Akár néggyel is." Na igen, ez volt a feladat: nemzetközi kupanegyeddöntőben míniusz háromról legyűrni egy görög riválist. Kalandoroknak való…
Az óhajtott, partról érkező segítség tartott legalább egy percig, minthogy a hazai kapu előtti centergyilkolászás megtorlatlan maradt. A túloldalon viszont kapott a Fradi egy négyest, amit Weszelovszky be is vágott - ezzel viszont jó időre ki is merítettük a bírók szimpátiakészletét. Innentől ugyanis a görögök egy rakás fórt kaptak, amivel úgy ahogy éltek is. Nálunk pedig megmutatkozott a magyar virtus: Székely és Szirányi Balázs is három bekk mellől lőtt gólt. Utóbbi ráadásul hat századdal a dudaszó előtt, hatos sapkában…
A második negyed a kupameccsekre olykor jellemző módon előny-hátrány csatába torkollott - mintegy kompenzálandó a kezdést, mi is kaptunk fórt rendesen. Szegény Szirányi Balázs agonizált a hellén hústornyok alatt, szusszanás nélkül méghozzá, mert a másik fradista center, Tóth László hasfalszakadása nem éppen "befáslizom és kész" jellegű sérülés.
A harmadik etap pontosan egy lépéssel vitt közelebb a célhoz: csupán Weszelovszky négyese jelentett változást. Közben a fiúk körbelőtték a kaput, Szirányi Balázs pedig kezdte elérni, hogy egy kései sztahanovista emlékdíjra jelöljék, mivel már nemcsak elöl centerezett, hanem bekkelt is hátul.

Szirányi Balázs (fehérben) remekül helyettesítette a sérült Tóth Lászlót (Fotó: Árvai Károly)

Az egyetlen ép középcsatárunkra talán jobban is ügyelhettünk volna…
Ahogy azt sejtettük, a záró periódusban már csak a szív hajtotta a srácokat, a tüdő kimerült. Mégis maradt esély, mert Székely csapatkapitányhoz méltón nyakába vette a társaságot és egy mázlis góllal összesítésben mínusz egyre hozta föl a gárdát. Volt sansz a hosszabbításra is. Volt. A zöldek a hirtelen jött fór okozta meglepettségükben ugyanis elbaltázták a támadást, és Létay lécen csattanó lövése medencén kívül landolt.
Ezzel a mozzanattal jutott tovább a Vuliagmeni. Talán egy kis mázli vagy egy vezérbika hiányzott. Ennyi és nem több.

Mi döntötte el a továbbjutást? - kérdeztük a két mestertől.
- Az első két negyedben többször is lett volna lehetőségünk két vagy három góllal elhúzni, de nem tudtunk élni a lehetőségeinkkel. Igazság szerint kint buktuk el a továbbjutást. A Vuliagmeni nagyon jó csapat, előfordulhat, hogy négy leendő olimpiai bajnokot láttunk játszani… - mondta Csapó Gábor.
- Az utolsó negyedben rengeteg apró mozzanat volt, ami döntőnek bizonyult. Ha az utolsó pillanatban a ferencvárosi lövés a kapufáról befelé pattan, akkor hosszabbításra kerül sor. Könnyen lehet, hogy ez esetben nem jutunk tovább, mert úgy érzem, a hazaiak lélektanilag fölénk kerekedtek volna - vélekedett Evangeliosz Rupakisz