Samaranch összefoglalta a korrupciós válságot az El Paisnak
"Óriási médiabotrány volt az egész. Ha jól megnézzük, én úgy mondanám, hogy relatív korrupció történt" - jelentette ki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) körül az utóbbi hónapokban történtekről Juan Antonio Samaranch, a spanyol El Paisnak adott interjújában, amely a lap legutóbbi képes magazinjában jelent meg.
 A NOB-elnök hangsúlyozta, hogy a korrupció azért volt szerinte relatív, mert egy eset kivételével nem kifejezetten pénzt fogadtak el a megvesztegetett NOB-tagok, hanem ajándékokat. Másrészt relatíve kis összegről van szó, 750 ezer dollárról. "Természetesen akár egy dollárról, akár egymillióról, akár százmillióról legyen is szó, a felelősök megkapták megérdemelt büntetésüket. Gyorsan és igazságosan döntöttünk."
A NOB elnökének véleménye szerint a szervezet túl van a válságon. "Samaranch azzal akarta lezárni a válságot, hogy a NOB plenáris ülésén bizalmi szavazást kért: 86 tag mellette voksolt, és csak kettő ellene" - így az El Pais.
"Most pozitív értelemben kell kihasználnunk a válságot. Meg kell próbálnunk megváltoztatni a struktúrát. Ezt két bizottság révén szeretnénk megvalósítani: egy etikai bizottsággal, amelyet NOB-on kívüliek alkotnak, valamint az úgynevezett NOB 2000-rel, amelynek a sportot irányító személyiségek a tagjai. Szerintem a krízissel kapcsolatos probléma 60 vagy 70 százalékban megoldódott, vagy megoldódóban van" - fogalmazott Samaranch, aki szerint a válság lehetőséget kínált a NOB modernizálására.
A médiának a NOB-botránnyal kapcsolatos szerepéről Samaranch azt mondta: az angolszász sajtó igazságtalanul ítélte el őt. Az El Pais emlékeztetett rá, hogy a NOB-botrány "krimibe illő körülmények között" robbant ki 1998 decemberében a sajtóban: valaki hozzájutott a NOB komputerizált belső és bizalmas anyagaihoz, és nyilvánosságra hozta azokat. Az ügy jó ideig a világsajtó egyik legfőbb témája volt, és olyan sajtóhatalmak, mint a The New York Times, a londoni The Times és a Le Monde Samaranch lemondását követelték.
Az El Pais Samaranch ezen mondatát választotta interjúja címéül: "Azért kellett megfizetnem, mert 18 évig minden a lehető legjobban ment." Többek közt 9 olimpián (4 nyárin és 5 télin), amelyek közül a 1992-es barcelonai volt a csúcs a NOB történetében. "Olimpiai karrierem legnagyobb tévedése az volt, hogy nem vonultam vissza 1992-ben vagy 1997-ben" - vallotta be az interjúban Samaranch.
Az El Pais megvonta a 78 esztendős Samaranch 18 éves NOB-elnöki tevékenységének egyértelműen pozitív mérlegét, és megkérdezte őt karrierjének, munkájának és életének előző időszakairól is. Magyarországon is sokan tudják, hogy Samaranch a sport előtt a diplomáciában, a politikában és más területeken is kimagasló feladatokat látott el. Ő volt például Spanyolország első moszkvai nagykövete Franco 1975-ös halála után. Franco idejében tevékenykedett a spanyol kormány sportügyi titkáraként és katalán megyei képviselőként is.
"Részt vettem a spanyol demokratikus átmenetben, ahogy tudtam. De ahhoz, hogy az ember a politika területén tevékenykedjen, lelkesedésre van szükség, és rájöttem, hogy az én időmnek vége a spanyol politikában. Mert már csak a NOB elnöksége érdekelt: akkor elnökjelölt voltam. Számomra mindig is fontosabb volt a sport, mint a politika. Sokkal fontosabb. Voltam játékos, országos klubelnök, a Spanyol Olimpiai Bizottság elnöke, a NOB tagja, majd elnöke... És politikai posztjaimon mindig igyekeztem a sportot is maximálisan támogatni" - fogalmazott Samaranch.
Az El Pais újságírójának azon kérdésére, hogy mi a legnagyobb veszély a sport jövője szempontjából, Samaranch így válaszolt: "A politizálódás. Amikor a politikusok beleszólnak a sportba, akkor elkezdődik a baj. Ennek bizonyítéka volt a moszkvai és a Los Angeles-i játékok bojkottja."
Az olimpiai játékok egyes alapelveit kommentálva Samaranch elmondta, hogy feltétlenül távol kívánja tartani a játékokat a reklámok és a márkák túlságosan kereskedelmi szellemétől. A NOB másik fontos alapelve a játékok televíziós jogainak értékesítésekor az, hogy a legfontosabb eseményeket mindig mindenki által hozzáférhető, ingyenes és nyilvános adásban kell közvetíteni (és csak a kevésbé fontos eseményeket lehessen kódolt vagy előfizetéses magáncsatornákon sugározni).
[origo], 1999. május 10.
|
FONTOS
