1920. július 17-én, Barcelonában született
Juan Antonio Samaranch nyolcvanéves
Nem mindennapi évfordulóhoz érkezett a NOB elnöke, Juan
Antonio Samaranch: az 1920. július 17-én, Barcelonában született
sportvezető hétfőn ünnepli 80. születésnapját. Samaranch egyébként
régi kedves magyar barátjával, a hatszoros olimpiai aranyérmes
kardvívó-virtuózzal, Kárpáti Rudolffal egy napon született,
és annyira tisztelte a magyar sportolót, hogy annak idején, 1990-ben
személyesen jött el Budapestre kitüntetni a NOB-érdemrenddel.
A NOB elnöke magyar sportoló barátai és sportunk iránt mindig is
megkülönböztetett figyelemmel viseltetett, szívesen és gyakran
látogat el hazánkba, és ebben természetesen közrejátszik az is, hogy
kezdetben dr. Csanádi Árpád mint sportigazgató, majd őt
követően dr. Schmitt Pál - négy esztendeig a NOB
alelnökeként, majd protokollfőnökeként - jobbkezeként segítette
elnöki teendői minél teljesebb ellátásában. Samaranch a NOB hetedik
elnöke, a moszkvai olimpiai játékok (1980) óta a testület első
embere, nála csak a mozgalom francia apostola, Pierre de
Coubertin báró töltötte be hosszabb ideig az elnöki posztot
(1896-1925), s hozzá hasonlóan az amerikai Avery Brundage
volt képes megőrizni a magas pozíciót két évtizeden át (1952-72).
A hajdani diplomata, Spanyolország moszkvai nagykövete már
fiatalon elkötelezte magát a sport és mindenkelőtt az olimpiai
mozgalom iránt. Szülővárosában, Barcelonában már 1955-ben elnökként
vezette a II. mediterrán játékok szervezőbizottságát, 15 éven át
elnökölt a Spanyol Olimpiai Bizottságban (1955-1970), és 1966 óta
tagja a NOB-nak.
Most, a 80. születésnap adta alkalmat megragadva elmondhatjuk,
hogy bár mandátuma csak jövőre, 2001-ben jár le, ugyanott köszön
majd le az elnöki tisztétől, ahol azt megkapta, a NOB Moszkvában
esedékes közgy?lésén. És bár tevékenysége nem lehetett mentes
ellentmondásoktól, a tagok tagadhatatlanul bölcsen döntöttek, amikor
őt választották. Egyáltalán nem túlzás azt állítani: elnöksége során
forradalmi változásokon ment keresztül az olimpiai mozgalom és maga
az olimpiai játékok éppúgy, mint szervezete, a NOB.
Samaranch képes volt átvezetni testületét és a játékokat a
politikai okokból megnyilvánuló válságokon - elég csak a bojkottos
olimpiákra, Moszkvára majd Los Angelesre gondolni -, kivezette
szervezetét a szegénységből, amely Montreal csőddel fenyegető
olimpiája után tört rá a NOB-ra, megbirkózott a programot fenyegető
gigantizmus gondjaival, és ha a teljes siker illúzió maradt is, igen
erőteljesebb harcot hirdetett a dopping ellen.
Köszöntő gyanánt, és nem búcsúzásként írhatjuk le, hogy mindezt
régi típusú gyakorlattal képtelenség lett volna elérni. A XX. század
végén, a XXI. század küszöbén már nem lehetett átirányítással
vezetni az olimpiai mozgalmat.
A termetre alacsony katalánban óriási energiák és nem mindennapi
képességek lakoznak. Hajlandó volt meghozni azt az áldozatot is,
hogy a NOB székhelyére, Lausanne-ba költözzön - magától értetődően
minden ellenszolgáltatás nélkül.
Sydney éve sorsdöntő személyesen az ő, nemkülönben a mozgalom
számára. Samaranch pályájának késői tragédiája, hogy 1998 végén a
több mint százéves testületet addig sohasem tapasztalt világbotrány
rendítette meg, amikor a NOB a Salt Lake City 2002-es téli olimpiai
játékaival kapcsolatosan megvesztegetési botrányba keveredett.
Samaranch, miután bizalmi szavazást rendelt el maga ellen, és azt
elsöprő fölénnyel megnyerte, igazi sportemberhez méltó döntést
hozott: vállalta, hogy még mandátuma lejárta előtt teljes és átfogó
reform alá veti a NOB szerkezetét, m?ködését és az olimpiai
helyszínek kijelölésének gyakorlatát. Személyesen vezette a NOB 2000
reformtestület munkáját, amelyben világhírű politikusok, szakértők,
tudósok, elismert közéleti tenkintélyek vettek részt, és végül
mintegy ötven pontban foglalták össze javaslataikat. Ezek
részletezése ezúttal nem feladatunk, egyébként is, a reformok
végrehajtásához huzamosabb időre van szükség, de tény, hogy
Samaranchnak sikerült helyreállítania a NOB megtépázott tekintélyét,
a támogató világcégek nem távolodtak el a mozgalomtól,
elcsendesültek a válság viharai, és most bizakodással tekinthetünk a
krízis utáni első olimpia eseményei elé.
Juan Antonio Samaranch nevéhez fűződik az olimpiai
mozgalom megszilárdult egysége, a szervezet anyagi jóléte.
Uralkodása alatt a NOB tagországainak száma 144-ről 200-ra
emelkedett.
A NOB az egyedüli olyan világszervezet, amely mindkét Kínát
elismeri, és képes bevonni őket a játékokba. A NOB nagyban
hozzájárult a faji megkülönböztetés elleni harc sikeréhez is.
Létrehozta az olimpiai múzeumot Lausanne-ben. Aligha szükséges
tovább folytatni a felsorolást.
Elismerve az immár csaknem két évtizedes elnöki munkát jó
egészséget és további sikereket kívánunk a Nemzetközi Olimpiai
Bizottság elnökének!
Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2000.07.17.