar Köztársaságot..."

Vége, még 103 nap az olimpiáig.

Szorítunk nekik, nagyon.

(l. pap)

Nemzeti Sport, 2000.06.04