Dawn Fraser gyújthatja meg a lángot?
A múlt pénteken Bécsben az évszázad egyik legjobb sportolójának választott Dawn Fraser a legnagyobb esélyes arra, hogy jövő szeptemberben meggyújtsa az olimpiai lángot a sydneyi Ausztrália-stadionban.
Biztos, hogy az ausztrálok háromszoros olimpiai bajnok úszónője mellett lesznek még más jelöltek is erre a megtisztelő feladatra. Jogos aspiráns lehetne az egykori négyszeres olimpiai bajnok futó, Betty Cuthbert (100, 200 m és váltó 1956-ban, majd 400 m 1964-ben), de őt betegsége tolókocsihoz köti. Ahogy közeledik az olimpia szeptember 15-i megnyitója, nyilván más nagyságokat is elkezdenek emlegetni az arra illetékesek, s máris sokan tartanak attól, hogy ebből is olyan vita keveredik majd, mint amilyen dúlt az elmúlt hetekben a jegyárusítás körül.
A most 64 éves Dawn Fraser harmadik 100-as győzelme után csaknem egy évtizeden át szép csendben "porosodott a polcon", mígnem az akkor hivatalba lépő munkáspárti Whitlam-kormány 1973-ban újra fel nem fedezte. Akkor hívták meg Frasert Fort Lauderdale-be, mert beválasztották a Hall of Fame-be, a Hírességek Csarnokába, de nem volt pénze az útra: a kormány közbelépett, utaztatta, és Dawnie - ahogy itt becézik - ismét az érdeklődés középpontjába került.
Frasernek elég sok zűrje volt, amíg versenyzett. Az 1964-es tokiói olimpia után az ausztrál úszószövetség 10 évre, azaz gyakorlatilag örökre eltiltotta, mert a császári palota kertjéből elcsent egy olimpiai zászlócskát. Az úszóvezetők közül többen nyíltan utálták a "kis prolit", aki ugyan úszni tudott, de viselkedni már kevésbé. Utána voltak más, kisebb botrányai is: nagy port kavart például, amikor egy Sydneyben időző orosz teherhajó kissé részeg tengerésze állítólag megerőszakolta. Aztán volt egy karambolja is: kocsijával olyan súlyoson ütközött, hogy édesanyja belehalt sérüléseibe.
Évekig eléggé változatos módon kereste kenyerét: árult vízhatlan esőkabátot, felfújható kerti plasztikuszodát, volt egy kis sajtüzlete, és hotelt is bérelt Sydney egyik munkásnegyedében, ahol gyakorta kedélyesen elkvaterkázott a vendégekkel. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas esztendők elején azonban egyenesbe jött, és töretlen népszerűsége révén még Új-Dél-Wales állam parlamentjébe is bejutott néhány évre.
Most főleg abból él, hogy élménybeszámolókat tart és kampánybeszédeket mond konferenciákon, gyűlekezetek összejövetelein: az ilyesmiért rendszerint 3000-5000 ausztrál dollárt fizetnek egy olyan hírességnek, mint ő. Két évvel ezelőtt átesett egy kisebb szívrohamonon, s amióta felgyógyult, jól van, és türelemmel viseli, hogy amerre csak megy, ünneplik.
[origo], 1999. november 22.
|
FONTOS
