Olimpiai óráink egyre jobban "sietnek", már csak hetekben, napokban mérjük a sydneyi olimpiai megnyitóig hártralévő időt, és a kétségek, aggályok hogyan is segítenék elő a legnagyobb sportünnephez illő emelkedett hangulatot?... Komoly aggodalomra talán nincs is ok. A legfontosabb feltételek tekintetében ugyanis -- létesítmények, olimpiai falu, közlekedés, információs rendszer -- az előjelek szerint minden rendben van.

Bízzunk abban -- maga Samaranch elnök és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság teljes vezérkara is ezt teszi --, hogy a sportot ismerő és rajongásal szerető ausztrálok átérzik különleges felelősségüket, az új évezred első olimpiája sikerének rendkívüli jelentőségét. Összekapják magukat, s ezt annál is inkább hihetjük, mert népszer? szólásaik egyikéből arra következtethetünk, pontosan tudják, miről van szó: "Soha nem kapsz második lehetőséget arra, hogy az első jó benyomását keltsd..."

A vérmes "auszi" elvárások, vágyak hatvan olimpiai éremről szólnak, benne legalább húsz aranyról, s ha már a sikeres nyitányt említettük, egyebek között győzelmet várnak éppen a női triatlonban is, amelynek a premierjére kerül sor az olimpiai programban, méghozzá éppen az első versenynapon. A triatlon példátlan népszer?sége, hozzátehetjük, nem véletlenül oly rendkívüli Ausztráliában, hiszen csupa olyan sportág alkotja elemeit -- úszás, kerékpározás, futás --, amelyek olimpiai hagyományaik tükrében jószerivel nemzeti sportnak tekinthetők...

Hagyományok... Ausztrália történelme minden kétséget kizáróan a legrövidebb valamennyi eddig olimpiai játékokat rendezett országénál. Hat közigazgatásilag elkülönült kolóniája csak 1901-től alkot egységes szövetségi államot. Az alapítás százéves évfordulójának megünneplésére jövőre kerül tehát sor. A ma tizen kilencmilliós nemzet olimpiai hagyományai külön kiemlítést érdemelnek. Az első, 1896-ban rendezett athéni játékok óta mindössze három olyan nemzetet találunk, amelynek képviselői kivétel nélkül valamennyi ötkarikás világtalálkozón szerepeltek: Görögország, Nagy-Brittania és Ausztrália. Persze, nem mindig népes delegációval. Ami például Athént illeti (s ez megismétlődött 1904-ben), egyetlen árva versenyző képviselte a kontinens-országot, egy Londonban dolgozó könyvelő, az atléta Edwin Flack. Az egy szem auszi viszont remekelt: megnyerte a 800 és az 1500 méteres síkfutást, s nem sok hiányzott, hogy az életében először megpróbált maratonin is az élen végezzen.

Ez a remek sportnemzet valójában már a hetvenes évek kezdete óta eltökélten próbált az 1956-os melbourne-i után egy újabb olimpiát is rendezni, részletes megvalósíthatósági tanulmányok készültek 1972 és 1988 előtt, és az ausztrálok nem adták fel szándékukat akkor sem, amikor Brisbane helyett 1992-ben Barcelona, s a másodszor jelentkező Melbourne helyett 1996-ban Atlanta jutott a rendezés lehetőségéhez.

Tudjuk, a házigazda ország kormánya nem mindennapos anyagi áldozatokat vállalt nemcsak a rendezés, hanem népes olimpiai válogatott keretei hosszú távú és kifogástalan felkészítése érdekében is. Az ausztrálok ettől, mármint az olimpiai sportágaktól függetlenül, figyelemreméltó, roppant sikeres sorozatot produkáltak az elmúlt időszakban a nemzetközi porondon, amelyet most ötkarikás ünnepükkel megkoronázhatnak: világbajnoki címet nyertek az ugyan nem olimpiai, de roppant népszer? sportágukban, a krikettben, valamint a rögbiben is. Vb-aranyat szereztek azután női gyeplabdázói, teniszezői pedig megnyerték a Davis-kupát.

Sydney olimpiája ellenben -- semmihez nem hasonlítható!

Az egész világ figyelme Ausztrália felé fordul szeptember 15-étől tizenhat napon át... Herb Elliot, a római 1960-as játékok világcsúccsal győztes futója 1500-on (Rózsavölgyi bronzérmes lett mögötte) a távoli kontinens talán legnépszer?bb sportembere, élő legendája, a Sydney Morning Herald hasábjain summázta a napokban véleményét, érzéseit erről: "Az olimpia szinte mérhetetlen lehetőség a számunkra -- mondta. -- Úgy vélem, a nemzet átérzi azt is, hogy a jelentősége messze túlhalad a sporton... A rendezés eleve hallatlan megtiszteltetés a számunkra. A játékok házigazdájának lenni, mondhatom, felemelő öröm. Ám ugyanakkor ezernyi gonddal jár és rendkívüli felelősség a nemzetközi olimpiai mozgalom jövője, s Ausztrália megítélése szempontjából éppen így."

Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2000.06.16