Gyenge Vali Magyar Örökség-díjat kapott
Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Jogtudományi Karának
dísztermében rendezett látványos ünnepség keretében adták át
szombaton a Magyar Örökség-díjakat. A Magyarországért Alapítvány
fennállása óta immár a 19. alkalommal osztotta ki a díjakat azok
között, akik az elmúlt fél évszázad alatt kiemelkedő
teljesítményükkel leginkább hozzájárultak a tudomány, a művészetek,
a kultúra és a sport területén hazánk jó hírének öregbítéséhez.
Az idei kitüntetettek között köszönthettük Gyenge Valit,
az 1952. évi helsinki nyári játékok 400 méteres gyorsúszó számának
olimpiai bajnokát, Európa-bajnokot, többszörös világcsúcstartó
hajdani kit?nőségünket.
Gyenge Vali mellett a Magyarországért Alapítvány által felkért
kuratórium a beérkezett javaslatok alapján Magyar Örökség-díjjal
jutalmazta a következőket: Sinka István költőt, a 100 tagú
cigányzenekart, Bessenyei Ferenc színművészt, dr. Levendel László
orvos tudóst, dr. Szentágothai János professzort, és Ferencsik János
karmestert. Különdíjban részesült dr. Mádl Ferenc jogász profeszor,
megválasztott köztársasági elnökünk, aki mindeddig ellátta a Magyar
Örökség Kuratóriuma elnöki tisztét.
Sportkíválóságunk, Gyenge Vali érdemeit, rendkívüli
teljesítményét dr. Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság
elnöke, svájci nagykövetünk méltatta.
+ + +
Nincs abban semmi szándékosság, hogy éppen a sydneyi nyári
olimpiai játékokat megelőző díjátadás egyik kitüntetettje a magyar
úszósport kiemelkedő egyénisége, olimpiai bajnokunk, Gyenge Vali, az
1952. évi helsinki ötkarikás játékok diadalainak részese. A
kuratórium döntésekor ez a mellékesnek ugyan nem ítélhető körülmény
nem merült fel, a jelölés és a döntés ettől függetlenül történt, ám
a véletlen játéka jóvoltából azért így szép és szimbólikus. Magától
értetődően ma is büszkélkedhetünk nagyszer?, akár aranyéremre
esélyes versenyzőkkel, a helsinki páratlan teljesítményt azonban
aligha leszünk képesek túlszárnyalni.
Akkor, a második világháborút követő években úszóhölgyeink
vitathatatlnaul a világ verthetetlen élmezőnyét alkották, s ezt h?en
tükrözték a helsinki versenyek. Az úszóprogramban öt női szám
szerepelt, s ebből négy után hangozhatott el a magyar himnusz.
Klasszisaink között - Székely Éva, a Novák-testvérek,
Temes Judit, Szőke Kató - az egyik legfiatalabb, s mondhatni
a legszerényebb Gyenge Vali volt, aki a 400 méteres gyorsúszást
világviszonylatban is kiemelkedő idővel, 5:12.1-es olimpiai csúccsal
nyerte. A sikert okos taktikájának és kifogástalan állóképességének
köszönhette. A táv feléig engedte, hogy a világcsúcstartó egyesült
államokbeli Andersen-Hveger és a japán származású, de szintén
amerikai, Kawamoto idegölő párharcban váltva vezessen, azután
a harmadik százon olyan hosszú hajrát nyitott, amelynek képtelen
voltak ellenállni a tengerentúli ellenfelek. Kawamotót a célban
megelőzte a másik magyar, Novák Éva is.
Hazai bajnokságai számát, országos, Európa- és világcsúcsait,
amelyeket egyéni és váltó számokban tucat számra produkált, aligha
lennénk képesek teljességében felsorolni. Elégedjünk meg ahelyett
annyival, hogy 1954-ben a torinói Európa-bajnokságon tagja a
szenzációs világcsúccsal nyerő 4x100 m-es női gyorsúszó váltónak, s
tulajdonképpen ezzel koronázza meg kissé korán és kényszer?en
befejezett pályafutását.
Sárosi Imre, a világhír? szakember, mesteredző Gyenge
Valit ideális versenyzőként kezelte. Komoly, céltudatos, eltökélt
volt, pszichikailag és mentálisan is tökéletesen felkészült
megerőltető edzéseire éppúgy, mint versenyeire. - Nagy
egyéniség!- jellemezte tanítványát a sikert sikerre halmozó
edző. - És ezt nem is kifejezetten és elsősorban sportolói
mivoltáról állítom, hanem, ha úgy tetszik, ettől elvonatkoztatva,
általánosan kiemelkedő emberi kvalitásai okán.
A mester proféciáit, megítélését a sors fényesen igazolta. A
következő évtizedekre Gyenge Valit 1956 tragikus eseményei - a
melbournei olimpiai játékokat követően - egész Kanadáig sodorták,
Torontóban alapított családot. A földrajzi távolság és az idő sem
változtatta meg hazája iránti elkötelezettségében,
magyarságtudatában, baráti kötődéseiben, h?ségében. Amikor csak
tehette jött, gyakorta látogatott haza, ápolta kapcsolatait, s mind
több és több időt töltött itthon. Ma már az esztendő jelentős
részében itthon, Budapesten él. A mostani, szombati ünnepségre -
hadd tegyük hozzá, Torontóból érkezett haza - pedig előtte hónapokig
szokásosan Pesten tartózkodott.
Már fiatal korában vonzódott a fotózáshoz. Ez nemcsak eredeti
szakmája, amelynek kezdeti fogásait a MÁV laboratóriumában
munkatársaként sajátította el, hanem magas szinten m?velt hivatása,
s egyben szenvedélye is. Kitüntetéssel végzett később a New York
School of Photography College-ban, és 1974-ben Real Image
elnevezéssel alapított céget Torontóban.
Fotóművészeti tevékenységének eddigi legsikeresebb terméke
szintén hazánkhoz köti. A Hazám cím? látványos, a maga m?fajában
különleges kötet tulajdonképpen egy sajátságos fotóalbum, amelynek
képeihez csodálatos költőnk, Illyés Gyula írta a prózás és a vers
szövegeket is. Az Illyés Gyula-Gyenge Vali kötet 1989-ben jelent meg
a Kner nyomda remek kivitelezésében, mintegy a rendszerváltás képes
előhírnökeként.
Gyenge Vali - írja a könyv előszavában Keresztúry
Dezső - ha fényképez: régi élményekkel találkozik, új
mozzanatokat, részleteket fedez fel. Jó fotós szeme van, és
megelégszik a meglelt, megfigyelt pillanat ábrázolásával... Olyan
emlékgyűjtő, aki az emléktárgyakat igyekszik a maguk ép valóságában
megőrizni. Felvételei tehát tiszták, egyszerűek, közérthetőek,
tetszetősek.
Gyenge Valit alkotókedve a fotózás mellett újabb és másfajta
intellektuális kalandokra indította. Tollat ragadott, s ez sokak
számára talán meglepetés... Két évvel ezelőtt jelent meg Két asszony
élete cím? regénye - íróként mutatkozott be. Az igaz életből vett
történet hozzá érzelmileg közel állókról szól, akiket szeretettel
követ végig életük utolsó szakaszán. A regény végigkísér két
teljesen különböző természet? testvért az 1900-as évektől napjainkig
- háborúk, holocaust és a forradalom z?rzavaros esztendein át.
Gyenge Vali a sport kategóriájában jutott a kitüntető
elismeréshez. Ám okkal vélhetjük úgy, hogy a megtiszteltetést nem
kizárólag olimpiai bajnoki címének, világcsúcsainak köszönheti,
jóllehet azokért önmagukért is megérdemelné.
Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2000.06.25