A csomagokkal sok a gond
A triatlonisták, a vitorlázók és a szörfösök birtokba vették az olimpiai falut
- Hajdú Balázs vitorlázó, Gádorfalvi Áron szörföző
és edzője Körtvélyesi Miklós, akik néhány napja már
Ausztráliában tartózkodnak, szombaton reggel, helyi idő szerint
kilenc órakor az első magyar sportoló vendégként beköltöztek az
olimpiai faluba - újságolta Molnár Zoltán, a csapat vezetője
Sydneyből.
- Megérkeztek-e időben a többiek, a szombaton reggel
Budapestről elindult versenyzők? - folytattuk a villáminterjút.
- Igen, méghozzá késés nélkül menetrend szerinti pontossággal,
helyi idő szerint szombaton este 19 órakor szállt le a Lauda Air
járata, amellyel triatlonisták, evezősök és további vitorlázók
érkeztek. Mi a szervezők figyelmeztetése szerint a repülőtéren nem
várhattuk a versenyzőket, akiket zárt folyosón vezettek a külön
autóbuszokhoz, és csomagjaikkal együtt szállították őket az
akkreditációs központba, ahol egy óra múlva fogadhattuk őket.
- Hogyan, milyen gyorsan történt az akkreditálás
véglegesítése?
- Az igazolványok hitelesítése az előzetes megfelelő egyeztetés
és pontosítás után másodpercek alatt történik. A csomagokkal
viszont, amint ez várható volt, sok a gond. Vannak ugyan kis
repülőtéri "kofferkulik", önkéntesek is igyekeznek segíteni, de
végső soron a csomagokat kinek-kinek saját magának kell levenni az
autóbuszról, majd áthaladni velük egy különleges biztonsági
berendezésen, amellyel valamennyi poggyászt átvizsgálják,
átvilágítják. Mindez elég hosszadalmas és körülményes, így a gép
leszállásától kezdve több mint három órába telt, mire a sportolók
végül az olimpiai falu magyar szálláshelyére eljutottak.
- Milyen különben a fogadtatás?
- Az akkreditációs központban és az olimpiai faluban egyre
nagyobb a forgalom, a fogadtatás mindenhol hallatlanul szívélyes és
barátságos. Vonatkozik ez a SOCOG munkatársaira és az önkéntesekre
egyaránt, úgyszólván kivétel nélkül mindenütt akad egy-egy magyar
is. Az evezősök lapátjait például egy magyar önkéntes segítette
vinni, különben itt is van mellettem.
- Átadná neki a telefont?
- Természetesen.
- Jó napot kívánok! Volna olyan kedves bemutatkozni?
- Németh Imre László vagyok, már itt születtem
Ausztráliában, de mint hallja, tudok magyarul.
- És mit csinál?
- "Fakabát," azaz tudja, önkéntes rendőr vagyok itt az olimpiai
faluban, és most a magyaroknak segédkezek éppen. Különben mi, itt
élő magyarok reméljük, a magyar sportolók jól érzik majd magukat
ebben a szép olimpiai faluban, ahol minden új, és minden
rendelkezésre áll, és majd szurkolunk, hogy minél jobban
szerepeljenek, úgy, ahogy az eddigi olimpiákon.
- A sportolók nevében is köszönjük a jókívánságot és további
jó munkát.
Befejezésül Molnár Zoltán elmondta még, hogy az időjárás egyelőre
nem javul, reggel öt-hat fokra süllyed a hőmérő higanyszála, és kora
délután is húsz fok alatt marad.
(vad), Nemzeti Sport 2000.09.03.