Kásás Zoltánnak már van vb-aranya (Fotó: Németh Ferenc)

A világbajnokságra készülő magyar és szlovák együttes edzőmérkőzésén csak az utolsó percekben billent a mérleg nyelve a mieink oldalára. A játékosok panaszkodtak a víz hőfokára, amit Vojvoda István uszodavezető ígéretére keddre felmelegítenek. Amíg a pólósok a vízben voltak, Kásás Zoltán a medence partján nosztalgiázott. "Kellemes időszakot töltöttem Tatabányán, ahol 1977 és 1985 között kétszer is edzősködtem - emlékezett vissza a Vasas-tréner, aki Kemény Dénes munkáját segíti a válogatottnál. - A fiam, Tamás 1977-től ebben a medencében tanult meg úszni. Ô már bizonyára nem emlékszik azokra az időkre, amikor alig egyévesen utánunk ugrott a vízbe. Már akkor sejtettem, hogy pólós lesz, és amikor négy-öt évesen Kapcsándi Laci bácsinál elkezdett úszni, biztosak voltunk abban, hogy köztünk a helye. Magunk is kíváncsiak vagyunk, milyen lesz a viszonyunk a Vasasnál, ám először a vébé van soron. A magyar válogatott 1973-ban nyert utoljára vébéaranyat, abban a csapatban jómagam is játszottam - jó lenne, ha most ez a válogatott a fiammal és a többiekkel együtt megnyerné a barcelonai tornát.”