Egerszegi Krisztináról, a világ egyik legeredményesebb úszónőjéről, arról, aki három olimpián öt aranyérmet nyert, nem lehet rossz filmet készíteni.

Egerszegi Krisztináról, a legeredményesebb magyar sportolónőről, az úszókirálynőről nagyon nehéz jó filmet csinálni.

Csütörtök délelőtt mutatták be Zákonyi S. Tamás Egerszegi című portréfilmjét - a társrendező Elek Ottó, az operatőr Seregi László és Varga Péter -, amely szeptemberben látható lesz az m1-es televízió csatornáján, s amelynek a videokazettája az Intercom forgalmazásában már megvásárolható.

A film nehezen született meg, hiszen Zákonyi 1992-ben a barcelonai olimpián határozta el a forgatást, 1993-ban látott munkához, 1996-ban az atlantai olimpián fejezte be. Akkor azt hittük, hogy Krisztina visszavulása után még abban az évben, például karácsonykor, látható lesz a televízióban, de amint azt a csütörtöki sajtótájékoztatón megtudtuk, évekig senki sem támogatta a film bemutatását.

A 103 perces alkotás nem lehetett egységes, mert a felvételek 1993-ban kezdődtek el, amikor már Egerszegi túl volt a nagy sikereken, a csúcson. Ezért az első részben a jól ismert televíziós felvételekből láthatjuk újra Egérke, majd Krisztina királynő győzelmeit, a világbajnokságon, az Európa-bajnokságokon, a szöuli, majd a barcelonai olimpián. A tudósításokat nyilatkozatok törik meg, a kommentátorok, Vitray Tamás és Knézy Jenő tudósításai azonban hangsúlyosabbak, mint a szokványos interjúk. A film egyetlen gyengesége, hogy a rendező túl sok embert szólaltatott meg Krisztináról, Göncz Árpádtól kezdve Bacsa István gyúróig. A nyilatkozatok közül, nem véletlenül, a világbajnok Hargitay András és az olimpiai ezüstérmes Gyarmati Andrea véleménye a legeredetibb.

A film időrendi sorrendben eleveníti fel Kiss László tanítványának a csodálatos pályafutását, s éppen ezért nem is annyira portréfilm, mint inkább dokumentumfilm. A hosszúsága ellenére nagy élmény volt újra látni Egerszegi felejthetetlen sikereit, mert az alkotás bemutatja azt is, hogy mennyi munka, szenvedés, kitartás kellett ahhoz, hogy többször is feljuthasson a csúcsra.

A bemutató után a sajtótájékoztatón megjelent a főszereplő Egerszegi Krisztina is, aki júliusban megszülte első gyermekét, Bálintot. A kismama elmondta, hogy a pici jól van, olyan pontos, mint egy óra, négyóránként éjszaka is felébreszti. A kérdésekre válaszolva közölte:

- Amikor Zákonyi Tamás megkereste az edzőmet, Kiss Lászlót, s elmondta az ötletét, hogy filmet akar csinálni rólam, először nemet mondtam. Aztán vállaltam, habár az első napokban nagyon szokatlan volt, hogy az edzéseken kamera lesi minden mozdulatomat, de aztán megszoktam. Hogy miért csak az édesanyám szerepel a filmen? A szüleim rengeteget segítettek, s nélkülük nem érhettem volna el ilyen nagy sikereket. Amikor úsztam, az apukám volt az egyik menedzserem, az anyukám kissé háttérbe szorult. Ezért javasoltam a rendezőnek, hogy a filmen ő szólaljon meg.

Az Egerszegi-film egyik csúcspontja, amikor a szöuli, a barcelonai és az atlantai olimpia győzelmeit egymás után elevenítik meg, s ekkor kiderül, hogy Krisztina a célba érkezés után egyszer sem ünnepeltette magát.

- Ez nem volt az én stílusom. Természetesen nagyon örültem a győzelemnek, de sok ezer ember előtt ezt nem tudtam és nem is akartam kimutatni. Teljesen más volt a helyzet otthon, vagy baráti körben. A filmben is elmondtam, s most is elárulhatom, hogy Atlantában, amikor kétszáz háton az utolsó ötven méter következett, s biztosan vezettem, nem az járt a fejemben, hogy ötödször is olimpiai bajnok leszek ismét, hanem az, ha beérek a célba, többé nem kell versenyeznem. Atlanta óta uszodában nem voltam, csak a Balatonban úsztam - mesélte Egerszegi Krisztina - olyan őszintén, mint amilyen a róla készült film.