Helen Clarke az új-zélandi parlament előtt futott a fáklyával, amikor az olimpiai lángot elfújta az erős szél. Az olimpiai szervezőbizottság (SOCOG) egyik tagja nyomban ott termett, és korrigálta a hibát, meggyújtotta a fáklyát. A láng egyébként már túljutott a csendes-óceáni szigetvilágon, sőt, érintette a Salamon-szigeteket is, ahol hétfőn puccs tört ki. (Eddig ehhez hasonló kaland még nem fordult elő a fáklyás futás történetében.)

Új-Zélandról repülővel jut el a láng Ausztráliába, ahol a csütörtök reggeli érkezéskor a huszonkilenc éves, bennszülött (abo) származású gyeplabdázó olimpiai bajnoknő, Nova Peris-Kneebone veszi át.

Az olimpiák történetében ez lesz az egy országon belüli leghosszabb staféta: Ausztráliában tizenegyezer futó huszonhétezer kilométeren keresztül fut a fáklyával. Az egyelőre még mindig titok, hogy ki gyújtja meg Sydneyben szeptember 15-én a lángot. Erre a legesélyesebbnek a legendás gyorsúszónőt, Dawn Frasert tartják, aki 1956 és 1964 között négy olimpiai aranyat nyert.

AZ UTÓDÁLLAMOK JUTALMAI. Jelentős összeggel, százezer dollárral jutalmazzák azt a kazah sportolót, aki a sydneyi olimpián aranyérmet nyer. Az ezüstérem ötvenezer, a bronzérem harmincezer dollárt ér. "Megállapodtunk a kormánnyal, hogy az olimpiai bajnokok edzőit is jutalmazzuk, ők ötvenezer dollárt kapnak" -- mondta Daulet Turlihanov, az Állami Sportbizottság elnöke. Kazahsztán sportolói tizenegy érmet -- ebből három arany -- szereztek az 1996-os atlantai olimpián.

Üzbegisztánban ugyancsak százezer dollár jár az aranyéremért, ötvenezer az ezüstért, míg a bronz huszonötezret ér.

Az ukránok ötven-, harminc-, illetve húszezer dollárral honorálják az érmeseket, Fehéroroszországban pedig a sydneyi nyári, valamint a 2002-es (Salt Lake City-i) téli olimpia valamennyi éremszerzője lakást kap ajándékba.

ŐFŐTELEVÍZIÓSÁGA. Amikor a világ szeme az olimpiai közvetítések során a képernyőre mered -- teljesen mindegy, hogy a néző az amerikai NBC, a brit BBC vagy éppenséggel a fehérorosz BTR műsorát figyeli -- egy ausztrál producer munkájának eredményét látja. Az ötvenegy éves szakembert Gary Fentonnak hívják, s bár a neve nekünk nem sokat mond, a messzi Ausztráliában fogalom. Ő az Olimpiai Közvetítések Szervezetének igazgatója, az ő vállára nehezedik a versenyek mintegy 3200 órát kitevő közvetítésének felelőssége -- az asztalitenisz-selejtezőktől a 100 méteres férfi síkfutás döntőjéig. Ő dönt a csaknem 900 különböző helyszínen felállított kamerák pozíciójáról, övé a felelősség a tévések és rádiósok mintegy 70 000 négyzetméternyi nemzetközi központjának kialakításáért és működtetéséért, s a parancsszavára váró mintegy 3500 tagú technikai személyzet tevékenységéért. Az Ausztrál Televíziós Társaság (ABC) neves producere kiválóan ismeri a sportközvetítések minden csínját-bínját, hiszen kiemelkedő teljesítményt nyújtott már Montrealban (1976), majd Moszkvában (1980), Barcelonában (1992) és legutóbb Atlantában (1996) is.

Nemzeti Sport, 2000.06.07