|
| ||||
|
Férfi Bajnokok Ligája, Piros-csoport, 2. forduló
Menthetetlent mentettek -------------------------------------------------------------------------------- forrás: CSG, Nemzeti Sport 2003.02.02 -------------------------------------------------------------------------------- Egy horvát csapat ellen öt perccel a befejezés előtt háromgólos vesztésre állni - ez az a szituáció, amelyben csak egy dolog hiányzik: az utolsó kenet. Ehhez képest a Dominónak sikerült a feltámadás. Persze kellett hozzá némi segítség, ha nem is mennyei, de ...
Szóval egy
elbaltázott kontratámadással indult, Biros jobbat keresett a
jónál, Szívós azonban nem volt partner ehhez, avagy nem
kapásból lőtt, ahogy kellett volna. Még jó, hogy átellenben
egy szerelés okán megint lehetett spriccelni, Biros pedig
ezúttal nem bízott meg másban, maga fejezte be az akciót - a
remek önismeret pedig vezetést jelentett.
S miután a negyedik negyedben először hozták el a labdát a vendégek, majd előnybe kerültek, ebből pedig Simenc megint eltalálta a pipát - a lécről bevágódó labda a vonal környékén himbálózott, s úgy tűnt, bent is volt (noha kíváncsiak volnánk, Zágrábban megítélték volna-é ezt a gólt nekünk) -, immáron kettővel ment a klasszisgyülekezet. Nemsokára hárommal: Oreb távoli, lapos lövése is megakadt a sarokban, azaz öt perccel a vége előtt 10-7-re vezettek a vendégek. Innen visszakapaszkodni elvben nem lehetséges. Mégis sikerült. Molnár lerázta magáról Simencet - jó kis frázis, amit ők ketten műveltek egymással ... -, s centerből szépített, aztán Biros végre megzúgatta a harangokat kintről is (9-10). Ebben még a fordítás lehetősége is benne volt, csakhogy érkezett egy ejtés, amely a lécről épp Csomakidze elé pattant, Bereczki eltakarította - az ezért dukáló négyesből pedig Simenc ötödik gólját szerezte (9-11). Miután újabb két emberelőny maradt parlagon, alapvetően keresztet vethettünk a döntetlenre is. Egy perccel a vége előtt mindenesetre kaptunk még egy utolsó esélyt, s az időkéréseivel bámulatos érzékkel bánó Kovács István összerakta úgy az előnymegjátszást, hogy abból a meccs legszebb gólja szülessék: a tíznapos kihagyást követően nem százszázalékos állapotban játszó Molnár ismét bebizonyította, hogy a világ egyik legjobbja, hiszen a negyedik gólját érte el a varázslatosan "végigpöcizett" akcióból. Negyvenöt másodperc maradt, amikor végre sikerült labdát szerezni, tizenkettő. Kovács még mindig nem kért időt, hiszen meglódultak az elöllévők - itt lépett be a feltámasztási akcióba afféle botcsinálta Jézus Krisztusként Clara, az olasz bíró (higgyék el, efféle mentőakciókból láttunk eleget Zágrábban is meg másutt, azaz nem kell szégyenkezni a hazai pálya előnyének érvényesülése miatt). Merthogy a fehér ruhás adott egy újabb előnyt, amelynek ürügyén Kovács time-outot jelzett, s a maradék hat másodpercből három is elég volt az életben maradáshoz: Kiss passzát Fodor a rázuhanó emberek közül bevágta Percinic hóna alá. Nohát, valahogy így sikerült. A két pont volt a cél, most az egynek is örülni illik. De nagyon. Mestermérleg Kovács István: - Egy megnyert meccsből csináltunk izgalmas csatát: ha 7-5-nél belőjük az előnyöket, szerintem megvan a két pont. Ennek ellenére elismerés illeti a játékosaimat, hiszen nem kis fegyvertényt hajtottak végre a hajrában. Ozren Bonasic: - Megérdemeltük volna a győzelmet, hiszen zseniálisan játszott a csapat. Sajnos a végén hibáztunk mi is, mások is, ennek ellenére értékesnek tartom ezt az egy pontot, amelyet egy fantasztikusan izgalmas, színvonalas mérkőzésen szereztünk meg. |
| ||
|
||
|
||
|