Horvátország: ez már több mint egy kapufa
------------------------------------------------------------
forrás: , Nemzeti Sport 2003.07.21
------------------------------------------------------------
Dőreség volna mindent arra az egyetlen
kapufára fogni, ám talán mégsem túlzó a megállapítás: a
Frankovic által kihagyott, sokat emlegetett ziccer a románok
ellen nemcsak a csoportelsőségbe, nemcsak a könnyebb ágba,
hanem egyenesen a legjobb nyolc közé jutásba került délnyugati
szomszédainknak!
Ausztrália-Horvátország 10-6!!!
A világbajnokság eddigi legnagyobb meglepetése, hogy
az Európa-bajnokságon egy hónapja szenzációsan menetelő
Roje-csapat a pótmeccsén elbukott, ami nem csupán a vb miatt
sokkoló számukra: ezzel elúszott ugyanis a selejtező nélküli
olimpiai kvalifikáció… "Nagyon szomorú vagyok, nem tudom,
mi történhetett. Az ausztrálok sokkal jobban koncentráltak,
sajnos megérdemelten nyertek” - ismerte el Igor Hinic, aki
Smodlakával párban hiába szállította futószalagon az
emberelőnyös helyzeteket, a társak általában a kapufát
választották, vagy egész egyszerűen a fonalat rendkívüli módon
elkapó Stanton kapus hárított. "Ha egy góllal kapunk ki,
nyilvánvalóan tudnék mit mondani, de így…? Egész egyszerűen
nem értem, miért blokkoltunk le, borzasztó ez a vereség. Az a
legfőbb probléma, hogy a jövő évi olimpiai selejtezőre
rendkívül nehéz lesz felkészülnünk, hiszen nagyon rossz időben
van” - csóválta a fejét Zoran Roje, a horvátok kapitánya, aki
sportszerűen gratulált a győztes együttes mesterének. Erkin
Sagajevnek természetesen fülig ért a szája: "Hihetetlen!
Százszázalékos teljesítményt láttam a csapatomtól, nem is
találok rá szavakat. Mindent úgy csináltak a játékosok, ahogy
megbeszéltük, nagyon boldogok vagyunk. Megpróbáljuk ugyanezt
megismételni az olaszok ellen, de jól tudjuk, azon a meccsen
sem mi leszünk az esélyesek.”
A horvátok, úgy tűnt, el
sem tudták képzelni, hogy bajba kerülhetnek, nyugodtan,
türelmesen játszottak - mintha arra bazíroztak volna, hogy
vetélytársuk szép lassan úgyis elkészül az erejével. Nem így
történt, sőt! A 4-3-as szünet után indult csak be igazán az
ausztrál gépezet, Woods, Osadchuk és Neeshamm is túljárt Vican
eszén, majd az utolsó negyedben Semmens gólja döntötte el
végképp a partit.
A találkozót a melegítő szerbek is
hitetlenkedve szemlélték, így amikor Juhász György sípszavára
vízbe ugrottak a románok ellen, Manojlovics kapitány gyorsan
figyelmeztette is tanítványait, itt, az egyenes kieséses
szakaszban már nem szabad hibázni. És tisztelni kell az
ellenfelet! Nos, az Európa-bajnok nem esett a horvátok
hibájába, az első pillanattól kezdve magas hőfokon játszott,
így pedig fikarcnyi esélye sem lehetett az amúgy láthatóan
sokat fejlődő román válogatottnak.
A lelátón kémkedő
magyar stáb, a Kemény Dénes, Kásás Zoltán, Mátéfalvy Csaba
trió a második menetben meg is unta a mészárlást, fogta magát,
és hazaballagott pihenni - mi tagadás, nem volt keserű amiatt,
hogy nem kellett a játékosokat az ausztrálok ellen vízbe
küldeni…
A szombati két meglehetősen intenzív edzés
után vasárnap ejtőzhettek a nem titkoltan vb-aranyra áhítozó
pólósaink (természetesen megünnepelték Kásás Tamás 27.
születésnapját), akikre a szlovák csapat vár majd. Mint
hangsúlyozták, nem esnek a horvátok hibájába. Hihetünk nekik.
Férfiak
A 13-16. helyért: Kanada-Japán
6-1, Brazília- Kína 8-6.
Középdöntő. A nyolc közé
jutásért: Ausztrália-Horvátország 10-6 (1-1, 3-2, 3-0,
3-3). Gólszerzők: Franklin 2, Woods 2, Thomas 2, Figlioli,
Semmens, Neeshamm, Osadchuk, ill. Frankovic 2, Vranjes, Dogas,
Barac, Fatovic. Szerbia-Montenegró-Románia 11-3 (3-0, 3-1,
0-1, 5-1). G: Sapics 4, Udovicsics 2, Vujaszinovics 2, Savics,
Ikodinovics, Jokics, ill. Iosep, Cretu, Juravle.
Szlovákia-Németország 7-6 (1-2, 1-1, 4-1, 1-2).
Görögország-Oroszország 15-14 (3-3, 1-1, 2-1, 2-3, 1-0, 0-1) -
négyméteresekkel: 6-5
Frankovic halálágról döntő kapufája
------------------------------------------------------------
forrás: , Nemzeti Sport 2003.07.20
------------------------------------------------------------
A nagy öreg, Dubravko Simenc azonnal
odasietett hozzá vigasztalni, majd megrohanták a
rövidinterjúkat készítő zöld pólós szervezők, sőt a horvát
újságírók és rádiósok is őt nyaggatták.
Mi magyarok is megjegyeztük a nevét. Mi,
tagadás, szívesen eltekintett volna ettől a népszerűségtől, de
a sportoló élete már csak ilyen. Nikola Frankovic, a horvátok
26 esztendős játékosa kis túlzással egymaga a halálágra, az
olasz, spanyol, szerb csapat társaságába küldte csapatát. Mint
beszámoltunk róla, a románok elleni találkozón egyedül úszott
a legvégén a kapu felé, a labdát is megkapta, ám négy
másodperccel a dudaszó előtt öt méterről a kapufára tüzelt,
így maradt a csak háromgólos, 12-9-es győzelem, aminek
köszönhetően Magyarország lett a csoportgyőztes, és került a
könnyebb ágra. - Ezt elszúrta… - El sajnos. Ez az első
világbajnokságom, nem szégyellem bevallani, még kell némi
rutint szereznem. Játszottam már nagy meccseket, de a
világbajnokság légkörét meg kell szokni - mondta Frankovic a
körülötte összegyűlteknek. - Úszhatott volna közelebb,
miért kapkodta így el? - Mondom, rutin kérdése. Azt
hittem, mindjárt megszólal a duda, így megpróbáltam eltalálni
a felső sarkot. A kapusnak nem lett volna esélye, ám sajnos
pontatlanul céloztam. Elkapkodtam a helyzetet. - Mit
szóltak a társai? - Rendesek voltak, senki sem bántott.
Azt mondták, nem csak ezen múlt, hamarabb kellett volna
megszereznünk a szükséges előnyt. - Viszont ha belövi a
ziccert, kedvezőbb helyzetben lehetnének. - Lehet, de nem
esünk kétségbe, hiszen úgy vagyunk vele, csak jót tehet nekünk
az, hogy a szünnap helyett játszanunk kell vasárnap. Meccsről
meccsre javulni fogunk, és szerintem az olaszok ellen is van
keresnivalónk. - Ez igaz, de ha ezt a két meccset sikerrel
veszik, még mindig ott a spanyol vagy a szerb akadály. -
Jó csapatunk van, úgyhogy nem félünk senkitől.
|