|
|
Szólam öt karikára
Pont Pound? Tényleg. Miért éppen Pound? Jelzem, már a kinevezés világgá kürtölésének módja is rendhagyó. Elvégre a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) idei, enyhén szólva is ellentmondásos esztendejének valóban egyik legsarkalatosabb ügyében, a nemzetközi doppingellenőrző ügynökség irányításának kérdésében hozott döntésről van szó. Megszoktuk, hogy hasonlóan fontos bejelentések esetén a szervezet elnöke, Juan Antonio Samaranch tájékoztatja a médiát. Ehelyett ezúttal maga az érdekelt, Richard Pound tette meg a bejelentést a Kanadai Olimpiai Bizottság tanácskozásán Mississaugában (Ontario): "A NOB november tizedikei hatállyal engem kért fel a nemzetközi doppingellenes ügynökség (WADA -- World Anti-Doping Agency) vezetésére. Megítélésem szerint jobb ezen a poszton kezdetben egy szakmán kívüli személy, mint egy specialista, mert így elkerüljük, hogy zavaró és felesleges rivalizálás alakuljon ki." Nem mintha ezzel a kitétellel nem lehetne vitatkozni, ám lényegesebb ennél, hogy a NOB figyelmen kívül hagyta a Lausanne-ban tartott februári doppingellenes világkonferencián kialakult egységes véleményt: az új ügynökségnek önállóan, a NOB-tól függetlenül kell működnie. Ezt a NOB is hangsúlyozta, s nem csak akkor, hanem azóta is következetesen, folyamatosan. Tegyük hozzá: tökéletes összhangban az Európai Unió (EU) sportminisztereivel, továbbá ilyen elvi alapon folytatott legutóbb hivatalos tárgyalásokat az EU sportfelügyelőnője, Viviane Reding asszony a NOB-elnökség befolyásos tagjával, a belga Jacques Rogge úrral. A régóta türelmetlenül várt, most mégis a meglepetés erejével ható NOB-intézkedést -- nem nehéz megjósolni -- a legindulatosabban az Egyesült Államokban fogadják. Az alaphangot az a levélváltás sejteti a legérzékletesebben, amely Richard Pound és a Fehér Ház "drogcárja", Barry McCaffrey tábornok, Clinton elnök Nemzeti Kábítószerellenes Irodájának vezetője között történt a doppingellenőrzés tárgyában. Erről lapunk is beszámolt, részleteit nem ismételjük, de tény, az érdes hangvétel messze túllépett a nemzetközi diplomáciai érintkezésben elfogadott normákon. McCaffrey ellenérzései leplezetlenek, a lehető legrosszabb véleménnyel van a NOB-ról: "Én még ilyet nem láttam -- jelentette ki például egy alkalommal. -- Ez (mármint a NOB) egy önmaga által kinevezett testület, amely kétes mítoszok mögé bújik... és amely egy nyolcvanas éveiben járó hajdani fasiszta egyeduralmi rendszerében él... A NOB hagyjon fel a doppingellenőrzéssel, mert százszorosan bizonyította, hogy alkalmatlan rá. Egy ettől teljesen független ügynökség a megoldás." Nos, a fejlemények szerint a NOB vállalja a konfrontációt, mert bizonyára tisztában van az iránta megnyilvánuló bizalmatlansággal, meg azzal is, hogy egyoldalúnak tekinthető megoldása csak olaj lehet a tűzre... Ráadásul az ügynökség székhelyéül Lausanne-t jelölték ki, amely az előjelek szerint újabb erőteljes tiltakozást válthat ki. Vajon milyen szándékok, elvek húzódnak meg a jelenlegi döntés mögött, beleértve a tűnődésre késztető személyi választást is? A legelső: a NOB nem hajlandó átadni a nemzetközi doppingellenes küzdelemben magának vindikált vezető szerepet, még ha a hitegetés taktikai fegyverének használata következtében esetleg bárkiben fel is vetődhettek ilyen vagy ehhez hasonló gondolatok. Az idő sürget, Sydney olimpiája mindjárt elkezdődik. Az ötkarikás mozgalom világraszóló ünnepéről van szó, amelyért a felelősséget vitathatlanul a NOB viseli. Más kérdés, hogy a doppingháború nem csupán az olimpiai sportágakban szedi áldozatait, sőt, az esetek többsége a NOB hatáskörén kívülre esik. Ezért a hatékony fellépés nem képzelhető el a nemzetközi és az országos sportszövetségek, illetve az utóbbiak felett felügyeletet gyakorló kormányzati szervek közötti széles körű összefogás, gondosan tervezett koordináció, "munkamegosztás" nélkül. Menjünk tovább! A NOB-ellenőrzés ellen ágálók sokat beszéltek, ám anyagi fedezetről, hozzájárulásuk mértékéről nem. Márpedig a pénznek ebben a költséges esetben különösképpen meghatározó a szava. A NOB viszont évi huszonöt millió dolláros elkötelezettségről döntött. Ez kézzelfogható. Végezetül találgathatunk: miért éppen Pound, a NOB jelenlegi első alelnöke kapta a megbízást? Kétségtelenül elmorfondírozhatunk azon, hogy helyette például miért nem a NOB orvosi bizottságának tekintélyes elnöke, Alexandre de Merode herceg vezeti az ügynökséget. Talán mert az elmúlt húsz év alatt tulajdonképpen vesztes hadjáratot vezetett a dopping ellen? Vagy amiért borúlátó, kétségeket ébresztő megnyilatkozásaival esetenként hátráltatja a legnehezebben kimutatható doppingszerekkel (EPO, HGH) kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatok biztató eredményeinek tudományos és hivatalos elismerését? Jó, de akkor miért nem a már említett másik szakértő, a fiatal belga orvos, Jacques Rogge kapott bizalmat, aki szintén tekintélyes kulcsfigura a testület irányításában? Samaranch vajon miért tette le a voksát éppen Pound mellett? Mert nyilván ő döntött. Talán nem egyedül... Pound, a montreali ügyvéd bizonyítottan az egyik legsikeresebb vezetője a NOB-nak. Hidegfejű és kőkemény. A testület marketingügyekért és televíziós szerződésekért felelős bizottságának elnökeként elévülhetetlen érdemeket szerzett a NOB megtollasodásában. A válság mélypontján, emlékezhetünk, ugyancsak ő tárgyalt tavasszal sikeresen a NOB-ot szponzoráló 11 ingadozó világcéggel. Ő vezette a Salt Lake City-i megvesztegetési botrány kivizsgálására alakított különbizottságot. Jelentős hatalom összpontosul a kezében. Befejezésül idevág egy nem mellékes vonatkozás: az ügynökség létrehozásáért mindvégig a NOB svájci főigazgatója, François Carrard úr, úgymond Samaranch jobbkeze volt a felelős. Aki nem NOB-tag. Meghatározóbb annál -- remekül megfizetett fő alkalmazott. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy -- a bennfentesek szerint -- a Pound, Carrard kettős megbonthatatlan szövetséget alkot: ők a "verhetetlen páros". Így minden érthetőbbé válik... Beleértve még azt is, hogy 2001-ben kit látnának legszívesebben az öt színes karikával díszített trónon Samaranch után. S kit továbbra is -- a főigazgatói székben... Gallov Rezső, Nemzeti Sport 1999. november 12. |
| ||||||||||
|
SYDNEY 2000 |
|
FONTOS