Pataky Gergely (7) két góllal járult hozzá a szegedi feltámadáshoz az FTC elleni LEN-kupa-találkozón (Fotó: Árvai Károly)

De nemcsak a Honvéd, Vasas és BVSC alkotta trió maradt pont nélkül, hanem az FTC is vereséget szenvedett a LEN-kupa nyolcaddöntőjének első találkozóján, ráadásul tuti egyesre tippelt mérkőzésen betlizett a zöld-fehér gárda. Ez utóbbi kudarc elsősorban a Fradi-híveket bosszantotta, mások esetében a semleges csodálkozás volt tetten érhető. Azért fogalmazunk így, mert a népligetieket egy másik magyar együttes, az addig a vízben jobbára csak hánykolódó Szeged gyűrte le, 10–7-es előnyt szerezvén a jövő szombati visszavágóra.
Noha Csapó Gábor, az FTC szakvezetője az UTE elleni, 8–7-re megnyert rangadó után azt nyilatkozta, hogy ezúttal játszott legrosszabbul csapata az idényben, arra nem gondolhatott, hogy a fiai által a bajnokságban 9–3-ra legyőzött csongrádiak éppen a fővárosban vesznek revánsot. A szegediek edzője, Horváth Viktor meccs előtti optimizmusát sem vette komolyan a többség, miután az alföldiek neve mellett a következő különbségű vereségek szerepeltek: 3–9, 4–17, 2–17, 2–9. Ez utóbbi mintegy ráhangolásként a BVSC ellen.
– Pedig tényleg bíztam a csapatban, legalábbis húsz-harminc százalék esélyt adtam a sikerre – mondja Horváth Viktor. – Az elmúlt két idényben a négy egymás elleni találkozónkból csak egyszer kaptunk ki, akkor is egy góllal. Az idei kilenc hármas vereségünk pedig azért nem feltétlenül mérvadó, mert négyest hagytunk ki, kapufákat lőttünk, gyengén játszottunk.
– Így is meg lehet közelíteni, de a tízhetes sikerük egy másik véglet.
– Valóban annak tűnik, de már vártam, hogy a nyáron átalakult csapatunkban összeszoknak az újak a régiekkel, illetve akinek lemaradása volt, az felzárkózik. A LEN-kupa-selejtező rengeteget jelentett, a három erős meccs sokat szilárdított a gárdán. De az is válasz a kérdésére, hogy többségében fiatalok alkotják a csapatot, ami magában hordozza a szélsőséges teljesítmény lehetőségét, amit már többször is megtapasztaltam edzői pályafutásom során. Emlékszem, úgy 1990 körül az UTE is produkált furcsa dolgokat, aztán összeállt, és megkezdődött a nagy sikerszéria.
– Felvetette, hogy a nemzetközi bíráskodás is a malmukra hajthatja a vizet. Mire gondolt?
– Erről inkább beszéljünk a második meccs után, most maradjunk annyiban, hogy jobban alkalmazkodtunk hozzá…
– El tudom képzelni, sokan első hallásra el sem hitték a győzelmet. Volt, aki esetleg kétségbe vonta a hír hitelességét?
– A játékot a nyáron abbahagyó Mód Peti édesanyja, aki régóta segíti a csapatot, mesélte, hogy amikor a tévében bemondták a végeredményt, odaszólt a férjének, hogy milyen jól tartották magukat a fiúk – nem akarta elhinni, mi történt. Aztán reggel meglepetésében kiesett a kezéből az újság.
– Innen már felfelé vezet az út?
– Erről szó sincs. Mint már mondtam, fiatal a társaság, megvannak a maga korlátai, ráadásul kevesen is vagyunk, egy-egy sérülés igen érzékenyen érint bennünket. Vagyis a visszavágónak nulla nulláról kell nekivágnunk, de az Eger elleni, hét végi találkozó is a nehéz kategóriába sorolandó.