A Honvéd edzője, Kovács István továbbra sem tett le a csoportelsőségről
Örülnek, bár kissé keseregve
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: CSG, Nemzeti Sport 2003.02.04
--------------------------------------------------------------------------------
Mi a két döntetlenünkkel voltaképpen boldog
kupanapot zártunk - ugyanakkor a horvátoknak a Mladost Zagreb
által szerzett egy ponttal kellett beérniük, további három
együttesük búcsúzott a nyolc között. Ráadásul a zágrábiak is
inkább búslakodhattak a Kőér utcai ikszet követően, hiszen egy
perccel a befejezés előtt még két góllal vezettek.
Mindazonáltal a meccs vendéghőse, a 37 évesen régi önmagára
emlékeztető, öt gólt szerző Dubravko Simenc a lefújást
követően közölte: "Azt hiszem, ezt az összecsapást mindenki
élvezte, jó hírverése volt a vízilabdának. Sajnálom, hogy nem
győztünk, de néhány technikai hibát elkövettünk a hajrában,
emiatt veszítettünk pontot. Ennek ellenére felesleges
bánkódni: úgy gondolom, hogy Dominót megszorítani kivételes
teljesítmény, csoportunkban másnak nem nagyon fog sikerülni."
A Domino-BHSE szakvezetője, Kovács István ugyanakkor azt
fejtegette, hogy "nem így terveztük, de ahogy a meccs alakult,
örülnünk kell az egy pontnak. Sajnálom, hogy végül be kellett
érnünk ennyivel, ám az eredmény igazságos: könynyen
nyerhettünk volna, reálisan azonban el kell ismerni, ők
vesztették el az egyik pontot." A mester többször végignézte
már a partit videóról, s úgy vélte, igazán az volt a döntő,
hogy "amikor jó pozícióban voltunk, s vezettünk 7-5-re,
kimaradtak az emberelőnyök, ráadásul a harmadik negyedben csak
mi kaptunk fórt - ha ekkor kihasználjuk a lehetőségeinket,
száz százalékra veszem, hogy győzünk. Ehelyett kaptunk
zsinórban öt gólt, és sajnos azt kell mondanom, nem egy akadt
ezek közül, amely elkerülhető lett volna. Három horvát gól is
hét méteren kívüli lövésből született, ez ezen a szinten
luxus. Ebben a periódusban nem ment elöl, és hátul is
gondjaink akadtak." Minthogy a meccsen már a második
negyedben is akadt egy fekete lyuk (5-2 után lett 5-5), adódik
a kérdés, miért nem koncentráltak jobban az első figyelmeztető
jelet követően. "A kettő között volt különbség, hiszen a
második negyedben két emberelőnyből és egy rossz váltást
kihasználva egy kontratámadásból egyenlített a Mladost, utána
viszont az ötből négy gól esett akcióból. Kétségtelen, Kovács
Zoli nem védett jól, amit sajnálok, mert az egész héten
mutatott formája mást sejtetett. Az viszont dicséretes, hogy a
csapat nem tört össze, s 7-10 után jó volt látni, hogy
függetlenül az eredménytől, ugyanúgy mentünk tovább.
Hihetetlenül jó érzés volt ezt átélni, továbbá látni azt, hogy
a legvégén, amikor igazán döntő volt, három kihagyott fór után
az utolsó kettőt belőttük, mégpedig gyönyörűen." Arra a szolid
felvetésre, hogy a hajrában mintha élveztük volna a hazai
pálya előnyét, Kovács eképp felelt: "Lehet, hogy az összkép
ezt sugallja, ám én a videofelvétel alapján azt mondom, a
kiállítások kiállítások voltak, azaz nem ajándékokat kaptunk a
játékvezetőktől." Tavaly a hazai vízben begyűjtött hat
pont alapozta meg a Domino Final Fourba jutását - az idén a
Kőér utcai száz százalék már nem jöhet öszsze, ellenben az
Olympiakosz pontvesztése is azt sejteti, hogy a továbbjutás
igen. Kovács erről is kissé másképp gondolkodik: "Mi elsők
akarunk lenni, azaz két hét múlva győzni megyünk Pireuszba
is."
Fodor Rajmund: a szükséges plusz
Fodor
Rajmund a nizzai nyitányt követően a második körben is
emlékezeteset nyújtott, avagy világklasszisát bizonyítva a
létező legkiélezettebb helyzetben, a létező legpontosabb
lövéssel mentett pontot, három másodperccel a duda előtt. "Nem
ezért vettek?" - kérdezte nevetve, majd a véghajrá
történéseinek ecsetelésére tért. "Ez egy olyan emberelőnyös
felállás, amelyet elvétve gyakoroltunk eddig: a lényege, hogy
egy-két passz után vagy ellövöm a labdát, vagy feladom a kapu
előtt álló Biros Petinek. Itt most nem lehetett sokat
gondolkodni, mielőtt megkapod a labdát, már fel kell mérned,
hogy mozognak a védők, s néhány tizedmásodperc alatt el kell
döntened, hogy passzolsz vagy rálövöd. Az utóbbi mellett
döntöttem, jóllehet a bejátszás sem lett volna rossz megoldás,
ugyanis Csomakidze két kezét feltartva védekezett előttem,
azaz nem fogta Petit. Tudtam, hogy ezt fogja csinálni,
szerencsére sikerült eltalálni a rést a karjai és a kapufa
között. Persze, az, hogy idáig eljutottunk, nem csak az én
érdemem: ahhoz, hogy a padló alól felálljunk, kellett Molnár
Papesz remek centerezése, Biros Peti átlövése, no és az a
csodálatosan megjátszott fór is. Az a plusz, amivel néhány
ember bír ebben a csapatban, kijött a végén, ezért szereztünk
pontot, amit szerintem sikerként kell elkönyvelni."
|