Az öreg harcos amúgy hovatovább "Nizza-specialistává" nőtte ki magát az idén, elvégre a januári nyitányon ő is vízbe szállt, helyettesítendő a vírus által leterített társakat. Akkor heveny izgalmak közepette készült a Domino, elvégre a nyitányon, centerek nélkül a nizzai "világválogatott" ellen egyáltalán nem tűnt egyszerűnek a két pont bekasszírozása. Végül sikerült, és az alaphang annyira zengzetesre sikeredett, hogy azóta a Domino végig is vágtázott a Piros-csoporton, becsületbeli üggyé szelídítve a zárókör találkozóját a két franciával felálló francia bajnok ellen.
Egy pillanatig sem tűnt motiválatlannak a hazai egylet: bár majd’ négyperces gólszünet vezette fel a partit - Kovács Zoltán parádésan védett hátrányban, míg Biros közelről nyomta kapufára a labdát -, Szívós ravasz surrantása, majd Bárány húzása emberelőnyből már hét perc után jelezte, ma sem kell nagyobb meglepetéstől tartani (ahogy Fodor odaadta Báránynak a labdát, abban benne volt a magyar pólókultúra száz éve).
A második rész csak ráerősített minderre: ugyan egy előnyből Hrosik szépített, ám ezt követően megint a Domino volt az úr. Jóllehet megint következett egy góltalan periódus, Bárány varázslatos centerezése újabb lendületet adott csapatának: a védőivel négy perce harcoló, bivalyerős csatár csodálatosan etetett meg három bekket is, hogy aztán a hosszú sarokba terelje a labdát. Közben Kovács újabb szédületes védése illusztrálta, nem véletlenül került a krecli elé a harmadik hazai BL-partin sem. A jó hangulatról Biros gondoskodott, elébb egy pazar megúszást követően bombázott a hosszúba, később pedig azt a négyest értékesítette, amelyet Tóth harcolt ki (hiába no, fél lábbal is megy az öreg harcosnak...). A szünet előtt még Gyurcsi faragott valamit a hátrányból (5-2), de érezhető volt, ez csupán halovány reménysugár a Riviéra legjobbjainak.

Magyar belharc: Bárány Attila (fehérben) többször is túljárt Komlósi Péter eszén, a második negyedben szerzett centergólja igazi mestermunka volt (Fotó: Meggyesi Bálint)