Öt esztendőt követően újra a fináléban játszhat Kemény Dénes csapata
Miénk volt ez a nap!
------------------------------------------------------------
forrás: AZ, Nemzeti Sport 2003.07.25
------------------------------------------------------------
Kis híján sikerült elaludni az első két
negyedben kiharcolt előnyt, a végén bizony izgulnunk kellett,
nehogy kiengedjük a kezünkből a jól megérdemelt győzelmet.
Nem, nem, még nem
a görögök elleni elődöntőről, hanem egy, a szlovákokkal
szembeni csatáról van szó, 2001. július 24-éről. Napra
pontosan két éve szintén vb-meccset vívott válogatottunk, ott,
Fukuokában, a jó nevű Hakata-no-mori Teniszcentrumban
felállított medencében gyűrte le 9-8-ra a tótokat. Mi tagadás,
2003. június 24-én, este tíz óra tájban is kiegyeznénk ezzel
az eredménnyel… Az állandóságot nem csak a nap, hanem
Chaney jelenti - az amerikai bíró ott izzadt a két évvel
ezelőtti meccsen, és itt izzad most is. Még örülünk is neki
(no nem annak persze, hogy a nagy melegben folyik róla a
víz…). A töröknek? Neki nem. Mert ugyan, mint a mieink
mondják, "Jól elvagyunk általában vele”, ám görögbarát szíve
is közismert. A mesterek félórával a start előtt az
ajtóban egymásba botlanak, puszi, puszi, gyors köszönés, szent
a béke, még sikert is kívánnak a másiknak. A harmadik helyért
zajló meccsre majd, természetesen… Campagna sejtelmesen
mosolyog. Miért is idegeskedne? Lesz, ami lesz, története
legjobb vb-szereplését produkálja Görögország, ahogy mondja:
"A magyaroknak van nagyobb veszítenivalójuk, amúgy is jobbak.”
Ravasz. Megpróbálja elhitetni, hogy csapatának voltaképpen
esélye sincs, hogy az ő fiacskái már megtették a magukét, hogy
bőszen készülnek a bronzmérkőzésre. Na persze… Ismerjük a
mentalitásukat, minél nagyobb a tét, annál elszántabbak, annál
inkább csípnek, rúgnak, harapnak. Az olimpiai , világ- és
Európa-bajnok mester is tisztában van ezzel, csak hát a
pszichológia, ugyebár… Nem viselkedett másként két éve a pesti
Eb-n és az említett japán vb-n sem, aztán szépen
leszállópályára kényszerítette csapatával a meinket. Jóllehet
ezt még olasz kapitányként tette… Kemény Dénes
feszültebbnek látszik. Ez is érthető. A létező összes címet
begyűjtötte kiválasztottjaival, a vb-arany ez egyetlen
hiánycikk. Perthben második, Fukuokában ötödik lett
csapatával, most csak az első helyben gondolkozik. Mint teszi
ezt odahaza tulajdonképpen mindenki. Arany, arany és arany, ha
a vízilabda kerül szóba. És az utolsónak bizony már három éve…
Varga Tamásnak
(labdával) gólt ugyan nem sikerült szereznie, ellenben
kemény védekezésével hozzájárult a döntôbe kerüléshez
(Fotó: Németh Ferenc) |
Hogy ne kelljen még egy
esztendőt várni a folytatásra, a végigjátszott himnuszokat
követően (eddig az összeset kb. 20 másodperc után
lekapcsolták…) Kásás Tamás úszik villámgyorsan a labdára, ám
Thomakosz nála is sebesebb. A lelátón megháromszorozódik a
magyar tábor, sokan érkeztek otthonról az utolsó három napra,
igaz, sokan nem kapnak már jegyet, így a tengerpartól
hallatják hangjukat. Az első találatot Kalakonasz szerzi,
előnyből, ám átellenben Kásás kiharcolja, és be is vágja a
négyméterest. Ismerkedés? Ugyan már! Ismerik ők egymást.
Mennek is, rohannak, nincs megállás, a centerek szállítják a
fórokat, ám Kiss Gergő, Benedek Tibor, illetve Thomakosz és
Kalakonasz is pontatlan, a sűrű kézerdő nyeli le a labdákat,
avagy a kapufák élei kopnak. De csak a második
Benedek-lövésig! Balkezesünk a harmadik előnyt kíméletlenül
zúdítja Reppasz mögé, a válasz sem késne, ám Mazisz is a lécre
trafál. Vezetünk, 2-1, egy ilyen csapat ellen, mint a görög,
fontos, rendkívül fontos ez. Szécsi Zoltán is tudja, tesz is
érte! Theodoropulosz bombáját fogja, eddig remek. Második
menet. Ha minden így maradna… A ráúszás koreográfiája speciel
nem változik. Elhozzák. Hiába. Varga Tamás tisztán szereli az
idősebb Afrudakiszt, Georgioszt, ám Fodor Rajmund sem jár
jobban a görög centernél, hiszen Reppasz könnyen hárítja
kísérletét. Eztán Szécsi, majd Benedek óvja meg kapunkat a
góltól (előtte Chaney ítél kiállításos kontrát Molnár Tamás
ellen), ami azért számít duplán, mert a Madaras, Benedek duó
által összekapart négyest Kásás Rappasz hasába helyezi… A
tűzzel játszunk, és sajnos meg is égünk: Thomakosz a negyedik
fórt bezúdítja, majd Vlontakisz szerez látványos akciógólt
Kásásról. Előny volt, hátrány lett… Amíg nem jött Kiss
Gergő. Középről, előnyből, pontosan. Tudják, ahogy látni
szoktuk tőle: gatyáig kiemelkedve. Emelkedik Hadzitheodoru is,
ám Szécsi magasabban, megússzuk a hátrányt, 3-3, nehéz, nagyon
nehéz. De miért is lenne könnyű? Hiszen ez már a
vb-elődöntő! Na! Kásás elhozza a labdát, nem rossz jel. De
nem ám! Molnár fogcsikorgatva szerzi az újabb fórt, Biros
Péter pedig laza csuklóval küldi a labdát helyére. Ahogy
Hadzitheodoru is teszi. Nem, nem akarnak leszakadni, 4-4,
kemény, kőkemény a parti. És újra hátrányt mutat a tábla…
Jogos a kiállítás (Kásás inkább vízbe döngöli Vlontakiszt,
minthogy újra akciógólt szerezzen róla a görög), Santa pedig
nem pepecsel. Thomakosz igen, lesodorják a mieink a kezéről a
labdát (azután, hogy Molnárt és Maziszt dulakodásért egyszerre
küldik ki), Vári Attila azonban nem tud élni a lehetőséggel:
Reppasz és a kapufa hárít. Egy támadás itt, egy ott, helyzet
sehol, 4-5, már csak hét perc az élet. Ugye, kedves lesz
ez a hét perc, fiúk?! "Meg vagyunk dermedve elöl!” - kezdi
Kemény doktor rövid mondandóját a kisszünetben. Igaza van. Ha
ezen változatatni tudna a csapat… Az amerikai bíró a
ráúszásnál szabálytalanságot lát a mieinknél, a plusz kettőért
támadhatnak. Ejtés, Szécsi a helyén. Biros, eladott labda,
idegesek, nagyon idegesek. Ez már nem jó jel… Ez pedig…
Steinmetz Barna kipontozódik, időkérés. Ha belövik… Ha! Szécsi
leszedi Santa lövését, kontra és négyméteres. Thomakosz
kiállítottként avatkozik játékba, büntető és végleges
kiállítás. Egyik legjobb emberét veszíti el Görögország - no
meg az előnyét, hiszen Benedek kíméletlen, 5-5. Egy fór itt,
egy ott, erre korlátozódik a derbi. Egy gól ott (Kalakonasz
pattint), egy eladott labda ott, 6-5 oda. Két hat a hat elleni
támadás: Hadtizheodoru-kapufa, Vári - pontos bomba, 6-6 és
2.40. Pokoli a csata. Szeretjük ezt a kapufát! Santa is
beleveri a labdát, ezt is megúsztuk. Molnár küzd, hajt, újabb
fórt szerez, kell az időkérés. Nyugtatólag. De hiába. Benedek
kétszer is blokkot talál, aztán meg eladja. Santa lép meg,
Biros üldözi, semmi. Az utolsó attak. A fináléért. Meg kell
csinálni! Nem tudják. Sőt, marad a görögöknek hét másodperc.
Naná, hogy időt kérnek. Ez az utolsó támadás. Reméljük, csak a
rendes játékidőben. Abban. Hoszszabbítás. Hadzitheodoru,
Benedek, remek pólósok, elképesztő akciógólok. És egy mákos.
Mazisz teszi be fórból az általa kapufára vágott zsugát, majd
leüvölti Szécsit. Tiszteletlen, maradjunk annyiban. Vári
zúdítja be a mi előnyünket, és Szécsi üti ki Santa bombáját,
ennyi fér három percbe. És már csak ugyanennyi marad.
Magyar vagy görög? Görög vagy magyar? Ha csak
Szécsin múlik, magyar! Újra megnyeri a párbajt Szantával
szemben. Ha Kissen múlik, magyar! Csodásan lövi át fórból az
előtte álló falat. Szécsi, Szécsi, Szécsi! Ha rajta múlik, meg
is van: ezúttal Hadzitheodoru veszít vele szemben. 1.11,
Kemény újra időt kér, tudja, ha eredményes volna a támadás…
Nem az. De odaát sem! Vlontakisz csavarja a kapufán csattan,
majd onnan fölé száll a labda. Megvan! Megcsinálták! Július
24. Szeretjük ezt a napot! Ennél jobban már csak a július
26-át tudnánk…
Mestermérleg
Kemény
Dénes: - Gratulálok játékosaimnak a bátorságukhoz!
Alessandro Campagna: - Nagy meccs volt, mindkét
csapat győzelmet érdemelt volna. Nem volt szerencsénk!
|