Csak az utolsó negyedben nyerte meg a mérkőzést a Kemény-társulat
A végén rákapcsoltak
------------------------------------------------------------
forrás: AZ, Nemzeti Sport 2003.07.17
------------------------------------------------------------
Egészen pontosan 19 perc és 33 másodperc
szükségeltetett ahhoz, hogy megszerezze a vezetést csapatunk.
Sok. Vagy inkább: sokk. Kemény Dénes szövetségi kapitány is
nehezen élte meg a történéseket, nem gondolta volna, hogy ezen
a meccsen ennyit kell kiabálnia, mire előnyt mutatott végre a
tábla, el is ment szépen a hangja…
Férfiak A-csoport, 2. forduló
Voltaképpen az
sem túlzás, ha azt állítjuk: a szünetig Szécsi Zoltán hozta
döntetlenre a partit. Ahhoz képest, hogy a csoportelsőség
érdekében a minél nagyon különbségű győzelemért ugrottak
játékosaink a vízbe, bizony, több mint meglepőnek tűnt mindez.
Az kétségtelen, a körülmények (reggeli időpont, tűző
napsugarak) messze nem voltak ideálisak, de - mint ahogy
szimpatikusan Fodor Rajmund is megemlítette - ugyanezt a
románok is elmondhatták. Azok a románok, akik néhány csúnyán
ellőtt magyar helyzet után felismerték, megnehezíthetik a
mieink dolgát. Bátran, az esélytelenek nyugalmával
vállakoztak, egy emberfórt és egy meglepő lefordulást is
precízen hajtottak végre, centerük, Radu aktivitásával tűnt ki
a mezőnyből. Tulajdonképpen nem rajtuk múlt, hogy nem
folytatták a sort, hiszen becsülettel megtornáztatták Szécsit,
aki az ő pechükre, a mi szerencsénkre hatékonyan
nyújtózkodott. A két találatra Benedek Tibor és Fodor
tudott csak válaszolni, köszönhetően annak, hogy feltűnően
siettette a támadást válogatottunk. Kétségtelen, Dinu, a
románok kapusa is jól védett, ám érdemes ehhez hozzáfűzni,
hogy láthatóan a mieink tették őt naggyá. Már amikor
eltalálták a kaput, hiszen nem egy mellélövést jegyezhettünk
fel… A térfélcserét követően sem változott egy darabig a
képlet: próbálkozó, görcsös akarattal próbálkozó magyar
együttes, és iparosan dolgát tevő, láthatóan egyre inkább
fáradó román alakulat. Raducanu tanítványai Musat fórból
történő húzásával ismét vezettek, ám Fodor higgadtsága gyors
egyenlítést ért. A kapufákkal is hadilábon álltak Kásásék -
egészen a fentebb említett időpontig, amikor is Varga II Zsolt
lécforgácsoló akciója után a feladóhoz pattant vissza a labda,
aki így a kipattanót egy svunggal értékesíthette. A
vezetés megszerzése után indult be a gépezet, a támadások is
felnőttek a védekezés mellé: Benedek a Molnár Tamás által
kiharcolt négyméterest értékesítette, aztán első számú
centerünk szabadult meg gólt érően védőjétől, majd Biros Péter
két szépségdíjas találata következett. Az egy álommal
szegényebb, fizikailag felőrölt vetélytárs ekkor már
beletörődött a megváltoztathatatlanba, abba, hogy az utolsó
menetben sebbességi fokozatot váltó, húsz percig egyesben
araszolgató magyar válogatott végül sima győzelmet szerez
ellene.
Mestermérleg Kemény Dénes:
- Ha igaz, hogy egy világverseny végén az a csapat játszik
jól, amely az elején rosszul, akkor örülhetünk… Liviu
Raducanu: - Örülök, hogy jól játszottunk, az viszont kár,
hogy a végén így leeresztettünk. Ne felejtsük, az olimpiai
bajnok ellen tartottuk ilyen remekül magunkat, ami bíztató
lehet a jövőre nézve.
Benedek: Alkalmazkodtunk
hozzájuk
Az öltözőbe menet a mezőnyjátékosok közül
egyértelműen Fodor Rajmund kapta a legtöbb vállveregetést.
Olimpiai bajnok szélsőnk a mérkőzés kritikus pillanataiban,
1-2-nél és 2-3-nál értékesített magabiztosan egy-egy
emberelőnyös helyzetet, előbb pattintott, majd utóbb ügyesen
hajolt el a blokk mellett, szinte egymaga továbblökve a csapat
némileg kátyúba ragadt szekerét. A dicsérő szavaknak
örült, ám saját teljesítménye helyett általános értékelésbe
fogott: "Sajnos csak az utolsó negyedben játszottunk úgy,
ahogy kellett volna, nem tudom, mi történt. Jó lenne, ha
pénteken a horvátok kevesebbel nyernének, jól jönne a szünnap,
ám valószínűleg nem adatik majd meg, és másodikok leszünk a
csoportban.” A lelátón a nap miatt felettébb zavaros volt
a látás, vajon a vízben milyen lehetett a helyzet? A megannyi
pontatlan átadásból úgy tűnt, nem éppen ideális. "Nem is volt
az - így a felvetés kapcsán Fodor Rajmund. - A medence egyik
szélén szinte semmit sem lehetett látni. Korán is volt,
bágyadtak is voltunk, ám a körülmények nem szolgálnak
mentségül az első három negyedben nyújtott teljesítményünket
illetően, hiszen az ellenfél is ugyanebben az uszodában,
ugyanilyen korán játszott. Így sikerült, reméljük, lesz ez még
sokkal jobb is.” "Lesz, megígérhetjük! - vette át a szót
jó csapatkapitányhoz illően Benedek Tibor. - Úgy tűnik,
alkalmazkodunk az ellenfelekhez: ha gyengébb csapattal állunk
szemben, mi is gyengén muzsikálunk, ha viszont erős a rivális,
nekünk is jobban megy.” A Recco balkezese leginkább a nagy
akarásnak tudja be a reggeli dekoncentráltságot, mint
mondotta: "A horvátok elleni döntetlen után ugye az volt a
cél, hogy minél jobban kiüssük a románokat. Az elején akartuk
megnyerni a meccset, sietettük a játékot, kapkodtunk,
elszórtuk a labdákat. Aztán amikor kezdett meleg lenni a
helyzet, végre nemcsak töltöttünk és tüzeltünk, hanem
gondolkodtunk, koncentráltunk is, sokkal megfontoltabbak
lettünk.”
Vizes menü Július 17.
(csütörtök). Nők: Nagy-Britannia-Brazília, 9.30.
Ausztrália-Kanada, 10.45. Japán-Venezuela, 12.
Hollandia-Oroszország, 13.15. Németország-Egyesült Államok,
16. Görögország-Franciaország, 17.15. Magyarország-Kazahsztán,
18.30. Spanyolország-Olaszország, 19.45
Szenvednek a kontinensbajnok szerbek
Az Európa-bajnok szerbek sincsenek még
csúcsformában, csak nem kis szerencsével fektették két vállra
az ausztrálokat.
További eredmények
Férfiak. A-csoport: Horvátország-Kanada 13-3 (5-2,
3-0, 2-1, 3-0). Gólszerzők: Stritof 4, Simenc 2, Fatovic 2,
Smodlaka 2, Frankovic, Barac, Hinic, ill. Cosic, Marks, Miller
B-csoport: Egyesült Államok-Japán 14-4 (4-1, 2-1, 5-0,
3-2). G: Azevedo 4, Amr 2, Wright 2, Beaubien 2, Omsby,
Segesman, Powers, Wigo, ill. Aojagi, Naganuma, Szato T.,
Jamamoto. Szerbia-Montenegró- Ausztrália 7-6 (2-1, 0-1, 3-1,
2-3). G: Ikodinovics 2, Nikics, Udovicsics, Sapics, Savics,
Vujaszinovics, ill. Osadchuk 3, Thomas, Woods, Whalan
C-csoport: Olaszország-Németország 11-8 (3-1, 2-2,
4-3, 2-2). G: Postiglione 2, Fiorentini 2, Angelini 2, Felugo
2, Bencivenga 2, A. Calcaterra, ill. Kreuzmann 3, Dierolf 2,
Wolltham, Nossek, Pohlmann. Görögország-Kína 17-2 (7-0, 3-2,
3-0, 4-0). G: C. Afrudakisz 3, Vlontakisz 3, Tomakosz 3,
Theodoropulosz 2, Kalakonasz 2, Skizasz, Mazisz,
Hadzitheodoru, Szanta, ill. Jü Li-csüan, Vang Jong
D-csoport: Szlovákia-Brazília 7-4 (2-2, 2-1, 1-1,
2-0). G: Hrosik 2, Cipov 2, Nizny, Veszelits, Gyurcsi, ill.
Seabra 2, Perrone 2. Spanyolország-Oroszország 10-8 (4-2, 1-3,
1-2, 4-1). G: Pedrerol 2, Hernández 2, Pérez 2, Gómez 2,
Ballart, Sánchez-Torill, ill. Jerisov 2, Jacev, Csomakidze,
Sztratan, Gorskov, Zakirov, Rekecsinszkij
Az utolsó negyedben sikerült csak sok gólt lőni
Négy gól a horvát lecke
------------------------------------------------------------
forrás: SZG, Nemzeti Sport 2003.07.17
------------------------------------------------------------
Mint egy igazi kupameccsen: nemcsak győzni
kellett, az sem volt mindegy, mennyivel. A magyar csapatnak
néggyel sikerült, a horvátoknak öttel kell.
Molnár (balra) két gólig
jutott (Fotó: Reuters/Balogh
László) |
Miután a nyitómérkőzésen a
horvátok ellen 7-7-es döntetlent játszott Kemény Dénes
szövetségi kapitány csapata, a csoportelsőségről, és az azzal
járó automatikus negyeddöntős helyről a románok elleni
gólkülönbség fog dönteni (a nemzetközi szövetség, a FINA
szabályai szerint a várhatóan csoportutolsó Kanada elleni
eredmény ebben a tekintetben nem számít). A horvátok abban a
kényelmes helyzetben vannak, hogy megvárhatják, mi mennyit
játszunk keleti szomszédunkkal, majd "csak” annyi a feladatuk,
hogy több góllal nyerjenek. Ha csak három negyedet pólóztunk
volna a románokkal, nem lenne nehéz feladatuk Simencéknek…
Mert az első három játékrészben szenvedett a magyar
válogatott. Molnár "Papesz” kapufája után az ellenfél szerzett
vezetést, amit Benedek Tibi egalizált nem sokkal a negyed vége
előtt. Ennyi és nem több… A következő játékrészben ugyanitt
folytattuk, azzal a különbséggel, hogy most Fodor Rajmund
egyenlített 1-2-nél. Ezt megtette a harmadik hét percben is,
2-3-nál, merthogy ismét Románia került előnybe, de most végre,
végre a negyed végén - jó pár kapufa után - Varga II Zsolt
centergóljával vezettünk, először a meccs folyamán!
Ez
szerencsére megadta az alaphangot a folytatásra, beindult a
magyar válogatott szekere. Benedek büntetője és Molnár első
találata már háromra növelte az előnyt (6-3), ami
nehézbombázónk, Biros Péter két lökete után, kis román
közbepiszkítással négyre nőtt (8-4), Molnár újabb góljának
köszönhetően a végeredmény is négy maradt. Ezt így már ki
lehet tenni az ablakba, igaz, Kemény Dénes hangszálait
alaposan megviselte az első három negyed, amelyben
dekoncetráltan, könnyelműen pólózott a magyar válogatott, s ha
nincs a negyedik játékrész feltámadása, már készülhetnénk is a
középdöntő pluszmeccsére. Igaz, ez a négy gól sem túl sok, így
román barátaink jóindulatára és küzdeni tudására vagyunk
utalva - reméljük, mindent elkövetnek Horvátország ellen
azért, hogy ne szenvedjenek öt- vagy többgólos vereséget. Ha
mégsem (vagy erőfeszítéseik nem hoznak sikert - erre is
jelentős esély van), akkor sincs tragédia, csupán egy
szabadnapot veszítettünk. Remélhetőleg.
Magyarország-Románia 9-5 (1-1, 1-1, 2-1, 5-2)
G: Benedek, Fodor, Biros, Molnár 2-2, Varga Zs. 1, ill.
Cretu 2, Bonca, Musat, Radu 1-1
|