Akkorra már csaknem megteltek a lelátók, volt itt sok-sok szerelmetes pillantású pirospozsgás arcú hölgy, olyan tőmondatokkal, mint: "De édi a Norbi…" és persze látni lehetett a rengeteg piros zászlót, a plafonról lelógatva kék színekkel feldíszítve, vagy épp nyakba akasztva sál, zászló formájában. Ünnepelni jött a nép, nem is vitás, ünnepelni az itthon immár verhetetlen Vasas csapatát. Mióta Kásás Zoltán irányítja az angyalföldieket, egy, mindössze egy vereség csúfítja a mérleget, éppen a szombat esti ellenfél, a Barceloneta járt túl a világhódító útjára indult magyar fiúk eszén.
Na majd most, erre gondolt mindenki, miközben Vindisch Ferenc elhalászta a lasztit. Számolgatni nem kellett, azon már túl volt mindenki. Egy athéni túra végén zsebbe kerültek a golyós, nosztalgikus emlékű fa számológépek, na meg a hipermodern menedzserkalkulátorok. Győzni kellett egy ici-picike góllal, a csoportelsőséghez ennyi volt a recept. És zengett-zúgott az aréna, olykor pedig légvédelmi riadóra emlékeztető hangon sípolt a vadonatúj eredményjelző tábla, amikor a spanyolok elkezdték dobálni a gólokat. Lőttek egyet, aztán kettőt, majd bevágták a harmadikat is. Pillanatnyi csend telepedett a Komjádi uszodára, hogy aztán folytatódjon a hangrobbanás, hiszen senki sem tudta elképzelni, hogy ne a Vasas nyerjen. Illetve voltak, akik azt mondták, talán mégis csak jobb lenne ha a spanyolok diadalmaskodnának. Volt benne logika, a Vasas csoportmásodikként továbbjutva biztosan elkerüli az ugyancsak másodikként esetlegesen továbblépő Honvédot, vagy BVSC-t. Ilyen mondatok is elhangzottak a meccs előtt, de persze szurkolói találgatás formájában, ám Kásás Zoltánt ismerve, szó sem lehetett taktikai vereségről. De a spanyolok erről nem tudhattak, hiszen magabiztosan terelték a vízben a labdát, az meg úgy úszott el a Vasas-fiúk kezei előtt, mint egy szédült kacsa, sehogyan sem érték utol. A Vasas még büntetőből sem volt képes bevenni a Barceloneta hálóját, és ekkor tökéletesen kilátástalannak tűnt a küzdelem.
Mindössze egy optimista drukker merte felemlegetni a budapesti Olympiakosz elleni ütközetet, amikor is négygólos hátrányból állt fel és egyenlített az angyalföldi csapat. Az első két negyed után kevesen fogadtak volna erre. Mit szépítsük, bűn rosszul játszott a piros-kék gárda, nagyon hiányzott a fülsérüléssel bajlódó Varga Tamás, és még inkább hiányzott a magabiztosság és a győzni akarás. Némi örömöt jelentett a legendás olimpiai bajnok Jenei Pierre köszöntése, és megjutalmazása, vastapsot kapott a közönségtől. De még hátra volt a java. Kásás Tamás rázta meg magát, nem sokkal a második negyed vége előtt, és púpozta ki végre valahára a Barceloneta hálóját. Tettte mindezt néhány méterre a parton izguló kedvesétől, Oroszlán Szonja színésznőtől. Amúgy bizakodhatnak a Vasas-drukkerek, hiszen a jelek szerint a világklasszis pólós hosszú távra tervez Magyarországon, a közelmúltban vásárolt lakást szerelmével és ő most aztán nyugodtan elmondhatja, a világ legszebb, és legbarátságosabb oroszlánbarlangjában lakik. És mintha Kásás gólja jelentette volna a riadót, a harmadik negyedben Steinmetz Ádám bravúros találatával megkezdte a felzárkózást a magyar csapat. De micsoda hajrá volt ez. Következett Vindisch Ferenc, majd Varga Zsolt gólja, amivel már utolérték az egyre idegesebb és durvább spanyolokat, sőt a fiatalabbik Varga testvér vezetéshez juttatta az angyalföldieket.

Steinmetz Barna érdemei elévülhetetlenek a bravúros szombati gyôzelemben (Fotó: Farkas József)

Felállva tapsolt a publikum, de nem ám csak a zászlót lengető tábor, hanem fodrásztól, kozmetikustól érkezett dámák, nyugdíjfolyósító intézetben unatkozó idős hölgyek tapsikoltak nagy-nagy örömmel, nem is beszélve a 117-es számú angyalföldi úttörőcsapat lánykollégiumának tagjairól. De hol volt még a finálé? A spanyolok egyszercsak Némó kapitány tengeralattjárójához hasonlóan előbukkantak a víz mélyéről és újra fordítottak, igaz, ehhez kellett egy Mike Tyson-szerű jobbegyenes, amely Steinmetz Ádám orrcimpáján landolt. Lett is jó nagy botrány, apróbb csetepaté szurkolók és biztonságiak között, hogy aztán happy enddel záruljon a történet. Egygólos Vasas-vezetésnél 22.8 másodperccel a vége előtt sikerült kibekkelni az utolsó spanyol rohamot, hogy ezzel a Vasas megszerezze a csoportelsőséget és újabb dominót borítson föl az európai trón felé vezető úton. Markovits László klubelnök szerint ez még csak a kezdet…

Mit mondott a fiúknak a második negyed után? - kérdeztük Kásás Zoltánt, a Vasas trénerét.
- Azt mondtam, nézzetek a táblára. Egy gólt lőttünk két negyed alatt.
- Ez okozta a fordulatot a csapat játékában?
- Nem hiszem. Azért fordítottunk, mert egy negyeden át koncentráltak és odafigyeltek a fiúk, ekkor át tudtuk venni a vezetést. Talán tudat alatt nem pörögtek fel, mert már megvolt a továbbjutás, de még én sem tudom, mi történt az első két negyedben.
- Sok volt a feltűnő szabálytalanság, de kevés a kiállítás, miért?
- Én sem értem, főleg úgy, hogy a meccs előtt a delegátus értekezletet tartott, és felhívta a figyelmet a fair játékra. Ezek után volt egy csomó víz feletti ütés, és Sánchez-Toril is tíz másodpercenként szabálytalankodott, a bíró pedig csak nézte.

Miért nem ment a játék az első két negyedben? - kérdeztük a Vasas legeredményesebbjét, Varga Zsoltot.
- Talán az idegenbeli meccs miatt, lehet, hogy az ott történtek nyomasztottak minket. A spanyolok keményen kezdtek, úgy, mint kinn, de a végére elfáradtak. Ez jelzi, hogy jobb az erőnlétünk.