Az ausztrálok elleni siker után az 5. helyért a hollandokkal játszik majd Faragó Tamás csapata
Győzelem a hétfő árnyékában
------------------------------------------------------------
forrás: AZ, Nemzeti Sport 2003.07.24
------------------------------------------------------------
Elvben fontos feladat az ötödik hely
megszerzése. Gyakorlatilag viszont… Maradjunk annyiban, kis
túlzással nyugodtan állíthatjuk, ötödik vagy hetedik,
voltaképpen oly mindegy.
"Ez igaz,
méltatlan ez is, méltatlan az is hozzánk…” - búslakodtak a
lányok, akik azért gyorsan hozzátették: "Viszont csak azért is
megszerezzük az ötödik helyet, legalább ennyi hadd maradjon
nekünk.” Ennek az elszántságnak kilenc percig nyoma sem
volt a vízben, ott folytatták a hölgyek, ahol abbahagyták az
oroszok ellen: kihagyott emberfórok, pontatlan passzok,
nyűglődés. Hanem aztán a második negyed közepén Primász Ágnes
finom ejtése varázsütésre változást hozott. Mintha valamiféle
gátak szabadultak volna fel bennük, harciasabbak, keményebbek,
hangosabbak lettek, hergelték egymást, hergelték az
ellenfelet, régi önmagukra kezdtek hasonlítani. "Ez az,
Manó!” - üvöltötték egyszerre az emberhátrányban bravúrt
bemutató Sós Ildi becenevét, majd újra Primásszal pacsiztak: a
Dunaújvárosi Főiskola üdvöskéje egyenlítette ki az
összeszedett 2-0-ás hátrányt, ám mint a lefújást követően
mondta: "Bár csak az oroszok ellen mentek volna be ezek a
lövések.” Bár csak azon a meccsen védett volna így Sós
Ildi, tehetnénk ehhez hozzá, ám ne legyünk igazságtalanok a
világ legjobbjai közé tartozó kapusunkkal, hiszen a
negyeddöntőn az előtte álló védelem is csődött mondott. Nem
egy esetben hozták társai kiszolgáltatott helyzetbe, csak
bravúrok árán tudta volna tartani a frontot. Ám ez - és ezt ő
is belátja - nem a bravúrok világbajnoksága. Igen, igen,
újabb meccs ide vagy oda, még mindig rengetegszer kerül szóba
a rossz emlékű negyeddöntő.
Ott az ellenfél kapuja -
mutatja Faragó Tamás, a nôi válogatott szakvezetôje, s
játékosai ezen a meccsen meg is találták az irányt
(Fotó: Nëmeth Ferenc) |
Nincsenek ezzel másképpen az
ausztrálok sem: hiába tért vissza az újabb két olimpiai
bajnok, hiába játszik immáron öt sydneyi hős a csapatban, nem
sikerült jól ez a világbajnokág. Ahogy egyikük, Naomi Caslte
fogalmazott: "Jól kezdtük a meccseket, ám a második-harmadik
negyedben általában eljött egy olyan holtpont, amelyből nem
tudtunk kikecmeregni. Tehetséges csapatunk van, amelyben
sokkal több van, mint a hetedik vagy a nyolcadik hely. Jövőre
ezt meg is fogjuk mutatni!” Ismerős szavak… A szerdai,
ebédidőben rendezett találkozón amúgy Valkay Ágnes kontrája
után állt először magyar előny a táblán - később ez nem is
változott. Összeállt védekezés, remek kapusteljesítmény,
enynyi, nem több, ezzel meg is volt a meccs. Természetesen
Szremkó Krisztina csodás csavarjáról, Pelle Anikó gyors
megúszásáról, valamint Primász Ági harmadik találatáról se
feledkezzünk meg. Csak az a hétfői parti ne jutna az eszünkbe…
Mestermérleg Faragó Tamás: - Mint mondani
szoktam, a csapat csinálja az edzőt. Most nyertünk, ám az
oroszok elleni vereség után még mindig karcsú vagyok…
Görgényi István: - Ezúttal is megvoltak a
lehetőségeink, mi irányítottuk a meccset, ám nem tudtunk ezzel
élni. Játékhiányuk van a lányoknak, ezen kellene valahogy
változtatnunk.
|