|
| ||||
|
Hol tartanánk nélküle?
Hetven éve hunyt el Komjádi Béla -------------------------------------------------------------------------------- forrás: Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2003.03.08 -------------------------------------------------------------------------------- Az alakja köré font legendák ismertek, nevéről hagyományos tornát, uszodát neveztünk el, amelynek előcsarnokában ott áll a szobra, sőt ugyanígy köszönt ránk bronzmása a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda előterében is. Komjádi Béla neve fogalom, egybeforr a
nemzeti játékunknak tekinthető vízilabdázás világsikereivel,
prófétának kijáró tisztelet övezi emlékét, s hívei minden
esztendőben ebben a hónapban mint zarándokhelyre látogatnak ki
a sírjához, hogy megemlékezzenek róla. Márciusban született, a
sajtószabadság napján, 15-én - 1892-ben - s mindössze 41 évet
élt, 1933. március 5-én hunyt el. Nekünk, sportújságíróknak s
lapunk közösségének különösképpen is okunk van ápolni emlékét,
hiszen hosszú éveken át kiváló elődeink, kollégáink egyike
volt, a Nemzeti Sport főmunkatársa a húszas évektől haláláig.
Mióta a hír szárnyra kapta nevét, diadalai, forradalmi
újításai révén sokat tudunk róla. De vajon milyen volt a
fiatal, még csupán álmokat szövő, a névtelen és ismeretlen
"pályakezdő" Komjádi? És miként vált azzá, aki lett - a
halhatatlan "Komi"?!
"A kórházból gyakran bicegett át a Csasziba - mesélte később egyik nagy felfedezettje, az első aranycsapat tagja, Vértesy József -, s közben a Császár-kertben játszó ügyes gyerekekből toborzott úszásra és vízilabdára kiszemelt csemetéket. Később sorra látogatta a dunai uszodákat, főként az Erzsébet hídnál tutajokból összeállított Beitsert, ahol barátja, Messinger Mihály naponta rendezett a gyerekeknek játékos vetélkedőket, olcsó díjakkal. Később Komjádi továbbfejlesztette a módszert, a díjak, érmek helyett vásárlási utalványokat osztogatott, amelyeket a sikeres kölykök beválthattak a Csaszi közelében lévő Markovics bodegásnál egy-egy pohár tejre, snidlinges vajas kenyérre, egyebekre ... Az a comb tövébe fúródó golyó olyan sebet ütött, amely kizárta Komjádi számára a családalapítás lehetőségét, pedig imádta a gyerekeket, és ez a körülmény kétséget kizáróan hozzájárult ahhoz, hogy minden idejét, figyelmét, energiáját példátlan fanatizmussal a vízilabdázásra áldozza ... " A Beitser vizéből 1916-ban a belvárosi reáliskola növendékei közül "Komi" egyszerre ötöt halászott ki, s vitt magával a Császárba: a két Keserűt, Alajost és Ferencet, a két Hlavacseket, Lajost és Mártont, valamint Horvátot. A Hlavacsek név azután Homonnaiként visszhangzott a nemzetközi vizek felett évtizedekig ... Az 1917-ben rendezett vízilabda-hadibajnokságban meggyengült az MTK, mert Komjádi átlépett a III. Ker. TVE-be, s vitte magával a fiatal tehetségeket. 1919-ben már ők voltak a bajnokságban a harmadikok, s a szövetség felfigyelt a fedezetet, irányítót játszó Komjádi fiókáira. A játékos-edző-menedzser-mindenes készült, hallatlan energiával dolgozott, tanult, figyelt, s még abban az évben bekerült a MUSZ játékvezetői keretébe, az első 14 bíró közé, akiket a szövetség első ízben képesítéssel látott el. Egy évvel később helyet kapott a szervezet vízilabda-bizottságában, s 1921-ben főtitkárrá választották (később erről lemondott, mert a gyakorlati teendőkre nem jutott elég ideje). 1923 - szenzáció! A III. Kerület a bajnoki rangadón legyőzte a korábban kilencszeres bajnok FTC-t! És egy évvel később megismételte a bravúrt. Nincsenek véletlenek ... Komjádi nemcsak sokat dolgozott és követelt, hanem következetesen figyelte a legjobbakat is, elsősorban az FTC válogatottjait, Fazekas Tibort és Wenk Jánost. Ôk voltak a technikás magyar vízilabdázás úttörői, az úgynevezett levegőjáték megteremtői. Egy alkalommal a fradisták együtt mentek el a Beketow-cirkuszba, ahol különösen nagy hatással volt rájuk a labdás zsonglőr. Másnap Fazekasék már a vízben igyekeztek utánozni a bűvészkedés elemeit ... A paszszolás - a hagyományos angol stílusnak megfelelően - a vízről húzott, illetve felemelt labdák útján történt, egymásnak vízre dobták a játékosok a "bőrt" ... A levegőben gyorsan - szárazon - utazó labda persze teljesen új technikát követelt, és töméntelenül sok gyakorlást. Fazekasék próbálkozása nyomán Komjádi felismerte a korszakalkotó újítás lehetőségét, és - élt is vele. A többi - mint mondani szokás - már sporttörténelem ... A párizsi (1924) játékokon való részvétel feltételeként a mieink kétszer is legyőzték Ausztriát. A válogatottat az FTC és a III. Ker. szakvezetője, Komjádi Béla és Speisegger Ernő jelölte ki. A mai gyakorlat szerint Komjádi volt a mindenható, menedzser típusú szövetségi kapitány, az edző pedig az érdemtelenül elfeledett Speissegger. A főszereplők - Homonnaiék - az első ellenfele Párizsban mindjárt a négyszeres olimpiai bajnok Nagy-Britannia volt. Az angolok perceken belül 3-0-ra vezettek, de a mieink kiegyenlítettek. Végül csaknem háromórás, végkimerülésig folyó csata és háromszori hosszabbítás után a 18 éves Homonnai Márton góljával 7-6-ra győztünk. A holtfáradt társaság a későbbiekben ugyan vereségeket szenvedett, az aranyat a franciák szerezték meg, de a jövő sikereinek szilárd alapjait meggyőző teljesítménnyel rakta le válogatottunk ... Jellemző Komjádi előrelátására, hogy egy évvel később a szövetségben dolgozva ő szervezte meg (1925) a középiskolások vízilabdaprogramját, valamint az edzőképzést is - természetesen mindezt a válogatott felkészítése mellett ... |
| ||
|
||
|
||
|