Samaranch magabiztosan várja a washingtoni meghallgatást
"Ha problémám lesz az FBI-jal, ahol januárban kell megjelennem, akkor ezt a mesterségem kellemetlen velejárójának fogom tekinteni" - jelentette ki a spanyol El País keddi számának adott interjújában Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke. Az interjú Lausanne-ban készült, közvetlenül azelőtt, hogy Samaranch Washingtonba indult, hogy megjelenjen az amerikai kongresszus előtt és válaszoljon a NOB korrupciós botrányával kapcsolatos kérdésekre.
Samaranch nyertes pozícióban utazik Washingtonba | "A NOB most, a változtatások után jobb, mint azelőtt. A reform az előre meghatározott időben, az év vége előtt megtörtént. Minden tökéletesen sikerült. A megoldás kulcsa az a bizalom volt, amelyet a tagok belém fektettek: lemondtak bizonyos jogaikról, amelyek tarthatatlanok voltak" - fogalmazott Samaranch.
Elmondta, hogy a NOB-ot sok külső kritika érte, de az a fontos, ami belül történik. "Ha a változásokat nem fogadták volna el, nem maradt volna más hátra, mint hogy lemondjak. Erre persze nem volt időm gondolni sem. Csak azt tudtam, hogy vagy sikerül a dolog, vagy rám tovább nincsen szükség. Ha minden erőfeszítésem ellenére nem kerül elfogadásra a javaslatom, az azt jelentette volna, hogy a NOB-tagok visszavonták a belém fektetett bizalmat." Samaranch szerint azoknak, akik azt hangoztatják, hogy a reform nem elegendő, tulajdonképpen az ő személye ellen van kifogásuk. "Azt akarják, hogy búcsúzzak el. El is fogok búcsúzni, 2001. július 16-án, Moszkvában, ugyanott és ugyanazon a napon, ahol és amikor 1980-ban megválasztottak" - jelentette ki a 79 éves elnök.
Juan Antonio Samaranch keserű hangon és felháborodottan vallott azokról a személye elleni támadásokról és kritikákról, amelyek a külföldi sajtóban jelentek meg a NOB-botrány kirobbanásakor. "Annál, amit rólam összehordtak, többet kitalálni sem lehet. Hogy helikopteren járok a hivatalba, hogy vörös szőnyeget követelek, amikor leszállok a repülőről, hogy Franco nevezett ki Spanyolország moszkvai nagykövetévé, amikor Franco nem is állt diplomáciai kapcsolatban a Szovjetunióval. Ez az országunk jelenkori történelmének nem ismerését bizonyítja. Én pedig mindig ugyanúgy válaszolok: a spanyolok problémáit Spanyolországban kell megoldani. Meg is oldottuk a demokratikus átmenetet, mégpedig tökéletesen, szerencsénk volt az akkori politikusainkkal, és elsősorban az egész folyamat koordinálójával, a királlyal, aki mellesleg kinevezett engem moszkvai nagykövetté. Ismétlem: problémáinkat nekünk kell megoldanunk, nem pedig egy külföldi újságírónak. Azt pedig tapasztalatból tudom, hogy a sajtóval nem lehet harcba szállni. Olyan fegyvereik vannak, mint senki másnak. Ha megtámadnak, nem lehet mást tenni, mint elviselni. Még megcáfolni sem érdemes a híreiket, mert úgysem közlik."
"Ennyi vádaskodás után elengedhetetlen a kérdés: milliomos lett ön a NOB-elnökség alatt?" - kérdezte az El Pais cikkírója. Samaranch így válaszolt: "Egyáltalán nem lettem milliomos a NOB-elnökség alatt. Kifizetik a költségeimet, ennyi az egész. Különben is, mindig ugyanazon a színvonalon éltem: jó színvonalon, de diszkréten. Nincsenek jachtjaim, se luxusautóim, se luxusvilláim, se semmim. Amim van, az a családomtól van, meg a munkámból."
Az El País az interjú mellett külön kis cikkben tárgyalta az egyik olyan vádpontot, amellyel kapcsolatban Samaranch magyarázatot kell hogy adjon az amerikai kongresszus előtt. Arról a két hivatalos útról van szó, amelyeket az elnök felesége, Bibi Samaranch tett férje nevében és képviseletében 1990-ben a dél-karolinai Charlestonba, majd a georgiai Atlantába, az 1996-os olimpiai játékok színhelyére. Samaranch így fogalmazott az ügyről: "A feleségem ment el egy barátnőjével, mert én nem értem rá. Most ezt is előszedték. Megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e az utakra, és erre előkeresett egy levelet, amelyben az akkori elnökhelyettes, Dan Quayle megköszöni az útjait, és üdvözli ottani jelenlétét. Itt van a zsebemben, ha kell, bárkinek megmutathatom."
[origo], 1999. december 14.
|