"Mi nem is csaltunk, hiszen mindenki ugyanezt csinálja." Ma már legendaszinten idézik Charlie Francis megejtően őszinte védekezését, amit az 1988-as szöuli olimpián adott elő az anabolikus szteroidhasználat miatt kizárt kanadai sprinter, Ben Johnson edzőjeként. Apró probléma Francis védekezésében, hogy a Szöulban szerepelt 8465 sportoló közül - tanítványán kívül - összesen kilencnek lett pozitív a doppingtesztje. Tehát hogyan értelmezzük azt, hogy "mindenki"? Egy héttel a sydneyi játékok kezdete előtt aktuálisabb a kérdés, mint valaha.

Az egyetlen, ami biztos, hogy Szöulban jóval többen doppingoltak, mint a rajtakapott tíz sportoló, és Sydneyben is jóval nagyobb lesz majd azon versenyzők száma, akik tiltott teljesítményfokozó szerrel élnek. Ez biztos, minden más csak hipotézis. Ebben egybevág a két legnagyobb amerikai magazin, a Time és a Newsweek olimpiai különszámának a doppingkérdéssel foglalkozó, átfogó írása.

"Szerintem valamennyi olyan sportoló gyanús, aki állóképességet, kitartást igénylő versenyszámban indul", állítja kategorikusan Frank Shorter, a müncheni olimpia maratoni bajnoka, a nemrégiben létrehozott, minden tekintetben független "Egyesült Államok Doppingellenes Ügynöksége" ) U. S. Anti-Doping Agency) elnöke. A Shorter vezetése alatt működő szervezet októberben, a sydneyi játékok után átveszi az országon belüli doppingellenőrzést az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságától.

"Ez nem igaz", ellenkezik Craig Masback, az Egyesült Államok Atlétikai Szövetségének főtitkára. "A sydneyi olimpia nagyjából tiszta lesz drogszempontból, hiszen az olimpia a legszigorúbban ellenőrzött sportesemény a világon. Hiszem, hogy a sportolók, és ezen belül az atléták túlnyomó többsége nem doppingol."

Shorter nem hagyja magát: "Bárki végignézheti a mezőnyt, és láthatja az átalakult arcú, jellegzetesen felpumpált sportolókat." Masbacknek erre is van válasza. "Nem tilthatunk el egy sportolót kizárólag azért, mert furán néz ki. Ezért vannak a tesztek. Sajnálatos, hogy olyan kiöregedett sportolók kiabálnak, akik azt akarják, hogy a rekordjaik örök életűek legyenek. Azt hiszik, tiszta eszközökkel senki sem tudja megjavítani azokat."

Akárhogy is, soha sem voltak ilyen jók a csalók esélyei, mint most. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanis - tartva néhány közelmúltbeli eset megismétlődésétől, amikor nem kellően megalapozott doppingváddal álltak elő, és a szóban forgó sportoló súlyos összegű kártérítési pert nyert a NOB-bal szemben - irreálisan magasra helyezte azokat az értékeket, amelyeket már szabálytalannak tekint a doppingellenőrzéseknél. A rutinos "kokszolóknak" nem kell mást tenniük, mint időben abbahagyni a tiltott szerek szedését, és nincs az a gép, amely kimutatná szervezetükben az "anyagot".

Mert nézzük csak: ma már nem titok, hogy 1974-től 1990-ig a vitorlázókat leszámítva minden keletnémet sportoló kőkeményen kokszolt, mégis történelmi tény, hogy sem 1976-ban, sem pedig 198o-ban nem akadt fenn egyikük sem az olimpiai doppingteszten. Miközben erről a két olimpiáról 216 érmet (közte 87 aranyat) vitt haza az NDK. Vagy vegyünk egy időben közeli példát: 1996-ban az egész világ tudta, hogy Michelle Smith, ez a korábbi testméreteinek duplájára izmosodott ír úszónő nem a sok zsíros kenyérnek köszönhetően táltosodik meg 26 éves korában, s azt is mindenki tudta, hogy hozzáment egy olyan holland atlétaedzőhöz, akit előzőleg, még aktív diszkoszvető korában doppingvétségen értek. Ettől függetlenül nyert három arany- és egy ezüstérmet Atlantában, átment a doppingteszten, s csak úgy bukott le, hogy két évvel később a lakásán jelent meg a drogkommandó. De Bruijn-Smith asszony kínjában annyi alkoholt öntött a vizeletmintába - az alkotóelemek felismerhetetlenné tétele céljából -, hogy amennyi egy elefántcsorda azonnali pusztulását okozta volna. Írország hősét eltiltották, azóta gyermeket szült, aki immár tíz hónapos. Az atlantai négy érem? Azokat nem vették vissza tőle, hiába tudja a világ, hogy becstelen eszközökkel jutott hozzá.

A NOB urai - amikor felemlegetik az ilyen, és ehhez hasonló eseteket - csak vállat vonnak, és azt mondják: az akkor volt, most más világot élünk. "Roppant világos üzenetet küldtünk a csalóknak", jelentette ki Juan Antonio Samaranch (képünkön) , a NOB elnöke. "Új harcot indítunk a dopping ellen."
Ez mind szép, a baj csak az, hogy néhány tiltott szer kimutatására még nem létezik módszer, és amikor ezt a körülmény felemlítették Samaranchnak, a 80 éves "presidente" csak széttárta a karját: "Mit tegyünk?!"

Tényleg, mit is? A NOB jelen pillanatban hat csoportba sorolható anyagot és háromféle eljárást tilt. Az alábbiakban ismertetjük a főbb doppingforrásokat.

Anabolikus szteroidok
Az erőt növelik. Ma már olyan, rövidtávon ható, víz alapú szteroidokat is lehet kapni, amelyek órák alatt (!) kiürülnek a szervezetből. A "legnépszerűbbek" a tesztoszteron szintetikus származékai - egy olyan hormonéi, amely rendes körülmények között is jelen van a szervezetben. Kimutatásuk roppant nehéz. A tesztoszteron-teszt Sydneyben az úgynevezett t/e (tesztoszteron/epitesztoszteron) próba lesz. Egy "tiszta" átlagember vizeletében a két hormon hányadosa rendszerint 1, olyan, hogy valakinek 4, netán 5 legyen ez az értéke, úgyszólván elképzelhetetlen. Ennek ellenére a NOB hihetetlen módon 6-ban állapította meg a küszöbértéket, magyarán, akinek 5,9-szer több tesztoszteron van a vizeletében, mint amennyi epitesztoszteron, az még átcsúszik a rostán. Ez körülbelül olyan, mintha a rendőrség az ittas vezetés kritériumát három liter whisky elfogyasztásában szabná meg. Aki csak két és fél litert ivott, az még józan...

EPO, azaz erythropoietin
Az EPO szabályozza a vörösvértest-termelését, márpedig a vörösvértestek szállítják a szervezetben az oxigént. Eredetileg a vesebetegek vérszegénységének gyógyítására alkalmazták, a sportban a szintetikus EPO a hosszútávfutók, -úszók és kerékpárosok kedvenc tápláléka. Hatása óriási, egy futónál húsz perces intervallumban akár 30 másodperccel is javíthatja idejét, egy maraton esetében négy perces időlefaragást is jelenthet!
A szintetikus EPO veszélyes: ha túladagolják, annyira megnő a vér sűrűsége, hogy a szív többé nem képes pumpálni az erekbe - beáll a halál. Az EPO-t 1987 óta használják, a nyolcvanas évek végén ugrásszerűen megnőtt a halálesetek száma a holland kerékpárosok között.
Az EPO-t ugyan vizsgálják Sydneyben, de bennfentesek szerint a teszt olyannyira komolytalan, hogy aki egy héttel a játékok kezdete előtt felhagy az EPO szedésével, már nyugodt lehet, mert nem képesek kimutatni a szervezetében.

Vérdopping
Még 1972-ben történt, hogy dr. Björn Ekblöm, a stockholmi testnevelési egyetem négy atlétától levett fejenként negyedliter vért, melyből kivonta a vörösvértesteket, s a sűrítményt mélyhűtőbe tette. Egy hónappal később visszafecskendezte a páciensekbe a vörösvértest-koncentrátumot (természetesen mindenkibe a sajátját), és azt tapasztalta, hogy mindegyik huszonöt százalékkal hosszabb ideig képes futni a szalagon, mint azelőtt!
A vérdopping megszületett.
Utólag bizonyíthatatlan, de a szakemberek meg voltak győződve arról, hogy Lasse Viren, a finn csodafutó az 1972-es és az 1976-os olimpián vérdopping segítségével nyert összesen négy aranyérmet (kétszeri duplázás az 5000 és a 10000 méteren).
Borzasztóan nehéz lebuktatni a vérdoppingolókat, hiszen a saját vérüket használják fel - ezért a vérdoppingot nem is tesztelik Sydneyben...

Emberi növekedési hormon (HGH, azaz Human Growth Hormone)
Ez nem más, mint egy, a szervezetben ugyancsak előforduló aminosav. Annak az anyagnak a kibocsátását szabályozza, amely a születéstől a felnőttkor eléréséig a növekedésért felelős. A génsebészeti úton előállított HGH-t 1985 óta alkalmazzák növekedési rendellenességben szenvedő betegek, például törpék gyógyítására.
A sportolók ugyanazért használják a HGH-t, amiért a szteroidokat. A kettő kombinációja különösen hatásos: a HGH nagyobb izmokat növel, a tesztoszteron pedig erősebb izmokat. Kimutatása szinte lehetetlen, mivel a befecskendezést követően legkésőbb háromnegyed órán belül lebomlik, és a vizelet útján távozik a szervezetből. Jóllehet szerepel a tilalmi listán, nem fogják tesztelni Sydneyben.

Vérpótlékok
Az "új hullám" egyik legnépszerűbb képviselői. A vérpótlékok - más néven szintetikus hemoglobin - ugrásszerűen növelik a fogyasztó teljesítményét. A legnépszerűbb szer, a Hemopure gyakorlatilag kimutathatatlan, szemben az EPO-val, ezért a sportolók kezdenek áttérni a használatára. Van azonban egy aprócska hátránya: annyira kizsigereli a szervezetet, oly mértékben vonja el máshonnan az erőforrásokat, hogy már csekély túladagolása is halált okozhat.

Ennyit a legnépszerűbb doppingszerekről, s befejezésül engedtessék meg egy kétkedő megjegyzés: hogyan fogadja jóhiszeműen a NOB törekvéseit a nagyközönség, amikor sorban mentik fel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság reklámcéljai szempontjából kulcsfontosságú sportolókat, mint például a német 5000-es olimpiai bajnok atlétát, Dieter Baumannt (nandrolon), a kubai magasugrókirályt, Javier Sotomayort (kokain) vagy a jamaikai sprinternagymamát, a 40 éves Merlene Ottey-t, akinek a szervezetében ugyancsak kereskedelmi mennyiségű nandrolont találtak?

Ch. Gáll András, Sporthírek 2000.09.07.