Az éjszakai portás csak a fejét kapkodta: autók, taxik, buszok sora várt bebocsátást az Olimpiai Csarnok udvarára. Kétségtelen, hajnali öt órakor ritkán bonyolítanak le ekkora forgalmat, igaz, az sem mindennapos, hogy majd száztagú, asztaliteniszezőkből, birkózókból, cselgáncsozókból, kerékpárosokból, kézilabdázókból, műugrókból, ökölvívókból, sportlövőkből, tornászokból, úszókból és vitorlázókból álló olimpiai küldöttség kel útra Sydney felé.

A birkózók meg is adták a módját. Bárdosi Sándorék Krokodil Dundee-stílusú kalapban jelentek meg a gyülekezőn.

- Ha már egyszer Ausztráliába megyünk... - indokolták különös viseletüket.

A többség persze - talán a rendkívül korai kelés miatt - nem volt ilyen extrákra képes. Sike József sportlövő például azért aggódott, hogy minden zoknijának legyen párja is.

- Sietősen pakoltam össze a csomagomat, gyakorlatilag a ruhásfiók tartalmát egyszerűen beleborítottam a bőröndbe. Ráadásul arra is kellett figyelnem, hogy a kisfiam, Jocika valamelyik holmiját el ne süllyesszem véletlenül, hiszen úgy döntött, ő is velem jön az olimpiára - mondta a szerényen "csak" négy táskával érkező futócéllövő.

Persze, a többi mesterlövésznek is akadt cipelni valója, mivel fegyvereik ugyanazon a Lauda Air-járaton kaptak helyet.

Csollány Szilveszternek egy meglepetés-nyuszi is beugrott a táskájába. A potyautasról neje, Szilvia gondoskodott, aki habár rutinos búcsúzkodó - a gyűrűn olimpiai ezüstérmes tornász gyakran utazik külföldi versenyekre -, ezúttal mégis elpityeredett.

- Szilveszter egyik nyilatkozatában azt olvastam, hogy nincs kabalája. Most az a nyuszi segíti majd őt a versenyen, amit még a megismerkedésünkkor vettünk - mesélte a feleség.

Talán a több busznyi küldöttség nem volt akkora hanggal, mint női kézilabda-válogatottunk. A csapat tagjai nem hazudtolták meg női mivoltukat, "csicseregve" rakodtak a busz belsejébe.

Ökölvívó-világbajnokunk, Erdei Zsolt ennél lényegesen szűkszavúbban készülődött:

- Izom, haladjál már! - adta ki az ukázt a fiatal Balzsay Károlynak, aki egy pillanatra feltartotta a nyitott csomagtartónál álldogáló sort.

Ám eljött a búcsú ideje, hiszen a Bécsből induló gép nem várakozhatott.

Az ajtók bezárultak, a buszok szép lassan kigördültek az udvarról. Talán még hallották a családtagok és barátok útravalóját: a harsány hajrá, magyarokat...

(cs. b.-l. á.), Nemzeti Sport 2000.09.08.