A Kásás Zoltán edzette, a görög Olympiakosz Pireusz skalpjára vadászó - az a tavalyi BL döntő ugyebár ... - pólósok tudniillik a XIII. kerületi Honvéd-bázison hagyták autóikat, hogy onnan stílszerűen egy piros-fehérre mázolt busszal tegyék meg a reptérig vezető útat. Arra már az Ikarus fedélzetén derült fény, hogy aki a vízben jó "zsugás", az a parton is az: a Molnár Tamás, Sugár Sándor, Biros Péter, Tóth Imre, Kovács István alkotta kártyás kvintett akkora csatát produkált, hogy azt Texas bármelyik ivójában levetíthették volna oktatófilm gyanánt. A bukott partikat kommentáló megjegyzéseket engedelmükkel nem idéznénk, ugyanakkor itt és most helyt adnánk Vári Attila csapatkapitány kérésének, miszerint feltétlenül írjuk le azt, hogy a többség közben verseskötetet olvasott ...
Még a Dózsa György úton járt a csapatot szállító busz, amikor begurult mellé egy másik, az oldalán látható felirat szerint a turistákat Budapest nevezetességeivel megismertető jármű. Miután néhány másodperccel később a "szomszédból" tágra nyílt szemekkel bámulták a fiúkat, gyanítjuk, a gyorsan kapcsoló idegenvezető a következőket mondhatta a mikrofonba: "Hölgyeim és uraim, ha balra néznek a Hősök terét láthatják, ha jobbra, akkor a világklasszis magyar vízilabdázókat ... "
Ferihegy II/B terminálján Bereczki Miklós került a középpontba. A jobbkezes bombázó tudniillik a szükséges sportfelszerelése mellett egy kisebb falunak elegendő süteménymennyiséggel indult útnak: harminckettedik születésnapja alkalmából - a jó szokásoknak megfelelően - ritka finom falatokkal lepte meg - (siker)éhes társait. Rigó Jancsi, csoki- torna, málnás kocka - lám, ilyen az élet habos oldala. Örömmel jelentjük továbbá, hogy az ünnepelt kezét megszorítók között volt az a Fodor Rajmund is, aki a hét elején még lázzal küszködött, ám a "Bereczki-cukrászda" termékeihez hasonlóan betegségét is legyűrte, így semmi akadálya nem lesz annak, hogy a szombat délutáni, sorsdöntőnek is titulálható BL-összecsapás keretében "megmártózzon" a kissé kopottas pireuszi uszoda medencéjében.
A csütörtöki nap egyetlen rossz hírét a magyar légitársaság 232-es számú járatán kapta a küldöttség. No, nem kell megijedni, nem azt hozták a tudomásunkra, hogy leszakadt a bal szárny - csupán annyi történt, hogy harminckét perccel a landolás előtt 800 kilométeres sebességgel haladva 11 300 méter magasban Szentei Péter közölte az otthoni mínuszok után némi melegségre vágyó játékosokkal: Athénban sem sokkal jobb a helyzet, a felhős, esős időjárás maximum 5 Celsius-fokkal párosul. A gép kapitánya a leszállást követően azért mosolyt is csalt az arcokra, midőn bejelentette, sok szerencsét és a győzelmet kíván a honvédosoknak. A fedélzeten ülő néhány görög persze úgy csinált, mintha nem értené, miről is van szó. Igaz, az is elképzelhető, hogy tényleg nem értette ...